Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
5. szám - Faludi Gábor–Konyár Zoltán: A Duna és Gemenc történetéből
42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. mókusok játékát, a gémek és a halak viaskodását, a kemény munkát igénylő hagyományos halászat szépségét, izgalmát, a halfőzés-sütés örömét, ízét, a gyöngyvirág, a vaddohány illatát.". (Faludi G: Gemenc ürügyén. Bajai Honpolgár 1993. június, 6. oldal) 6. Gemenc A Duna jobb oldalán, a Sió torkolat alatti, a Forgó-tó fölötti, régen az ártér egyik magasabb fekvésű szigete, a „dombocska" és a körülötte lévő erdőség ó-szláv neve, melyet ma is őriz: Gemenc. Kedvező helyzetéből következett, hogy értékes szérűskert jellegű szénagyűjtő tároló helyként használták. A Gemenc név tartalma egyre gazdagodott, terjedelmében egyre tágabb és a név egyre vonzóbb lett. Ma már nagy térség patinás névadója. Egykor a kalocsai érsekség tulajdona. Egyedi arculatú dunai táj, Európa legjelentősebb ártéri erdejével, vizes élőhellyel, változatos növényés állatvilággal. Gemenc egyedisége, különlegessége ma abból következik, hogy a speciális ártéri növény- és állatvilág (mintegy 250 madárfaj) a gyorsan változó környezeti feltételek, az időnként kényszerpályán mozgó emberi beavatkozások mellett és ellenére is megtalálja életfeltételeit. A Duna jobb oldala 38 km hosszban, a Sió-toroktól Bátáig - 180 km 2 - nemzetközi egyezmény (Ramsar-Irán) védelme alatt áll, a vonuló vízi madarak számára is nélkülözhetetlen. Mérnök, ornitológus kollégák több évtizedes közreműködésének is köszönhetően, a világon ma Gemeneben a legsűrűbb a feketególya populáció, valamint az is, hogy itt él a magyarországi rétisas állomány egynegyede. Rétisas Fekete gólya A Duna ezen a szakaszon alakítja, szétválasztja és összeköti a kalocsai és a tolnai Sárközt is. A mozgó, vándorló folyam és a folyószabályozás települések sorsát, életét, földrajzi helyét változtatta meg. A természet és az ember tette ezt a tájat széppé, egyedivé, vonzóvá, híressé. Gondoljunk például mindkét Sárköznek - tolni, kalocsai - gazdag a folklórjára, tárgykultúrájára is. Gemenc Kapcsán megemlítek még egy személyesnek tűnő mozaikot. Gemenc lényegéről, vízellátásáról, állapota romlásáról a még meglévő és menthető természeti értékek megóvásáról az eredeti állapot újraélesztéséről több átszervezés után - néhány évtizeddel ezelőtt hullámzó intenzitású és színvonalú vita folyt; koncepciók ütköztek, tanulmányok, tervek készültek. Az elhúzódó vitában magam sem voltam szótlan. Annál is inkább, mert azokban az évtizedekben, 19601995 közt összességében magánemberként családommal, négy évet éltem-laktam a Veránka szigeten. A vízen faladikkal, söprűs motor, evező segítségével közlekedtem. A helyismeret, a több évtizedes tapasztalat, és az aggódó elkötelezettség fogalmazta meg bennem akkor azt az alapkérdést, hogy a: ki is a gazdája Gemencnek? kérdésre nem találtam egyértelmű választ, azóta sem. Egy 1993-ban, és egy 2002-ben megjelent írásomból idézek: „Életre szóló élményként élvezhettem a színek pompáját, a természet nyugalmát, a szarvasok bőgését, a „Ha Gemencről - erről az egyedi arculatú, az eredeti természetes állapotot még némileg őrző, Duna-ártéri tájról - hallunk, olvasunk, érdeklődésünk fokozott, hiszen itt, illetve ott vele benne élünk. A gyakorlatban láttuk a hasznosítás és a megőrzés alapvető ellentmondásait, a különböző, legtöbbször kényszerpályán mozgó beavatkozásokat, a sokszor egyenlőtlen erők küzdelmét, az érdekek ütközését, a szervezet és funkció, a hatóság, a hatalom, a hozzáértés, a tisztesség a lelkiismeret feszültségeit, az egyirányúság és összehangoltság gyengeségeit, a megkésettséget, a természet - fokozottan a vizes élettér — zsugorodását, néma szenvedését. Tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy a mikrofonba mondott, esetleg papírra vetett, képernyőn megjelenő szöveg vagy látvány éppen úgy nem vitte előbbre ügyét, mint a nosztalgia, az idealizálás, a túlfűtött érzelem, a túlzó lelkesedés, a drasztikus kirekesztés vagy a túlzott aggódás sem" (Faludi G. - Kalocsa B.: A fokok történetisége és funkciója. Adalékok egy vitához. Hidrológiai Közlöny 2002. 2. 128. oldal) Akkor is úgy véltem, ma is úgy vélem, hogy a Gemenc lényegét illetően - vízellátás, megőrzés, újjáélesztés - a hosszú távú, a természet, az ember, az ország és Európa számára egyaránt megnyugtató megoldás az eredményes erőfeszítések, a tisztességes sikerek mellett is késik, a gyakorlatban még várat magára. 7. A Ferenc-csatorna Baja mellett-alatt találkozik a Duna-Tisza közötti homokhátság és a bácskai jó minőségű talaj. A Duna-Tisza közének ez az alsó része mocsaras, lápos, időszakonként vízfolyásokkal szabdalt, alig lakott terület volt az 17001800-as évek fordulójáig. A ma is jó minőségű bácskai földek kétharmadát elfoglaló mocsarak, vízállások lecsapolását, benépesedését, a földek termővé tételét, majd nagymennyiségű és jó minőségű áru (beleértve az erdélyi sót is) olcsóbb szállítását a Kiss József és Kiss Gábor mérnökök nevéhez fűződő víziút, a Dunát (Monostorszeg) a Tiszával (Bácsföldvár) összekötő, s mint ilyen, mindmáig az egyetlen Ferenc-csatorna építése (14) oldotta meg.
