Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Fogarasi László: Harminc éves a gellérthelyi 2x40 ezer m3-es ivóvíz-tároló medence

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. Az új technológia új gépi felszerelést is igényelt. Feszítő és injektáló berendezést, 60 db 12 ezer rezgésszámú merülő vibrátort, áramátalakító gépegységet, Schwing betonszivattyúkat stb. Ezek kezelésére egy szakmunkás-gárdát kellett kiképezni, új beton-bedolgozási ismeretet betanítani, és kikísérletezni azt az adalékanyag-összetételt, amellyel el lehetett készíteni a B 280 minőségű vízzáró betont. A kötés-hő csökkentésére olyan cementre volt szükség, melynek trikalcium-aluminát tartalma nem lehetett több 0.7 %-nál. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1975-ben a gellérthegyi 2x40 ezer m

3-es medence építése. A munka megkezdése 140 ezer m

3 fold kitermelésével és elszállításával kezdődött. A kitermelést nehezítette, hogy nagy mennyiségű, a második világháborúból származó lőszer és bomba került elő a földből, ami a munkát nagymértékben hátráltatta, Az alapozási-síkon a teljes altalajt le kellett szedni az összefüggő márga rétegig, és talajcsereként 13 ezer m

3 B 70 betont kellett bedolgozni. A medence fenéklemezének elkészítése előtt egy csúszóréteg készült a feszítéskor jelentkező súrlódási veszteségek csökkentése érdekében. Ezután következett a legnagyobb szakmai kihívást jelentő fenéklemez betonozása: 5000 m

2es felületet 30 cm vastagságban, folyamatosan, munkahézag nélkül elkészíteni. A betonozás során Caltox VZ kötéslassítót alkalmaztak, hogy a 2.5 m-es sávokban történt betonozásnál biztosítani lehessen az összedolgozhatóságot, mely egyes helyeken 6-7 órai csatlakozási időeltolódást jelentett. Nehezítette a munkavégzést, hogy egyidejűleg a fenéklemezzel együtt kellett a födémtartó oszlopok talpazatait is bebetonozni, sőt ezen túlmenően az oldalfalak csatlakozását is 80 cm magasságig. A munkához rendelkezésre állt 200 fizikai dolgozó, 1 toronydaru, 3 betonszivattyú és 25 betonszállító mixer-kocsi. A 2100 m

2 beton bedolgozását nyújtott műszakban közel 60 óra alatt végezték el. Az oszloptalpak és a falcsatlakozási szerkezetek 6 cm vastag, előre-gyártott, bent maradó vasbeton zsaluelemből készültek. A feszítéshez nagyszilárdságú (St 85/105) max. 18 m hosszú 26,5, illetve 32 mm átmérőjű rudakat használtak, amelyek teljes hosszukban bordás menettel gyártva érkeztek a németországi Krupp művektől. A rudak összekötésére toldó-anya szolgál, a rudak egyik végére lehorgonyzó elemek kerültek, a másik végére a feszítéshez szükséges szerkezet lett felszerelve. A hosszméret szerint előre összeállított feszítőrudak burkolócsőbe helyezve, és a lágyvasalással egyidőben lettek beépítve. A feszítőrudak síkban történő elhelyezése az építőiparban szokatlan pontosságot igényelt, mely a betanított dolgozók gondos és lelkiismeretes munkája nyomán előírás szerint lett elvégezve. A feszítés két lépésben történt. A beton szilárdulási folyamatának megfelelően először egy meghatározott mértékű húzóerőt vittek bele, majd az előírt feszítési terv szerint történt a végleges megfeszítés. Ezután a rudak és a burkolócsövek közötti hézagot cementpéppel kiinjektálták. Az oldalfalak 15-20 m hosszúságú falszakaszokból álltak össze. A 40 cm vastag, és 10 m magas szerkezetek zsaluzása rendkívül erős acél-rácsszerkezet alkalmazását tette szükségessé, mivel a folyamatos betonozás miatt a silónyomás teljes mértékben érvényesült (7 t/m

2). A belső sima felület elérése végett zsalu-leválasztó olajat használtak. A betonozás ugyanazzal a minőségű betonnal készült, mint a fenéklemez: 6 frakcióból, 330 kg/m

3 C 600-as tatai cementből előállított B 280-as vízzáró beton. A 10 m magas 40 cm vastag keresztmetszetű falszakaszban a két külső oldalon elhelyezett lágyvasaláson belül vízszintesen és függőleges sorokban helyezkednek el a burkolócsövekbe húzott feszítőrudak. Ebbe a szűk munkatérbe kellett bejuttatni 10 m magasságból a betont úgy, hogy a szemszerkezet osztályozódása minimális legyen. A hatékony tömörítést a fal tetejére szerelt vibrátor -függönnyel oldották meg, mely 45-50 db belső-motoros nagyfrekvenciás vibrátort foglalt magába. Az egyes falszakaszokat külön-külön is megfeszítették, majd ezeket egymáshoz is összehúzták. A 30 cm vastag tetőfödém, mely az alaplemezre 6 méterenként támaszkodó 50 cm átmérőjű vb. oszlopokon nyugszik, a fenéklemezhez hasonló módon került betonozásra és feszítésre. A nagy terjedelmű födémzsaluzat és alátámasztó állványzat lengyel ácsok kitűnő munkájának az eredménye. A második medence ugyanilyen módon készült el, és ezután került sor a csatlakozó műtárgyak megépítésére, melyek M-35 jelű Sika lemezek beépítésével biztosítják a dilatációs hézagoknál a vízzárást. Az egyik ilyen csatlakozó műtárgy a szellőző gépház, melyben ventillátor szívja be a térszint fölé nyúló szellőző nyíláson át a külső friss levegőt. A beszívott levegő egyelő-szűrőn halad át, ahonnan a hütő-fíítő készülékre kerül, mely nyáron a levegő lehűtését, télen pedig a felmelegítését végzi el. Ez a temperált levegő kerül a finom szűrőbe, majd innen tovább az elő-kamrába. A levegő útja a továbbiakban megegyezik a vízévei. A tisztított levegő hőmérséklete közel azonos a víz hőmérsékletével, és egy része visszakeverhető a rendszerbe, a szürőfelület kímélése végett. Az építkezés utolsó fázisa a támfal-rendszer megépítése volt, mely azoknak az építményeknek a takarását jelenti, melyek a domborzati viszonyok miatt láthatók maradtak volna. Az eddigiekben ismertetett építési eljárás nagyjából némi képet ad egy újszerű technológia első hazai alkalmazásáról, és érzékelteti azokat a nehézségeket és gondokat, melyekkel a kivitelezőnek az építés folyamán meg kellett küzdeni. Nem ok nélkül érkeztek külföldről szakemberek az építési időszakban tanulmányozni ezt az új építési módot, mely abban az időben a világszínvonalat jelentette. (A kézirat lezárva: 2009. okt. 30.) FOGARASI LÁSZLÓ: oki. mérnök (1953) Mérnöki pályafutása során a szakma széles skáláját jelentő tevékenységben vett részt. A Tiszai Vegyi Kombinát építésénél, mint építésvezető a gyár belső út-vasúthálózata, csatornázása, a Sajó-csatorna tiszai torkolati művének megépítése, valamint magasépítési műtárgyak képezték feladatát. Budapesti munkái során házgyári házak vb. cölöp-alapozása után technológusi munkakörben a főváros távfűtő gerincvezetékeinek építése és négy budapesti hőerőmű rekonstrukciós munkáinak végzése közben kapta feladatul a gellérthegyi ivóvíztároló medence építésében való közreműködés lehetőségét, melyet legszebb szakmai feladatának tekint. 30 years of the 2x40 000 m

3 drinkwater-basin in Gellért-hill (Budapest, Hungary) Fogarasi, L.