Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
193 A Moina brachiata (Jurine, 1820) finommorfológiai vizsgálata Flórián Norbert 1, Nédli Judit 2 'ELTE TTK, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék - 2Magyar Természettudományi Múzeum Kivonat:Időszakos kisvizek jellegzetes Cladocera faja a Moina brachiata (Jurine, 1820) (kerekfejü vízibolha). Az utóbbi években a faj magyarországi populációin végzett izoenzim vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy két külön taxonról lehet szó. Valószínűsíthető, hogy az egyik leszármazási vonal alacsony, míg a másik magas szalinitású vizekhez kötődik. A genetikai markerekben mutatkozó eltérések ellenére fénymikroszkópos technikán alapuló morfometriai vizsgálatokkal nem sikerült kimutatni a két leszármazási vonalnak megfeleltethető csoportokat a fajon belül. Munkánk során a fénymikroszkóp nyújtotta lehetőségeknél nagyobb felbontású szkenning elektronmikroszkópos felvételek segítségével megpróbáltunk olyan morfológiai karaktereket találni, melyek segítségével a két leszármazási vonal elkülöníthető. Elsősorban a faj esetében fontos határozóbélyegek környékéről készítettünk felvételeket, melyek alapján a következő változókat vizsgáltuk: a végkarmon található fésűt alkotó fogak száma, ezeknek a végkarom végén található sörtesorhoz viszonyított mérete és sűrűsége, valamint az utópotrohon található tollas serték száma. Eddigi munkánk során eltérő szalinitású kisvizekben előforduló populációkba tartozó 60 állat utópotroha alapján vizsgáltuk a két leszármazási vonal esetleges morfológiai eltérését. Az adatok elemzése (hierarchikus klaszterezés, fökoordináta elemzés) során a fenti változók alapján nem sikerült számottevő szétválást kimutatni a Moina brachiata fajon belül. A diszkriminancia elemzés során a tollas sörték számában tapasztaltunk némi elválást nagyon magas szalinitású vizeknél, de a mintavételi helyek kis száma következtében egyértelmű következtetést eddig nem tudtunk levonni. Kulcsszavak:A/o('na brachiata, Crustacea, szkenning elektron mikroszkóp, morfológia. redékét tudtuk érdemben használni az elektronmikroszkópos vizsgálat során (kb.70 állat). A nehézségek miatt eddig csak a rákok utópotroháról tudtunk elektronmikroszkópos képeket készíteni használható mennyiségben. Majdnem minden épen maradt állatról 3 kép készült (egy teljes habituskép, 1 kép az utópotrohról, és 1 kép a fésűről). Változókat vettünk fel az utópotrohon található tollas sörték száma, a végkarom tövénél lévő fésűt alkotó fogak száma szerint, valamint arányszámként felvettük a fésűt alkotó fogak mérete és a végkarmon lévő fogak mérete közti hányadost. Az adatok kiértékeléséhez egy 43X3-as mátrixot készítettünk, 43 állat és 3 változó (1. tollas sörték száma, 2. fésűben lévő fogak száma, 3. egy arányszám, mely a fésűben található leghosszabb fog méretének és a végkarom oldalán található fogak hosszának hányadosa). A mintákon belül van egy külcsoportként kezelt Moina micrura példány is. Ezt a későbbiekben „k"-val jelöljük. Adatainkat sokváltozós elemzéssel (hierarchikus osztályozás, fökoordináta- és diszkriminancia elemzés) értékeltük (SYN-TAX, Podani, 2001). A mintavételi helyek szalinitására a vezetőképességből következtettünk. Vezetőképesség alapján 2 ill. 3 csoportot jelöltünk ki, vizsgálattól függően. A hierarchikus osztályozásnál és a fökoordináta elemzésnél 2, a diszkriminancia elemzésnél valamivel finomítva a vizsgálatokat, három csoportot állítottunk fel. Bevezető Az alföldi időszakos kisvizek egyik jellegzetes Cladocera faja a Moina brachiata (kerekfejű vízibolha), amely a Magyarországon előforduló öt Moina faj közül a leggyakoribb (Gulyás&Forró 1999). Meghatározása viszonylag egyszerű a fej formája és az utópotroh bélyegei alapján, különösen Goulden (1968) monográfiájának megjelenése óta. Az utóbbi években, a faj magyarországi populációin végzett izoenzim vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy két külön taxonról lehet szó. Ezt a szétválást a mitokondriális DNS 16S és COI régiójának szekvenálása alapján is kimutatták, a fajon belül, a leszármazási vonalak között 8 %-os eltérés van. A különböző genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy kriptikus fajról van szó, az egyik leszármazási vonal alacsony, míg a másik magas szalinitású vizekhez köthető (Nédli et al. 2007). Korábbi fénymikroszkópos technikán alapuló morfometriai vizsgálatokkal nem sikerült kimutatni eltérő leszármazási vonalaknak megfeleltethető csoportokat a fajon belül (Forró 2005). Célkitűzések A fénymikroszkóp nyújtotta lehetőségeknél nagyobb felbontású szkenning elektronmikroszkópos felvételek segítségével megpróbálunk olyan morfológiai karaktereket találni, melyek segítségével a két leszármazási vonal elkülöníthető. Mivel a két leszármazási vonal a vizek szalinitása szerint különül el, főleg alacsony és magas szalinitású vizekből származó egyedeket hasonlítunk össze. Elsősorban a faj esetében fontos határozóbélyegek környékéről készítünk felvételeket, ilyenek az utópotroh alakja, az utópotrohon lévő végkarom, ennek tövénél található fésű, a fej alakja, a héj hasi szegély sertézettsége, az első csáp. Ezen kívül tervezzük a vizsgálatok kiterjesztését a korábbiakban kevésbé tanulmányozott torlábakra is, különös tekintettel az első, második és az ötödik lábra. Anyag és módszer Mintáinkat 3 nemzeti park (Kiskunsági Nemzeti Park, Körös-Maros Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park) eltérő szalinitású kisvizeiből vettük hálózással 3 év (2005, 2006, 2007) tavaszán. A minták sztereo- és fénymikroszkópos feldolgozása után a Moina brachiata egyedek felszálló alkoholsorba kerültek. Ezt követően kritikuspont-szárítóval szárítottuk ki őket (Muller 1974). A kiszárított rákokat arannyal gőzöltük (Bjerke 1974), majd Hitachi SN 2600 szkenning elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. 500-900-szoros nagyítást használtunk. Az előkészítés során sajnos az állatok igen nagy hányada sérülést szenvedett (héj behorpadt, csápok letörtek, sérült a struktúrájuk). Ebből kifolyólag a kezdeti mintáknak csak töMoine egyedek orttél'^iwa a felvett morfológiaiból ygek eledén 1. ábra. Moina brachiata egyedek osztályozása a felvett morfológiai bélyegek alapján (hierarchikus osztályozás UPGMA módszerrel, SYN-TAX). E-alacsony szalinitás (2000 fiS/cm alatti vezetőképesség), S-magas szalinitás (2000 ftS/cm fölötti vezetőképesség), K-külcsoport, 1Hortobágyi Nemzeti Park, 2-Körös-Maros N.P., 3Kiskunsági N.P.
