Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Fogarasi László: Harminc éves a gellérthelyi 2x40 ezer m3-es ivóvíz-tároló medence

49 r . J • r r Harminc éves a gellérthegyi 2x40 ezer m -es ivóvíztároló medence Fogarasi László 1121. Budapest, Karthauzi u. 13. Kivonat: Kulcsszavak: Kevesen vannak ma már, akik részt vettek ebben a munkában. A fiatalabb nemzedék sorai közül is kevesen tudják, hogy ez a medenceépítés hatalmas mérföldkő volt abban az időben a magyar építőipar történetében. A Szerző úgy gondolja, hogy harminc év távlatából is érdemes megismertetni, hogy az akkori generáció a szűkös körülmények ellenére is tudott olyan mérnöki szerkezetet létrehozni, amely megállja helyét a jelenlegi fejlettebb világban is. víztároló medence, Gellérthegy, vízügyi történelem. Természetes dolognak tartjuk manapság, ha megnyitjuk a vízcsapot, abból jó minőségű, kellemes hőmérsékletű víz folyik. De ez nem volt mindig így. Az 1970-es években nyaranként sűrűn előfordult, hogy hiába nyitottuk meg a csapot, abból csak gyengén folydogált, sőt a magasabb helyeken egyáltalán nem volt víz. Gyakori volt a vízkorlátozás is: tilos volt locsolni, vagy autót mosni Budapesten. Napjainkban ilyen korlátozás már nincs, a vízhasználat semmiféle megszorítással nem jár. Köszönhető mindez a Gellérthegyen 1980-ra megépült ivóvíztárolónak. Érdemes tehát erről a tároló-medencéről és építésének különleges módjáról valamit megtudni a nemcsak szakembereknek is. A múlt század második felében a Főváros vízigénye erőteljesen megnövekedett, és az akkori tároló-kapacitás nem tette lehetővé a vízigény maradéktalan kielégítését. Szükség volt a tároló-térfogat bővítésére. Az előzetes számítások az akkori 170 ezer m

3 tároló-térfogat 100 ezer m

3-rel való bővítését tették indokolttá. A medence-programot az addig alkalmazott hagyományos építéstechnológiával nem lehetett végrehajtani. Egy korszerű építési eljárás bevezetése vált szükségessé. A növekedő vízigény, a fogyasztás nagymérvű ingadozása és a gazdaságosság kérdése nagy űrtartalmú medence létesítése mellett szólt. Hazánkban azonban 8-10 ezer m

3-esnél nagyobb térfogatú medence nem épült, s ezért építőiparunk nem rendelkezett semmiféle olyan tapasztalattal, amely szükséges volt nagy medencék megépítéséhez., Ki kellett tehát alakítani az új medence-típust, mely alkalmas a fennálló követelményeknek megfelelni, és alkalmas a kivitelezésre. A szóba jöhető megoldások közül a müncheni típusú medence látszott a legmegfelelőbbnek. Ennek a medencének a lényege a medence hiperbola alakú oldalfala és a bevezető csatorna különleges kialakítása, mely örvénymentes, egyenletes vízáramlást tesz lehetővé, ami feltétele a jó vízminőség biztosításának. A medence helyének kiválasztása nem volt könnyű feladat, mert eleget kellett tenni olyan követelményeknek, mint, hogy a fogyasztás súlypontjában legyen, ugyanakkor biztosítsa Kelenföld, Őrmező és Gazdagrét ivóvíz-ellátását, a nyomás-viszonyoknak megfelelő magassági szinten legyen, és hogy a medence szervesen beilleszthető legyen a meg lévő vízellátási rendszerbe. A fenti feltételeknek a Gellérthegy északi lejtője felelt meg leginkább. Itt azonban a rendelkezésre álló terület csak egy 80 ezer m

3 nagyságú tárolótér kialakítására adott lehetőséget. Üzembiztonsági okok miatt két, egyenként 40 ezer m

3 térfogatú medencét volt célszerű létesíteni. Ezek egymás mellett helyezkednek el, iker elrendezésben. Egy-egy medence 5-5 ezer m

2 alapterületű, és a vízoszlop magassága 8 m. A medencék és a kiszolgáló épületek a hegyoldalba sülylyesztve épültek és egy 970 m hosszú alagútba beépített 1400 mm átmérőjű acél-csővezeték megépítése által összeköttetésbe kerültek a Gellérthegy déli oldalán a már meglévő medencerendszerrel. A medencék a szellőző-kürtők kivételével a térszint alá kerültek, és az építkezés befejezése után a területet parkosították. A medencék felett alkalmazott változó magasságú (0.6-1.6 m) földréteg lehetővé tette bokrok és fák telepítését. A csapadékvíz elleni szigetelést kétrétegű Neoacid lemezzel oldották meg, amelyre egy alumínium védőlemez került a fák gyökerei elleni védekezésül. Miután döntés született a medence típusának megválasztására, nézzük meg, mik azok az előnyök, amelyek miatt az un. zongora-alakú medence építése valósult meg. Elsősorban a vízminőség megőrzése jöhet szóba, amely a kedvező áramlási viszonyoknak és a jó légtechnikai megoldásnak köszönhető. Másodsorban az építéstechnológiai és szerkezeti előnyök, valamint a megbízhatóság és időállóság, melyeket leginkább a Dywidag-féle feszítési rendszer elégít ki. Az újszerű építmény új technológia elsajátítását követelte meg, melyhez sem kellő szakirodalom, sem megfelelően képzett szakember nem állt rendelkezésre. Ilyen méretű tároló medence korábban még nem épült az országban. A Mélyépítő Vállalat hatalmas kockázatot vállalt, amikor elvállalt egy új technológiában való úttörő szerepet. Gazdasági előszámításokról szó sem lehetett, és nem volt összehasonlítási alap, hasonló kivitelezéshez. További nehézségeket okozott, hogy az új építési mód miatt számtalan engedélyezési és vizsgálati eljárást, valamint kísérletet kellett lebonyolítani, majd honosítási engedélyeket beszerezni.