Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

136. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. romorfológiai változtatásokra tudjanak fókuszálni. Ezen víztestek 16 különböző tipológiai folyótípushoz sorolhatóak (2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18-as típusok). Közös tulajdonságuk, hogy meszes alapkőzetűek. A folyómeder minden esetben durva vagy közepesen finom anyagú. Előzetes vizsgálatok alapján négy különböző [A (hegy és dombvidéki, meszes, durva meder anyagú vízfolyások), B (dombvidéki, meszes, közepesen finom mederanyagú vízfolyások), C (síkvidéki, meszes, durva mederanyagú vízfolyások), D (síkvidéki, meszes, közepesen finom mederanyagú vízfolyások)] csoportot különböztettek meg a kovaalgák alapján (Stenger-Kovács et al., 2006), melyekbe a 16 tipológiai típust besorolták, majd mind a négy csoporton belül (1. ábra) elkülönítették a felvízi (b), alvízi (d), tározói (c) és természetes (a) szakaszokról származó mintákat (StengerKovács et al., 2006). ŰOí gát b. felvíz 7T c.tározó iiwitavétet hety (b) mnlavétel hely (d) nátfavélei hely <c) 1. ábra: A felvízi és alvizi minták elhelyezkedése a tározóhoz képest (Stenger-Kovács és mts.-ai, 2006) Fig. 1: Origin of upstream and downstream samples Az ECOSURV minták vízkémiai elemzését a Debrecen Egyetem Kémiai Intézetében végezték. Az általunk elvégzett elemzésekhez a vezetőképességet, nitrát-, ammónium-, Kjeldhal nitrogén és összes foszfor adatokat használtuk fel. A vízkémiai eredmények elemzéséhez három különböző minősítési rendszert vettünk figyelembe: 1. Magyarország még érvényben lévő minősítési rendszere: MSZ 12749: Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés; 2. Európai Unió minősítési rendszere: EU 75/440/EEC (Consolidated text, 1991): Direktíva az ivóvízbázisul szolgáló felszíni vizek minőségi követelményeiről; 3. Nemzetközi határértékek: ECE (United Nations Economic Commission for Europe (UNECE, 1992): Országhatárokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére szóló egyezmény keretében megállapított határértékek (United Nations Economic Commission for Europe (UNECE, 1992). A legnagyobb hangsúlyt az összehasonlítások végzésekor a Magyar Szabványra helyeztük, mivel még jelenleg is érvényben van, és hazánkban egyrészt a legrégebben használatos a másik két osztályozási rendszerhez képest, másrészt az általunk vizsgált öt paraméterre ebben a rendszerben találhatunk megállapított határértékeket, mert a másik két rendszer ezeket csak részben tartalmazza. Eredmények és értékelés Az „A" csoportban a vezetőképesség (az alvizek, felvizek, természetes szakaszoknak átlagértéke: 593,44 pS cm"

1) az ammónium (átlagérték: 0,82 mg l"

1), a Kjleldhal nitrogén (átlagérték: 1,57 mg l"'l) s a foszfor (átlagérték: 0,25 mg 1"') tartalmak alapján az alvizek, a felvizek és a természetes szakaszok vízminősége nagyjából megegyezett, és jó állapotúnak volt mondható. Nitrát esetében sem voltak lényegi különbségek az egyes mintavételi pontokon, azonban a határértékek szerint e változó gyengébb vízminőségi állapotra utalt. Stenger-Kovács és mts.-ai (2006) azt találták, hogy a duzzasztás az alvizen növelte a diverzitást és a fajok számát is. A Stephanodiscus minutulus (Kützing) Cleve & Möller relatív aránya magasnak adódott. Ez a faj kozmopolita, megél a szennyezett vizekben, és magas vezetőképességű élőhelyeken is (Krammer & Lange-Bertalot, 1991-2000). A szennyezettség „A" csoport egészéről nem jelenthető ki, mert a nitrát tartalom (átlagértéke a felvizeken, alvizeken és természetes vizekben is [10,93 mg 1"'] - mérsékelten szenynyezett) kivételével a többi vízkémiai paraméter alapján jó vízminőségűnek mondható. így mind a biológiai mind a vízkémiai adatokat elemezve megállapítható, hogy a S. minutulus planktonikus faj nagyobb arányú előfordulása az alvizeken a tározóban kialakuló tavi életközösségnek köszönhető, mely aztán lejut az alvízi részekre is. A „B" (dombvidéki, meszes, közepesen finom mederanyagú vízfolyások) csoportban a vízkémiai elemzés azt mutatta, hogy vezetőképesség tekintetében mind három tározási pont típuson nagyjából fele-fele arányú a kedvező (átlagértékek: 864,15 pS cm"

1, max. érték: 1591,98 pS cm"

1, min. érték: 370,21 pS cm"

1) és kedvezőtlen (mérsékelt, gyenge, rossz vízminőségű osztály) besorolás. Nitrát (átlagérték: 12,36 mg l"

1) és foszfor (átlagérték: 0,18 mg l"

1) tartalom szempontjából mind három szakasz típus mérsékelten szennyezett. Ammónium (átlagérték: 0,43 mg l"

1) és Kjeldhal nitrogén (átlagérték: 1,29 mg l"

1) tartalmat tekintve mindegyik szakaszon jó vízminőséget találtunk. Az, hogy az egyes kémiai paraméterek értékei hasonlóak az egyes szakasz fajtákon, azt mutatja, hogy a hidromorfológiai módítás (tározás) hatása jól vizsgálható. E csoportban az alvizen euplanktonikus fajok aránya növekedett elsősorban a Stephanodiscus hantzschii Grunow és Stephanodiscus minutulus miatt, de számottevő egyeddel voltjelen az Adlafia minuscula (Grunow) Lange-Bertalot is. Autökológiájukat tekintve [A Stephanodiscus hantzschii megél szennyezett vízben, magas elektrolit tartalom mellett, de oligo-halobikus és magas klorid tartamú vizekben is, tehát toleranciája elég széles, azaz nem feltételen alkalmas indikátorfajnak. Stephanodiscus minutulus faj szintén tágtűrésü, előfordulhat szennyezett vizekben, és magas vezetőképességű helyeken is. Az Adlafia minuscula (Grunow) Lange-Bertalot szintén kozmopolita olyan oligaszaprób vizekben is él, ahol nincs feltétlen oligotróf állapot.] mindegyik szakaszon előfordulhatnának, de vízkémiai hatását kizárva a tározás módosító hatását indikáló fajoknak tekinthetjük őket. A „C" csoport felvizei és természetes szakaszairól a vízkémiai paramétereket összevetve megállapítható, hogy csoportjukon belül a kedvező és a kedvezőtlen besorolások aránya hasonló minden vízkémiai paraméter esetében. A vezetőképességet tekintve az átlagérték: 426,58 pS cm"' (min. érték: 221,95 pS cm'

1, max. érték: 987,70 pS cm"

1). A Kjeldhal nitrogén szintén egyformán kedvező értékeket mutatott. Hasonlóan a (átlagérték: 1,05 mg l"

1) nitrát (átlagérték: 10,92 mg l"

1), foszfor (átlagérték: 0,29 mg l"

1) és ammónium ionok (átlagérték: 0,48 mg 1"') mennyiségéhez. Ezek alapján ebben a csoportban is megfelelő körültekintéssel lettek leválogatva a hidromorfológiai módosítás hatásának vizsgálatára az egyes víztestek. A "C" (síkvidéki, meszes, durva mederanyagú vízfolyások) csoport alföldi folyókat és azok vízgyűjtőit foglalja magába. Az euplanktonikus és a bevonatlakó fajok aránya