Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón

K

.ONECSNY K

.: A kisvizek jellemzői a Berettyó folyón 35 Szalárd és Berettyóújfalu között a konkrét kisvízi időszakok minimális vízhozam értékeinek folyószakaszonkénti és időbeni alakulását a kisvízi vízjárást alakító hidrológiai folyamatok és az azokat befolyásoló lefolyás térségi-helyi területi eltérései, a felszín alatti hozzáfolyás és elszivárgás, párolgás és a vízhasználatok befolyásolják. Ehhez nagymértékben hozzájárulhatnak a mérési és számítási pontatlanságok, hibák is, melyeknek elfogadott mértéke eléri a 10 %ot. Ezért nem meglepő, hogy a Berettyó alsó szakaszán az évi legkisebb pillanatnyi-, legkisebb napi közép- és legkisebb havi közép vízhozamok a felső folyószakasztól a torkolat felé lefelé haladva nem mindig a vízgyűjtőterület növekedésével egyenesen arányosan változnak. A 2003. évi minimális vízhozam értékek a felső szelvénynél, Szilágynagyfalunál jelentkeztek (0,120 mVs), a legnagyobb minimum Berettyóújfalunál volt (1,66 rn'/s) (4. táblázat, 4. ábra, 5. ábra). Pocsaj és Berettyóújfalu között a síkvidéki szakaszon, a számottevő beszivárgás, párolgás és vízkivételek miatt már alig nő a vízhozam. A minimális vízhozam érték dátuma augusztus vége és szeptember elejére esik. 5. táblázat, Az évi minimális napi közepes vízhozamok Szilágynagyfalu Szalárd Berettyóújfalu 4. ábra. A 2003. évi napi közepes vízhozamok alakulása a Berettyó folyón Az évi pillanatnyi minimális vízhozamok és évi minimális napi közepes vízhozam adatok alapján megállapítható, hogy a Berettyón az 1978-2007 időszakban, mintegy 4-szer nagyobbak a kisvízhozamok (mindkét szelvénynél), mint az 1951-1977 időszakban (5. táblázat). és fajlagos vízhozamok a Berettyó két szelvényénél Időszak Evek száma Qm mind/ÓV /qmmmd Qm min d aa/ qmmmdaa C

v C

s Kisvízhozamok valószinűsége (m

3/s)/ Fajlagos kisvízhozamok (l/s km') Időszak Evek száma Qm mind/ÓV /qmmmd Qm min d aa/ qmmmdaa C

v C

s 80% | 90% | 95% | 97% Berettyó Szalárd 1953-1977 25 0,100/53 0,674 0,74 1,86 0,358 0,216 0,180 0,130 1953-1977 25 0.06 0,40 0,74 1,86 0.21 0,13 0.11 0,08 1978-2007 30 0,415/03 1,25 0,44 0,93 0,850 0,640 0,480 0,420 1978-2007 30 0,25 0,74 0,44 0,93 0.50 0,38 0,28 0,25 1953-2007 55 0,100/53 0,989 0,59 0,96 0,489 0,351 0,211 0,185 1953-2007 55 0,06 0,59 0,59 0,96 0,29 0,21 0,12 0,11 Berettyó Berettyóúj falu 1951-1977 27 0,181/72 1,43 0,79 1,10 0,490 0,287 0,200 0,170 1951-1977 27 0,05 0,38 0,79 1,10 0,13 0,08 0,05 0.04 1978-2007 30 0,680/94 2,54 0,58 1,23 1,28 0,955 0,720 0,670 1978-2007 30 0,18 0.68 0,58 1,23 0,34 0,26 0,19 0.18 1951-2007 57 0,181/72 2,00 0,72 1,22 0,722 0,492 0,287 0,180 1951-2007 57 0,05 0,54 0,72 1,22 0,19 0,13 0,08 0,05 A minimális vízhozam értékek Berettyóújfalunál számottevően nagyobbak, de ha a fajlagos vízhozamokat tekintjük ezek értéke már jóval kisebb a folyó alsó szakaszán, a síkvidéken. A folyószakaszon eddig észlelt legkisebb vízhozamok a természeteshez közeli vízjárású időszakban (1950(53)1977) következtek be. Az utóbbi évtizedekben jellemző befolyásolt vízjárás idején (1978-2007) ezek a vízhozamok nagyobbak lettek a korábbihoz képest. Az időbeni meredek növekedési tendenciát szemléltetik a bemutatott idősorok grafikonja és az ezekre meghúzott lineáris trend vonalak (5. ábra). Ez a számottevő változás elsősorban az éghajlati (csapadék, evapotranszspiráció) ingadozásokhoz köthető, másrészt a vízgyűjtő és a meder által átszelt terület földtani, geomorfológiai, talajtani és növény borítottsági jellemzőkhöz. Ezen kívül a víztározók és a felszínalatti vízkészletek vízellátási célokra való alkalmazásával, és a folyóba szennyvízként való bevezetésének vízjárás-módosító hatásával is magyarázható, ami abban nyilvánul meg, hogy a nagyvizes időszakokban betározott vízmennyiségek jelentős részét a vízhiányos időszakokban eresztik le. Jelentős hatása lehet a vízhozamokra a belvízi csatornahálózat kiterjedésének és vízszállító képességük növelésének. Ennek adatokkal való bizonyításához sajnos nem állnak rendelkezésre mért adatok, de hasonló lehet a helyzet, mint a Fehér-Körös hegylábi területein, ahol az 1967 után a belvízelvezető csatornarendszer kiépítését követően a területi lefolyás majdnem kétszeresére nőtt, 2,80 l/skm

2-ről 4,20 l/skm

2-re (Dumescu-Popa 1993). A Berettyó Szalárd vízmércénél a napi közepes vízhozamok évi minimális értékei 0,141 mVs (1964.1.23) és 2,97 m'Vs (2005.11.10) között változtak, Berettyóújfalunál 0,181 in

3/s (1972.VIII.12) és 7,44 nrVs (1998.VI.9) között (6. táblázat). Ezek az értékek gyakorlatilag alig térnek el a pillanatnyi évi minimális vízhozamoktól (0,100 mVs és 2,90 nr/s, ill. 0,165 mVs és 7,40 mVs). A feldolgozott minimális napi közép vízhozamainak sokévi átlagértéke (Q

m min d a

a) Szalárdnál 0,944 m

3/s, Berettyóújfalunál 1,95 m

3/s. A minimális napi közép vízhozam Szalárdon a téli félévben (X-III.) 0,141 m

3/s /1964, a nyári félévben 0,200 m

3/s /1961. Berettyóújfalunál a téli félévben (IV-IX.) 0,453 m

3/s /1954, a nyári félévben 0,181 m

3/s /1972. A téli félévben a berettyóújfalui szelvénynél több mint 3-szor nagyobb a sokévi legkisebb vízhozam, mint a Szalárdnál, a nyári félévben viszont Berettyóújfalunál 10%-kal kisebb a napi közepes minimum, mint Szalárdnál. A téli félévi nagyobb különbség az évszakban jellemző kisebb párolgási és elszivárgási vesztességek és a jég által befolyásolt időszakokban, a két országban alkalmazott eltérő észlelési program és vízhozam feldolgozási módszerek (a téli „k" tényező használata, illetve nem használata) következménye. Kisebb mértékben a nyári különbség is lehet mérési pontatlanság következménye, de még inkább a két szelvény közötti vízkészlet veszteség (vízkivételek, elszivárgás, párolgás) következménye.