Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

5 Dolgozatunk célja, hogy pontos lelőhelyi adatokat közöljünk Natura 2000-es halfajok előfordulásáról a FelsőTiszán, valamint adatainkkal segítsük a természetvédelem munkáját. Anyag és módszer Vizsgálatainkat 2008. 07. 20. és 2008. 09. 15. között 10 helyszínen végeztük (1. Tiszabecs, 2. Tarpa, 3. Gyüre, 4. Tiszavid D-i része, 5. Tiszavid É-i része, 6. Tiszamogyorós, 7. Zsurk, 8. Fényeslitke, 9. Tiszabercel, 10. Prügy). A mintavételi területek az 1. ábrán láthatók Natura 2000-es halfajok állományfelmérése a Felső-Tiszán Antal László

1, Csipkés Roland

2 1 Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2 BioAqua Pro Kft, 4032 Debrecen, Soó Rezső u. 21. Kivonat: A 2008, évben a BioAqua Pro Kft. munkatársaival halfauna felmérést végeztünk a Felső-Tisza vidékén. A mintavételek elsődleges célja az EU Előhelyvédelmi Irányelvének mellékleteiben található halfajok (Natura 2000-es fajok) előfordulásának feltérképezése volt. Vizsgálatainkat 2008. 07. 20. és 2008. 09. 15. között 10 helyszínen végeztük Tiszabecstől Prügyig. A nappali mintavételek során kis teljesítményű akkumulátoros és nagy teljesítményű aggregátos elektromos mintavételi eszközöket használtunk. A mintavételek során 40 halfaj összesen 11376 egyedét gyűjtöttük, melyekből 15 faj (847 egyed) áll a Natura 2000 program védelmében. A Natura 2000-es fajok többsége viszonylag ritka faj, melyek állománydinamikájának térbeli és időbeli nyomon követéséhez további mintavételekre van szükség. Kulcsszavak: őshonos, veszélyeztetett, védett, halfauna. Bevezetés Magyarország természetes vizeinek aktuális halfaunáját az ország számos területén nem ismerjük megfelelően. A Tisza hazánk leginkább kutatott vizei közé tartozik, ezért a folyó halállományának változása viszonylag jól nyomon követhető. Bár a múltban használt mintavételi eljárások nagymértékben eltérnek a napjainkban alkalmazott protokolloktól, mégis fontos faunisztikai alapadatokat szolgáltatnak a tudomány számára. A legkorábbi leírás 12 fajt biztosan említ, ill. további 16 fajról feltételezhetjük, hogy jelen volt az akkori Tiszában (

Reisinger, 1830). Az első kimondottan halfaunisztikai kutatást Heckel (1847), majd Heckel és Kner (1858) dokumentálta, munkájukban mindössze 10 fajról számolnak be. Kriesch (1868) az akkori Magyarország területén áthaladó Tiszából 26 fajt azonosított, míg Herman (1887) 32 faj jelenlétét regisztrálta. A Vutskits (1904) által összeállított fajlistán 39 faj szerepel, majd 1918-ban írt dolgozatában már 40 faj jelenlétéről számol be. Tíz évvel később Kolosváry (1928) munkájában 36 fajt írt le. Vásárhelyi (1961) képes halhatározójában 45 halfaj szerepel, mint tiszai faj. Az utóbbi évekből Bottá és mtsai (1984), Gönczy (1977, 1978), Pintér (1989), Györe és mtsai (1995, 1999, 2001), Nagy és mtsai (2001) és Harka és mtsai (1985, 1997, 2004) összefoglaló munkáit kell feltétlenül kiemelni. Ahogy a korai faj listák, úgy a Tisza halfaunájának mennyisége és minősége is jelentősen átalakult az idők során. Ennek legfőbb okaiként a nagy vízszabályozások, az egyre gyakoribbá váló vízszennyezéseket és az invazív halfajok térhódítását említhetjük. Az irodalmi adatokat összegezve, a Tisza hazai szakaszáról összesen 64 halfaj előfordulását írták le. Az EU Élőhelyvédelmi Irányelve a kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok (Natura 2000-es fajok) listáját mellékletekben jegyzi. A II. függelékhez tartozó fajok védelmében különleges természet-megőrzési területeket kell kijelölni, ahol a megjelölt fajok fennmaradását az adott tagországnak garantálnia kell. A IV. függelékben a szigorúbb védelmet igénylő fajok szerepelnek, míg az V. függelék azokat a fajokat tartalmazza, amelyek hasznosítását, ill. természetes környezetükből való kivételét korlátozni kell (Tóth és mtsai, 2007). A Tisza hazai szakaszáról sok faj szerepel az említett listákon. Európai Uniós tagországként kötelezettségünk a mellékletekben szereplő fajok állományának rendszeres felmérése, az állomány méretében és minőségében bekövetkező változások regisztrálása és - amennyiben szükséges - természetvédelmi beavatkozások megtétele a fajok fennmaradása érdekében. /. ábra. A Felső-Tisza térképvázlata és a lelőhelyek Kis vízmélység esetén a mintavételek gázolva, egy német gyártmányú Hans-Grassl IG 200/11. típusú, 250 W teljesítményű, akkumulátorról üzemelő, pulzáló egyenáramú, míg csónakos mintavétel esetén egy szintén német gyártmányú Hans-Grassl EL 64 II GI típusú, 7 kW teljesítményű, egyenáramú, ill. pulzáló egyenáramú aggregátos elektromos mintavételi eszközök segítségével történtek. Minden esetben nappali mintavételekre került sor. Mintavételi egységeinket a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer alapján jelöltük ki, az egyes szakaszok kezdő- és végpontját GPS berendezéssel EOV koordináta-rendszerben rögzítettük. A kijelölt mintavételi helyszíneinket 3 csoportra oszthatjuk. Mintáztunk a Szamos torkolata felett, a Bodrog és a Szamos torkolata között valamint a Bodrog torkolata alatt. A szakaszok kijelölésekor arra törekedtünk, hogy azok az adott víztérre nézve reprezentatívak legyenek. Minthogy a vizsgálat faunisztikai célú kutatás volt, a kifogott halakat a helyszínen meghatároztuk és sértetlenül visszaengedtük élőhelyükre. Eredmények A felmérés során összesen 40 faj 11376 egyede került elő (/. táblázat). A kimutatott halfajok közül 3 faj foko-