Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Tometz, L.–Dugáček, D.: A kassai történelmi vízvezeték
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. rásfoglaló, keverő, megszakító és átfolyó aknákból - áll mind a mai napig. A 2. ábrán látható az eredeti projektdokumentáció egy részlete, mely bemutatja a galériás forrásfoglalás módszerét. Az első kassai vízvezeték építési munkálatai végül 1905. április 22-én kezdődtek és 1911. november 25-én fejeződtek be. M. Zellerin és Társa látta el vezetékkel az építkezést, segítettek az ivóvízvezeték ásási munkálatoknál (5. ábra), valamint az egyes beszereléseknél is. (A „Társat" Ulrik Kitzbichler Jr. és partnere jelentette.) Az acél aknafedőket Fleischer és Társa szállította a Kassai Gépgyárból. Az építkezési munkálatokat Újváry E. Dezső felügyelte, aki úgy vélte, hogy azok megfelelően, a projekt tervvel összhangban folynak (Göndör, 1905). 2. ábra. Részlet az eredeti projektdokumentációból. A Cermel'-forrásainak foglalása 3. ábra. Történelmi (korabeli) felvétel az első kassai vízvezeték építési munkálatairól A Cermel'-forrásainak geológiája - hidrogeológiája A Cierna hora és a Volovské délkeleti lejtői bonyolult geológiai-tektonikai felépítésűek. Ez komplikált hidrogeológiai állapotukban is megmutatkozik. Ennek a területnek a hidrogeológiai felmérése meglehetősen nehéz a petrográfía-litológiai kőzettípusok gyakori váltakozásának köszönhetően, mivel ezeknek hidrogeológiai jellemzőik eltérnek. A domborzat meglehetős tagoltsága, amely nagymértékben befolyásolja a felszíni és felszín alatti vizek elfolyását (Helma, 2005), szintén fontos szerepetjátszik a terület hidrogeológiai értékelésében. A vizsgált területre jellemző a litológiai kőzettípusok - amelyek különböző tektonikai egységekhez tartoznak jelentős mértékű változatossága. A terület jelenlegi földtani felépítése a többszörös orogenetikus ciklusok eredménye, amelyek befolyásolták az egyes vízadó és a vízzáró rétegek jelenlegi kapcsolatát, jellemzőiket és áteresztő-képességüket. A Gömöri egység karbon kori kőzetei építik fel a vizsgált terület jelentős részét. Ezek a kőzetek főleg kloritos-szelicites fillitek, amelyek metavulkanikus diabázzal vannak áttörve, valamint grafit fillitek és liditek. Minden jelenlevő kőzettípus átalakuláson ment át, következésképpen elvesztették eredeti szemcsés közegü áteresztőképességüket. Hidrogeológiai szempontból teljesen azonos minőséget képviselnek: felszín alatti vizek vízzáró rétegét. Az ebben a kőzetkörnyezetben elvégzett vízföldtani vizsgálatok alapján több forrást is leírtak, de azok hozama nem volt nagyobb, mint 0.1 [l.s" 1]. Mezozoikus karbonátos kőzetek alkotják a terület legfontosabb felszín alatti víztartóit. Alsó-triász kvarcitok csak a terület közepén, egy kis körzetben találhatók elszórva. Ezek a nagyon merev kőzetek nyílt törésekkel vannak átjárva, ami mélyebb (nemcsak a felszín-közeli zónában ható) felszín alatti vízkörforgalmat tesz lehetővé, köszönhetően a többszörös orogén fázisoknak. A Vepor-egység Lúznanské takarójában találhatók a fent jelzett kvarcitok. Ebből az egységből forrást nem jegyeztek fel, és hidrogeológiai fúrást sem végeztek. Az alsó-triász agyagpalák többszínű, helyileg átalakult kőzetek, amelyek lokálisan összekeveredtek negyedkori homokkövekkel. Az agyagpala a Vepor-egység vetőjének része, és a vizsgált területen csak kevés helyen van jelen. Ebben a közegben nincs forrás. A nem-karbonátos kőzetekkel összehasonlítva vízzáróként lehet őket besorolni, az átlagos víz-áteresztőképességük ugyanis 1.0 x 10" 6 és 1.0 x 10" 5 [m 2.s _ 1] között van. Általánosságban kijelenthetjük, hogy ez a vető a közép-triász karbonátok felső rétegében a meghatározója a felszín alatti vízmozgásnak. Az „érintkező források" (duzzasztott források) általában az ezekkel az agyagpalákkal érintkező területen találhatók. Ramsaueri dolomitok a terület közepén húzódó, nem folytatólagos övből nyúlnak ki a felszínre. A dolomitok jellemzője a hasadékos és hasadékos-karsztos áteresztőképesség. Ebben a kőzetkörnyezetben kb. 0.5 [l.s 1] átlaghozamú forrásokat tártak fel a hidrogeológiai vizsgálatok. Különböző jura karbonátok bukkannak felszínre a Margecany vetőzóna (továbbiakban MTZ) mentén a vizsgált területen, a keleti oldalon, és jelen vannak egy többé-kevésbé folyamatos övként. Ezekben a kőzetekben a hidrogeológiai felmérés 1.0 [l.s"']-nál nagyobb átlaghozamú forrásokat tárt fel. Az alsó-triász korú kvarcit felső rétegében az alsó-triászban keletkezett, változatos agyag és agyagos-homok található, maximum 20 m vastagságban. Ezek az agyagpalák a werfeni takaróhoz tartoznak, és vízföldtani szempontból vízzáróként funkcionálnak a kvarcitok és a közép-, és felső-triász karbonátok között. Triász korú karbonátos komplexumok bukkannak a felszínre a terület északi és deli részén is. A ramsaueri dolomitok a legelterjedtebb részei a karbonátos komplexumnak. A talaj/növénytakarón keresztül beszűrődő csapadékvíz a kőzetösszlet lazább és időjárástól függő aerációs
