Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Papp Ferenc: Az öntöző vállalatok (1948. március 18–1956. július 1.)

PAPP F.: Az öntöző vállalatok (1948-1956) 5 A szivornya üzembe helyezése után kétirányú működési lehetőség állt fenn: - az öntözővíz kiemelése a Tiszából, - vagy Tiszasüly-Besenyszög-Jászság déli részéről a belvíz bevezetése a Tiszába. A fejlesztett „milléri" rendszer lehetővé tette a Palotási Állami Gazdaság létrehozását és annak rizstermelésbe állítását. A fentiek után meg kell említeni, hogy a Szolnoki Öntöző Vállalat felügyeleti, ellenőrzési, üzemeltetési joga és kötelezettsége a Tisza vízfolyásának megfelelően: Kisköre, Tiszasüly-Sajfok, Kőtelek (stabil telep), Homorszög, Millér és Martfű térségére terjedt ki. A stabil szivattyúk télire leszerelésre kerültek és az úszóművek a szolnoki telepre szállításával egyidejűleg javítás céljából bekerültek. A szolnoki telephely az akkori Dohánybeváltó és „Nostra" elnevezésű Gabonatárház közötti - az Öntöző Vállalat által kiépített - sója tér-ben lettek a Tiszából kiemelve. A vízből kiemelt úszómüvek és az üzemelés helyszínén leszerelt motorok, szivattyúk gépkocsival lettek a szolnoki javítóbázisra beszállítva. A sója tértől az úszómüvek a javítótelepre, gumikerekes szállítókocsival, vagy csúszó lemezen lettek beszállítva. A téli gépjavítások és a berendezések szükség szerinti javításához igen sok segítséget kaptunk az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőitől: Rajczi Kálmán főigazgatótól, Konvalinka László gépészeti osztályvezetőtől, Szászhelyi Pál és Simonfai László mérnököktől. A téli gépjavításra való készülődés nagy mértékben függött a sója térben kialakult mindenkori vízállástól. Sajnos olyan is megtörtént, 1953-54-ben egy - a sója térben javításra váró - rögzített úszómű, mely később került volna javításra, a téli jeges árvíz hatására (drótkötél-szakadás) elszabadult. Ezt az úszóművet Tószeg község komp-átkelőhelyénél tudtuk megfogni és megfelelően kikötni. A használt kikötői stégek a leggondosabb javítás ellenére is, üzem közben megrepedtek a merülési vonalnál, és Tiszasüly-Saj foknál üzemelés közben - egy 10 egységes úszómű - teljes felszereléssel elsüllyedt. A csatlakozó lengőcső tartotta vissza, hogy a Tisza meder mélyebb pontjára csússzon be. A meghajtó motorok kipufogó csövei 8-15 cm-re álltak ki a vízből. Az úszómű süllyedés a Tiszasülyi Állami Gazdaság rizstermelését veszélyeztette és a Kunhegyesi Kirendeltségtől Gagán József és munkatársai segítségét kértük, s együttes erővel az úszómű kiemelést nyert, majd javítás után üzembe lett állítva. Lipták Ferenc mérnök visszaemlékezése. Tanulságos, egyben humoros, a kor szellemét visszatükröző, amikor nyíltságról, őszinteségről beszéltek, pedig már a köszönésben is benne volt a kétarcúság. 1950. szeptemberben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán, mint vízépítő mérnök. Mivel Békés megyéből származom, a sok kiírt pályázati hely közül a Körös-vidéki Öntöző Vállalatot (Gyula) választottam. 1950. október l-jén jelentkeztem is a gyulai központban Kaffka Lajos műszaki vezetőnél. Ő beküldött Macskási igazgató elvtárshoz bemutatkozni. Visszatérve Kaffka Lajoshoz, azt kérdezte: „Na öcsém, hogy állsz anyagilag, vállalsz-e szívesen vidéki kiküldetéseket? Válaszom igen volt. Azonnal feladatot is adott: „Gyomán és Endrődön több tsz rizstelepet akar, elutazol Gyomára, ott keresel magadnak szállást, bemégy a Tanácshoz, megkérdezed, mely tsz-ek akarnak rizstelepet, s milyen sorrendet javasolnak? Jelentkezel a tsz-ben, kérsz embereket segítségül, a kijelölt területeket beszintezed, megrajzolod a szintvonalas térképet, megtervezed a csatornákat és műtárgyakat, elkezditek a kivitelezést". Kaffka meg fog látogatni, ha pedig valami problémám lenne, telefonáljak. Gyomára érkezve elmentem az Öntöző Vállalat műhelyébe, melynek vezetője Veres Béla gépészmérnök volt, ő már tudott rólam. A műhelyben öntözéssel kapcsolatos gépészeti tárgyakat (szivattyúkat, csöveket, zsilipeket, stb.) gyártottak és javítottak. Egyik dolgozójuk nevére emlékszem, Galuska József, mivel ő országos hírű motorkerékpár versenyző volt. Ezután felkerestem Imre Lajos vízmestert, bemutatkoztam, elmondtam mi a feladatom. A beszélgetés röviden a következő volt: „Nem mégy te a Tanácshoz, én jobban tudok mindent. Holnap te a Béke Tsz-hez mégy, ők 80 holdas rizstelepet akarnak, ott kell kezdened. Mikor szoktál felkelni reggel?" Mondtam, hogy „1/2 7-7 óra között. Erre ő: „No akkor én este szólok a tsz. elnöknek, hogy 5 órára küldjön kocsit érted, s a felszerelésekért, és te már 6 órakor kezdhetsz. Hány embert kérsz a felmérésekhez?" Én kérdeztem tőle: „Lajos bátyám, nekem még semmi gyakorlatom nincs, te hogy szoktad a felméréseket csinálni?" O részletesen elmondta, hogy 5 emberrel, 4 szintezőléccel dolgozik, mindent részletesen elmondott. Megkérdezte, hogy „hol fogsz lakni?"„Nem tudom még" - feleltem. „Akkor most átmegyünk ide közel, Juliska nénihez, aki egy idős néni, egy nagy, 4 ágyas szobája van kiadva, de ott csak 3 kolléga lakik (Bende Feri, Mayer Pista és Dobi Laci), te leszel a negyedik. Havonta fejenként 20 Ft a lakbér."„És hol fogsz étkezni?" - volt a következő kérdés, erre sem tudtam válaszolni, mire ő: „Ha elintéztük a lakásügyedet, elmegyünk Mariska nénihez, aki az állomáshoz vezető úti kocsmáros, ő jól is főz, ilyen te féle, egyedül álló emberek oda járnak. 11 és 16 óra között bármikor lehet menni, a sparherton több fazék, lábas van, többféle leves, és egyéb étel, mindenki önkiszolgáló, azt és annyit szed, amennyit akar, 10 Ft az ebéd. Ha te reggel 6 órakor kezded a munkát a tsz-ben, akkor 14 órakor végzel, s beérsz még ebédelni. A reggelit, vacsorát megoldod magad." Nem játszottam a „mérnök urat", hanem összebarátkoztam a jóval idősebb vízmesterrel, udvariasan a segítségét kértem. „Jó szó után jót várj", mondja a közmondás. Még néhány kérdésemre is (pl. hol találok én magassági alappontot a szintezéshez?), azonnal megfelelt. Másnap reggel 5 órakor ott volt értem egy tsz lovas kocsi, s 6 órakor jelentkeztem a tsz elnöknél. Adott öt embert, elkezdtük a szintezést, 3-4 nap alatt meg is történt a terepfelmérés. Még néhány embert kaptam, akik elkezdték a Hármas-Körös medrétől az árvédelmi töltésig vezető kb. 3 m mély csatorna földmunkáját, hogy majd a töltésen belüli oldalon tervezett vízkivételi mű épül (amelybe hordozható szivattyúk kerülnek, s a rizs-árasztáshoz és a vízpótláshoz szükséges vizet biztosítják.)