Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6. SZ. zottan védett, 11 faj védett hazánkban, a Berni-egyezmény III. függelékében pedig 22 faj szerepel ezek közül. A Madár- és élőhelyvédelmi irányelv II., IV. és V. függelékében szereplő halfajok száma 15 volt (847 egyed = 100 %). Natura 2000-es halfajok közül viszonylag gyakorinak számított a homoki küllő [Gobio kessleri (20,5 %)], a márna [Barbus barbus (18,7 %)], a magyar bucó [Zingel zingel (16,2 %)] és a leánykoncér [Rutilus pigus virgo (12,9 %)]. Kevésbé volt gyakori a halványfoltú küllő [Gobio albipinnatus (9,7 %)], a törpecsík [Sabanejewia aurata (7,1 %)], a bálin [Aspius aspius (6,4 %)], a Petényi-márna [Barbus peloponnesius petenyi (3,9 %)] és a selymes durbincs [Gymnocephalus schraetser (2 %) ], de így is szép számmal képviseltették magukat a mintákban. További 6 faj, a vágó csík [Cofttós elongatoides (0,8 %)], a felpillantó küllő [Gobio uranoscopus (0,8 %)], a szivárványos ökle [/f/iofifews sericeus (0,6%)], a német bucó [Zingel streber (0,2 %)], a széles durbincs [Gymnocephalus baloni (0,1 %)], és a vaskos csabak [Leuciscus souffia agassizi (0,1 %)] ritka volt a felmért szakaszon. 1. táblázat. A vizsgálat során fogott fajok és területi megoszlásuk Faj neve/Helyszínek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Összesen Abramis ballerus 1 2 3 Abramis bjoerkna 5 186 191 Abramis brama 1 12 2 1 15 4 15 50 Abramis sapa 3 36 39 Alburnoides bipunctatus 654 216 172 155 161 40 71 1 1 1471 Alburnus alburnus 606 370 651 387 432 245 590 1306 1310 793 6690 Ameiurus melas 2 2 1 5 Aspius aspius 5 2 5 10 4 5 8 12 3 54 Barbus barbus 66 23 13 12 9 4 20 6 1 4 158 Barbus peloponnesius petenyi 27 2 4 33 Carassius gibelio 2 23 2 1 28 Chondrostoma nasus 169 105 24 52 48 28 31 11 15 1 484 Cobitis elongatoides 2 1 1 1 1 1 7 Esox lucius 1 2 2 3 1 8 17 Gobio albipinnatus 11 26 8 5 2 10 5 2 13 82 Gobio kessleri 130 44 174 Gobio uranoscopus 7 7 Gymnocephalus baloni 1 1 Gymnocephalus cernuus 1 1 Gymnocephalus schraetser 2 14 1 17 Lepomis gibbosus 2 4 1 4 2 2 15 Leuciscus cephalus 99 21 107 156 142 131 93 83 281 99 1212 Leuciscus idus 2 8 1 13 24 Leuciscus leuciscus 1 1 Leuciscus souffia agassizi 1 1 Lota lota 5 5 7 11 15 1 12 56 Neogobius fluviatilis 4 4 Perca fluviatilis 22 2 5 2 11 5 16 4 6 73 Perccottus glenii 1 1 1 3 5 11 Proterorhinus marmoratus 3 3 11 17 Pseudorasbora parva 6 2 1 1 10 Rhodeus sericeus 2 1 2 5 Rutilus pigus virgo 17 76 1 1 5 9 109 Rutilus rutilus 4 5 2 1 3 13 8 6 14 56 Sabanejewia aurata 2 4 1 1 8 29 6 5 4 60 Sander lucioperca 1 2 1 5 2 15 26 Silurus glanis 3 4 2 3 12 Vimba vimba 6 27 33 Zingel streber 1 1 2 Zingel zingel 27 17 22 25 14 12 16 2 1 1 137 £ faj szám: 21 18 24 17 19 20 17 22 19 25 40 X egyedszám: 1860 999 1059 822 839 515 911 1501 1655 1215 11376 Értékelés Tóth és mtsainak (2007) a Dunán végzett munkájuk tapasztalatai szerint nagy víztestek esetén hatékonyabb az éjszakai mintavétel. Az általunk végzett felmérés során a kivitelezés nehézkessége miatt nem volt lehetőségünk ezt kipróbálni. Esetünkben a nappali felmérés kielégítő eredményt hozott, hiszen megállapíthattuk, hogy több Natura 2000-es halfaj is stabil állománnyal rendelkezik a Felső-Tiszán, mely eredmények a terület értékességére engednek következtetni. A Natura 2000-es halfajok kiemelve szerepelnek Eredményeink, ill. faj listánk kiértékeléséhez, valamint a halfauna természetvédelmi státuszának kifejezésére a Guti (1993) által javasolt értékrendszert alkalmaztuk. A fauna abszolút természeti értéke (T A) elsősorban a veszélyeztetett halfajok számát hangsúlyozza, míg a relatív természeti érték (T R) azok egyéb fajokhoz viszonyított arányát tükrözi. Az így kapott értékeink (T A=80, T R=2) jó természeti állapotot tükröznek, azonban elmaradnak a Györe és mtsai (1995) által mérttől (T A=98, T R=2,279). Ennek egyik magyarázata, hogy nekik sikerült olyan, az adott folyószakaszon ritka fajokat is kimutatniuk, mint a
