Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Vitális György: Hévíz tevékenységet kísérő kőzetelváltozások a Magyar-középhegység középső részén

5 Halorellás dolomit, meszes dolomit (nóri). A budai Újlaki-hegy dolomitja a Halorella amphitoma BRONN és H. rectifrons BITTN. Brachiopodák alapján a nóri e­meletbe tartozik. Feltehetően a viharhegyi dolomit is ide sorolható. Dachsteini és dachsteini jellegű mészkő, hidrotermás eredetű dolomitos mészkő, meszes dolomit és dolomit-be­településekkel, a mélyebb szintekben szingenetikus dolo­mit-padokkal (nóri). E képződményeket a térkép jobb át­tekinthetősége érdekében a 4. ábra csak a Pilis és a Vác környéki mezozóos szigetrögök területén tünteti fel. A vác-nagyszáli mészkőfejtőben az általunk felismert és részletesen tanulmányozott metaszomatikus dolomitoso­dásról „A triász mészkő kőzetelváltozásai" című fejezet­ben szólunk. A dolomitban, illetve a dolomitos kifejlődésü kőze­tekben a gyenge hidrotermás elváltozásokat a hídroter­másan cementált dolomit (pl. Pilisszentiván Ördögto­rony, Pilisszentlélek viadukt melletti dolomitfejtők és sziklaoromzatok), a hidrotermásan bontott (pl. Eszter­gom Várhegy Ny-i oldala, Budaörs Kőhegy) és a porló­dott dolomit (pl. Csővár Kecskés völgy, Pilisszentlélek Esztergom-dobogókői műút mellett, Pilisliget), Kis-Ko­pasz (Piliscsaba, Nagykovácsi) képviseli. Az erőteljes hidrotermás (metaszomatikus) kőzet-el­változásnak tekinthető a dolomitot átjárt hévforrások o­kozta epigén kalcitosodás, amely teléres formában ré­szint meszes dolomitot (pl. Pilisszentlélek viadukt mel­letti kőfejtő és autóparkoló, Dorog Kis Strázsa hegy, Pi­lisszántó, Budai-hegység János hegy libegő mellett), ré­szint dolomitos mészkövet (Pilisszentlélek viadukt mel­lett, Dorog Nagy Strázsa hegy) eredményezett. E folyamat egyik jellemző megjelenési formája a kar­fiolra emlékeztető, pizolitok gömbhéjas szerkezete nél­küli, díszlokált kristályhalmazból álló, vesés-gumós me­szes dolomit (Pl. Pilisszentlélek viadukt melletti autópar­kolónál). A dolomit kisebb-nagyobb mérvű kovásodását (pl. Budai-hegység Gellért hegy) ugyancsak erőteljes (meta­szomatikus) hatások okozták. Az erőteljes hidrotermás hatásokat mind a porlódott dolomitokban (pl. Piliscsaba, Pilisvörösvár OEA kőfejtő, Cseresznyés hegy), mind a normál dolomitokban (pl. Pi­lisszentlélek viadukt melletti vető menti dolomitfejtő, Pi­liscsaba Erdő és Vadgazdaság kőfejtője, Nagykovácsi Nagyszénás, Felső Zsíros hegy, Budai-hegység Gellért hegy) megjelenő nagyon kis magnezit-tartalom képviseli (Vitális-Hegyiné 1974., Hegyiné-Podányi-Vitális 1984). A kőzet-elváltozások a terepen morfológiailag jól szembetűnők. A hidrotermás hatások a kőzetet részint fellazítják, részint összecementálják. Pl. a Pilisszentlélek határában kiálló sziklaoromzatok, vagy a pilisszentiváni Ördögtorony, a többi kisebb toronnyal együtt az erózió­nak jobban ellenálló kőzetrészeket jeleznek, amelyek e­gyúttal a korábbi hévforrás feltörési helyekre is utalnak. A hidrotermás hatások következtében itt és pl. a budaörsi Kőhegyen a dolomit részben kovás, vasas, részben kalci­tos kötőanyagú cementálódása történt. A kovásodást eredményező hidrotermák — a Budai­hegységben leírtakkal egyezően (Schréter 1912, Schafar­zik 1928, Scherf 1928) - az idősebb (neogén), az epigén kalcitosodást és a dolomit-porlódást okozók a fiatalabb (quarter) hévforrás tevékenységhez kapcsolódnak. Ahol a kovasavas hidrotermák a kőzetet átjárják, ott dolomit­porlódás nem történt (Jakucs 1950, 1971). A több száz m vastag triász dolomit-összletben áttörő, magnézium ionokban gazdag hidrotermák a felszín köze­lében a dolomit enyhe, a nagyobb mélységben erőtelje­sebb metaszomatikus magnezitesedését okozhatták. A magnezitesedést általában csak nyomokban észleltük. A dolomit magnezitesedése még a quarter (negyedi­dőszaki) gyenge hévforrás tevékenysége előtt a tercier­ben (harmadidőszakban) végbement, a nagyon kis mag­nezit-tartalmú dolomitok porlódását pedig a negyedidő­szaki hévforrás tevékenység okozta. A minőségi dolomit min. 20 % MgO-tartalmú, nagy kémiai tisztasá­gú és lehet porlódott is! (Hegyiné-Podányi-Vitális 1984). Így a nagyon kis magnezit-tartalmú dolomit már minőségi dolomitnak számít! A porlódott dolomit (dolomitpor) felhasználási területe elsősorban a mezőgazdaságban érvényesül. Talajjavítás, műtrágya adalékanyag (fő­leg savanyú talajok esetében). Gyümölcstermesztésben (savanyú ho­moktalajokon magnézium utánpótlódására). Intenzív növénytermesz­tés, üveg alatti kertészeti termesztés, dísznövénytermesztés (dolomitpor a levélzöldképzés elősegítésére). A növényvédő szereket „bio" dolo­mitporral keverve, hatásos lombtrágya nyerhető. Az építőiparban a magasépítés területén készhabarcs, fal és vakoló­habarcs, nemes-vakolat, kővakolat, falfesték, illetve padlóadalékként alkalmazható. A triász mészkő kőzetelváltozásai A triász időszaki mészkő kőzetelváltozásait Dorog, valamint a Duna balparti-szigetrögök térségében tanul­mányoztuk (Hegyiné 1969, 1970, Vitális 1969, 1973, 1984). A gyenge hidrotermás kőzetelváltozásokat a hidrotermá­san bontott mészkő (pl. a Dorog Strázsa hegyi kőfejtő, a Vác Nagyszál-i és a Keszeg-i mészkőbánya) képviseli. Az erőteljes hidrotermás (metaszomatikus) kőzet-el­változásokat a Dorog térségiek mellett legrészletesebben a Vác Nagyszál-i mészkőbánya felszíni és mélyfúrási kőzetanyagain követhettük. (Hegyiné 1973, Hegyiné-Vi­tális 1970, 1971, Vitális-Hegyiné 1969, 1979). A Dunai-andezithegység neogén vulkánosságát köve­tő hidrotermás tevékenység okozta a nóri mészkőben észlelt, fészkes, tömzsös megjelenésű, másodlagos ere­detű dolomitos mészkő, meszes dolomit és dolomit bete­lepüléseket. A dolomitos kőzetelváltozások mérete - tág határok között - a mikroszkópostól a méteres nagyság­rendig váltakozik. Mivel a dolomitos képződmények hidrotermás hatá­sokra utaló megjelenésűek és különböző mértékű dolo­mitosodást mutatnak, ezek keletkezését a nóri mészkövet ért erőteljes hidrotermás metaszomatózis eredményének tekintjük. A dolomitosodás megjelenését jól szemlélteti az 5. a és b ábrán bemutatott két szelvény, valamint a 6. ábrán közölt térkép. Az 5 a jelű szelvény nem veszi figyelembe a fúrásokban harántolt dolomitféleségek metaszomatikus eredetét, míg az 5 b jelű szelvény a dolomitos betelepü­lések sokkal kisebb elterjedését érzékelteti. Ezt a jelensé­get a 6. ábrán közölt térképrészlet is egyértelműen szemlélteti. A metaszomatózis hatására dolomitosodott mészkő­összletet a későbbi hévforrások is átjárták. Ezeket jelzik mind a felszínen, mind a fúrásokban talált kalciterek, li­monit-erek, valamint a kaolinos betelepülések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom