Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
137 is változott a fentebb tárgyalt csoportokhoz képest, mivel az alföldi duzzasztás csökkentette a bevonatlakó fajok számát és azok diverzitását. Felső szakaszon nem állapítottak meg karakterisztikus fajt, de a természetes szakasz jellemző fajának a Nitzschia palea (Kützing) W. Smith látsziktünt, mely kozmopolita, alfa-mezoszaprób vizektől a poliszapróbig vizekig előfordulhat, sőt, nagy vezetőképességű oligotróf élőhelyeken is megtalálható. A természetes helyek másik jellemző faja ebben a csoportban a Surirella brebissonii Krammer & Lange-Bertalot. Ez a faj is jól elviseli a magas vezetőképességet. Kozmopolita, édesvizek mellett brak- és tengervízben is élhet. A fajok autökológiájukat tekintve hasonlók, a hasonló vízkémiai állapottal rendelkező részeken mégis csak a természetes szakaszokon voltak karakterisztikusak, ami alátámasztja, hogy ezen fajok hiánya alkalmas a tározás módosító hatásainak észlelésére. A „D" (síkvidéki, meszes, közepesen finom mederanyagú vízfolyások) csoport három mintavételi pont típuson a vezetőképességek (átlagérték: 883,12 (iS cm" 1) egyformán magasak. Atöbbi csoportban („A", „B" és „C") a vezetőképességi értékek alacsonyabb értékeket mutattak. Nitrát- (átlagértéke: 5,60 mg l" 1), ammónium (átlagértéke: 0,13 mg 1"') és foszfor (átlagértéke: 0,34 mg/l) tartalom alapján kiváló és jó vízminőséget mutattak az egyes szakaszok, a Kjeldhal nitrogén esetében a felvizeken (átlagérték: 1,93 mg l" 1) és a természetes szakaszok (1,035 mg/l) kiváló, míg az alvizi részek közepesen szennyezett (átlagérték: 3,10 mg 1') vízminőségűek. Az ÖP szempontjából éppen ellentétes eredményt kaptunk, a természetes helyeknek volt a legrosszabb vízminősége (átlagértéke: 1,0 mg/l), míg az alvizi részeknek a legjobb (átlagértéke: 0,01 mg 1"'). A felvizek pedig egy közbülső állapotot tükröztek. A "D" csoport a hidromorfológiai jellemzőiben "C" csoporttól csak a folyómeder aljzatának minőségében különbözött. Ebben a csoportban a közepesen finom mederanyag volt jellemző. A hidromorfológiai módosítást a felső szakaszon csak a Gomphonema angustatum (Kützing) Rabenhorst jelezte. Ez a faj főleg kisvízfolyásokban található meg, a nagyobb és szennyezettebb folyókból teljesen hiányzik. Előfordulhat béta-mezoszaprób vízminőségig bárhol, kozmopolita. Az alsó szakaszon két faj volt a meghatározó, az Amphora veneta Kützing és a Ctenophora pulchella (Ralfs ex Kützing) Williams & Round. Az Amphora veneta jól tolerálja a magas vezetőképességű vizeket és alfa-mezoszaprób vizektől poliszaprób vizekig bárhol előfordulhat. A Ctenophora pulchella édesvízi faj, de gyakori brakvizekben is, kedveli a magas sótartalmat. Csak alfa mezoszaprób vizekben fordul elő. Ez utóbbi két fajnál nem lehet kizárni a vízkémia (magas vezetőképesség) okozta megjelenésüket, így ezen faj, mint karakterfaj alkalmazását nem látjuk kellően megalapozottnak. Meghatározó mennyiségben volt jelen még a Melosira varians C. Agardh, mely szintén kozmopolita, bentikus és planktonikus formája is van. Lápos, huminanyagbokban gazdag lápos mocsarakban, de oligotróf vízben, de akár eutrófban és brakvízben is előfordulhat. Másik meghatározó fajnak találták még Stenger-Kovács és mts.-ai (2006) ebben a csoportban a többi mellett a Cocconeis placentula-X Ehrenberg, mely faj szintén kozmopolita, tömegesen fordul elő folyó és állóvizekben egyaránt. Az „A", „B", „C" és „D" csoportokban elemzett víztestek közös jellemzője, hogy mindegyik IPS indexe a kiváló vagy a jó kategóriába esik-. Az elemzések elvégzése alapján az a véleményünk, hogy a hasonló állapotú víztestek leválogatása sikeres volt az „A", „B" és „C" csoportokban. Tehát a kovaalga összetételben bekövetkező változások semmiképpen nem a vízkémiai paraméterek változékonyságából adódott, hanem egyértelműen a tározó módosító hatásának a következménye lehetett, vagyis annak visszaduzzasztó (felvízi) vagy alvizi hatása. Az Amphora veneta Kützing jó alvizi karakterfajnak tűnhet, de a faj képes alkalmazkodni a magas vezetőképességű vízfolyásokhoz. Mind a négy csoport közül a „D" csoport víztesteire volt a legjellemzőbb a magas vezetőképességű víz. Az alvizeken a vezetőképesség értékei még nagyobbak voltak, mint a többi szakaszon. Tehát az Amphora veneta Kützing nem lehet a tározó alvizének indikátor faja, sokkal inkább csak a síkvidéki területeken, mezőgazdasági műveléssel hasznosított területen átfolyó víz karakterfaja (Stenger-Kovács és mts.-ai, 2006), mert esetünkben pusztán a magas vezetőképességet jelezte. Irodalom Ács, É.- Kiss, K.T. (2004): Algológiai praktikum, ELTE Eötvös Kia., 2004. 75/440/EEC Consolidated Text, 1991: COUNCIL, DIRECTIVE of 16 June 1975 conceming the quality required of surface water intended for the abstraction of drinkingwater in the Member States (75/440/ EEC) (OJ No L 194, 25. 7. 1975, p. 26.) Kelly, M. G., Cazaubon, A., Coring, E., DellUomo, A., Ector, L., Goldsmith, B., Guasch, H., Hürlimann, J., Jarlmann, A., Kawecka, B., Kwadrans, J., Laugasta, R., Lindstram, E.-A., Leitao, M., Marvan, P., Padisák, J., Pipp, E., Prygiel, J., Rott, E., Sabater, S., van Dam, H..& Vizinet, J. (1998): Recommendations for the routine sampling of diatoms for water quality assessments in Europe. J. of Appl. Phycology 10:215-224 Krammer, K. (2002): Diatoms of Europe. Diatoms of the European Inland Waters and Comparable Habitats. Vol. 1-4. - A.R.G. Gantner Verlag KG, Ruggel. Krammer, K & Lange-Bertalot, H. (1991-2000): Bacillariophyceae 1.-4. Teil: Naviculaceae.- in PASCHER, A. (ed.) Süsswasserflora von Mitteleuropa. Band 2/1-4. Gustav Fischer Veri., Heidelberg, Berlin. Lange-Bertalot, H. (1995-2002): Iconographia Diatomologica. Annotated Diatom Micrographs Vol. 1.-9. Koeltz Scientific Books. Königstein, Germany. MSZ 12749: 1993: Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők, minősítés UNECE (1992): Protocol on Water and Health to the 1992 Convention on the Protection and Use of Transboundary Watercourses and International Lakes, done in London, on 17 June 1999, Economic and Social Council, MP.WAT/2000/1 EUR/ICP/EHCO 020205/8Fin Stenger-Kovács, Cs., Padisák, J., Soróczki-Pintér, É., Ács, É., Borics, G., Buczkó, K, van Dam, H. (2006): The influence of damming on compositional features of attached diatom assemblages downstream and upstream in Hungárián small water courses, 6 I h International Symposium on Use of algae for monitoring revers. Hungary. WFD (2000): Directive of the European Parlament and of the Council 2000/60/EC Establishing a framework for community action in the field of water policy. - European Union, Luxembourgh PE-CONS 3639/1/00 REV 1 http://www.eu-wfd.info/ecosurv/ The effect of impoundment on ecological quality of rivers as reflected by the water chemical parameters and the attached diatoms Abstract: In this study we analyzed the four water chemical variables (conductivity, nitráté, ammónia, Kjeldhal-nitrogen and phosphor) of 127 river sites in Hungary in order to validate diatom eharacter taxa (Stenger-Kovács et al., 2006) indicating impoundments. These 127 sites were grouped 4 groups: upstream (before reservoir), downstream (after reservoir), reservoir and natural. According to the IPS diatom index, all the sites were qualified as having good or excellent ecological status. Results of this analysis have shown that changes of diatom-composition were not driven by hydrochemical parameters except the most lowland types. We didn't find significant hydrochemical differences between modified and natural sections. Therefore we may conclude that the diatom species established by Stenger-Kovács et al. (2006) are mostly indeed indicate the hydromorphological modification set by damming. Keywords: Water Framework Directive, hydromorpholgicaly modified water-body, diatoms, character species
