Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
5. szám - Faludi Gábor–Konyár Zoltán: A Duna és Gemenc történetéből
FALUDI G. - KONYÁR Z.: A Duna és Gemenc történetéből 41 Baja vásárváros, kikötőváros is volt. Virágkora a 19. század közbülső harmada. A helyszínrajzon a Duna sodorvonalában 51 malomállás látható. A mai híd fölött az egyik régi öblös Duna-szakaszt Malom-telelőnek nevezik, mert ez volt a funkciója. Megjegyezzük, hogy a hajómalmok kitűnő minőségű lisztet állítottak elő. Olcsó hal, liszt volt, ezért van az, hogy a bajai hallevet tésztával fogyasztják. A bellyei uradalom helypénzt szedett 90 dunai és drávai vízimalom, 8 patakmalom és 20 ló-járgány malom után. Az uradalomnak 7 helyen voltak őrlőmalmai, de ezeket gőzgépek hajtották (1883-as leírás adatai). A legközelebb lévő községben, Hercegszántón hét vízimalom dolgozott. Üdvözlendő, hogy Baján és Mohácson hajómalom egyesület (civil szervezet) tevékenykedik remélhetőleg sikerrel azon, hogy egy-egy működőképes hajómalmot készítsen és üzemeltessen. 5. Vízszabályozás A nagy hasznosítatlan területek - Bácska, Bánát - termővé tétele, benépesítése, az országrészek és fővárosok (BécsPozsony-Pest) közötti kapcsolat, a szállítás, a közlekedés, a közigazgatás fejlesztése a gazdasági erőforrások jobb hasznosítása az előrejutás kikerülhetetlen lépései voltak. E célok megvalósításának egyik döntő eszköze a 18-19. században is a folyók szabályozása, a belvizek lecsapolása volt. A jéglevonulást és hajózást segítő kisebb szabályozási munkák már a 16 - 17. században megkezdődtek (a várépítések természetesen már korábban is igényeltek vízi munkálatokat). A kormányzat cselekvően támogatta vagy tudomásul vette a helyi-regionális többségében izolált törekvéseket. Sok konfliktust is megélt folyamat vezetett oda, hogy a rendszeres folyószabályozás állami és közfeladattá vált. Legnagyobb problémát - akkor is - a költségek biztosítása, megosztása jelentette. Az 1782-től megindult mérnökképzés a reformkor progresszív vízimérnök nemzedékét is képezte. A legismertebbek: Vedres István, Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Lányi Sámuel, Keczkés Károly. A 18. század utolsó, a 19. század első évtizedeiben magas gazdasági-műszaki kvalitású, kiváló személyiségek, felvilágosult, tettrekész földbirtokosok, Európát járt mérnökök álltak az ügy szolgálatába. Helyzetfelismerésük, szervezőkészségük, hozzáértésük, fáradhatatlan anyagi-szellemifizikai erőfeszítésük tettekben és maradandó alkotásokban valósult meg (Béga-csatorna, Ferenc -csatorna). Széchenyi vízgazdálkodással kapcsolatos tevékenysége nem csak a Duna-Balaton hajózásban, a Tisza-szabályozásban volt jelentős, hanem annak a szemléletnek elfogadtatásában, hogy a folyó egy-egy szakaszának szabályozását a folyamrendszer egészével összhangban kell végezni, és, hogy a vízszabályozás országos ügy lett. Magyarországon az átfogó vízi-munkálatok társadalmigazdasági-műszaki feltételei az 1800-as évek második felében értek meg. A nagy vízi munkák ugyanis hosszú távra készülnek, megépítésükhöz, fenntartásukhoz erős államhatalom szükségeltetik. A Duna Baja fölötti átvágásait a 1800-as évek közepén és második felében végezték. Az itt következő két térkép (12-13), az átvágások előtti és az azt követő állapotot mutatjaA Duna Paks és Baja közötti szakaszának vízviszonyai a szabályozások előtt Paks ós Baja közötti szakaszának vízviszonyai a szabályozások után A Baja fölötti 6 átvágás a Duna medrét csaknem 60 km-rel rövidítette meg. így jött létre például a Veránkasziget, ahol az új egyenes meder 3 km, a régi kacskaringós pedig 14,7 km. Ezeknek az átvágásoknak a hiteles történetéhez tartozik, hogy Albrecht főherceg - aki akkor (1851-1860) az ország katonai kormányzója volt - a baranyai uradalomból gőzhajón felfelé utazva közvetlenül tapasztalta a Duna rendkívüli kanyargósságát. A hajó kapitányától megkérdezte ennek okát. A kapitány térképen bemutatta, hogy a doromlási erdőn jóformán 1 mérföldnyi átmetszéssel meg lehetne nyerni 6 mérföldnyi utat. A főherceg elrendelte Doromlásnál a Duna átmetszését, és az gyorsan el is készült (1854). A rövidebb és mélyebb főmeder közelében nagy holtágak és mellékágak maradtak. Az egységes árvízi-hajózási meder kiépítéséhez szükséges volt a jobb oldalon az átmetszések helyét áttölteni. Ez is megtörtént a gemenci magaslat fölött az 1880-90-es évek fordulóján. Az így mentetté vált területen az erdők kivágása után kitűnő mezőgazdasági terület keletkezett. Ez alatt, Baja fölött és környékén a Duna jobb oldalán az átmetszések többségét záró töltés nem választotta el az új főmedertől. Az árvédelmi töltés - a terepviszonyok függvényében - csak később épült attól több km-re, nyugatra. így immár a korábbi Duna-meder és a belőle táplálkozó területen századok óta kialakult ágak, fokok, tavak közepes és magas dunai vízállásnál az állandó, élő közvetlen kapcsolatot az új főmederrel - ahol még nem töltődött fel - máig fenntartotta. A szabályozást követően a holtágak mellett és az általuk körbezárt területen természetesen vízigényes ártéri erdők alakultak, települtek gazdag növény- és állatvilággal. Erdőtelepítések a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődtek és a 20. század elején nagyobb ütemben folytatódtak.
