Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: A mértékadó árvízszint és a valószínűség
32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 1. SZ. elvégzett vizsgálatok szerint 1 3 a Sebes Körös, Fokihíd vízrajzi állomás 68 éves észlelt adatsorának úgy az éves kisvízi-, mint az éves nagyvízi adatsorában egyöntetűséget megbontó változást kimutatni nem lehetett. Ugyanakkor pedig a vizsgált 103 vízrajzi állomás közül 83-nál, (azaz az állomások mintegy 80 %-ánál) az észlelt éves nagyvízi adatsorral jellemezhető nagyvízi vízjárásban változást 1 4 ugyancsak nem lehetett kimutatni. (VITUK1 1976, 11-13. és 21-24. o.). Ezek között az állomások között pedig jó néhány olyan van (mint a Tisza tiszabecsi, vásárosnaményi, tiszabői vagy a szolnoki állomása) amelynél az /. táblázat adatai szerint, az 1970-re érvényes állapothoz képest, az 1971-2001 évi nagyvízi idősorban már rendkívül kedvezőtlen változások következtek be (Szigyártó-Bénik 2003, Szigyártó 2008). Emellett pedig az is figyelemre méltó, hogy az elmúlt több mint 30 évben az 1 %-os árvízszint magassága, a Tisza Mindszent alatti szakaszán és a Kraszna mentén nem, hogy emelkedett volna, hanem valamit éppen süllyedt. így a nagyvízi vízjárás Tisza alsó szakaszán az utolsó több mint 100 évben, a Krasznáé pedig az utolsó több mint 50 évben számunkra kedvezőtlen módon és számottevő mértékben bizonyára nem változott! Ha pedig ez így van, akkor nem kizárt, hogy — szükség esetén megfelelő intézkedéseket megtéve — e helyeken és máshol is a nagyvízi vízjárás kedvezőtlen módon nem fog változni a jövőben sem! A kulcskérdés tehát az, hogy sikerül-e az árvízi meder vízszállító-képességének a romlását megakadályozni, javítani, vagy nem! Annyi bizonyos, hogy az árvizes vízügyi gyakorlatnak most mindenhol, mindenekelőtt ezzel kellene foglalkoznia! Már annál is inkább, mivel a vízszállító-képesség rendezése nélkül az árvízi biztonság helyreállítása érdekében tett minden egyéb beavatkozás (töltésmagasítás, árvízi tározó-létesítés) csak ideig-óráig ható, tüneti kezelés! Emellett pedig a vízszállító-képesség javítása azonnali kedvező eredménnyel jár, s ennek költsége az elvégzett durva becslés szerint — például a Tisza mentén (a fenntartás költségét is bele számítva) —alatta is marad a jelenleg előirányzott tározórendszer létesítési és fenntartási költségének. Más oldalról az is igaz, hogy „a hullámtér a folyóké" elvnek az érvényre juttatása elkerülhetetlen ütközésekkel, bizonyára a nézeteltérések sorozatával jár. Azonban az illetékeseknek egyszer már el kellene gondolkodnia arról, hogy a hullámtereken miért éppen az ott soha sem volt, kizárólag az emberi beavatkozás következtében gyökeret verő, a vízszállító-képességet helyenként végzetesen rontó, a hullámtér rendeltetésszerű működését akadályozó növényzetet, s az azt kedvelő állatokat kell védeni! Ezen kívül egyszer már nekünk, vízimérnököknek is rá kellene ébredni arra, hogy mindaddig, amíg mi, vízimérnökök az illetékes politikusokban nem tudatosítjuk azt a roppant felelősséget, amely őket — esetleges hibás döntésük következtében — az árvédelmi biztonság romlása miatt terheli, az emiatti felelősség kizárólag a miénk! 1 3 Amelyeket a sorozatos statisztikai hipotézis vizsgálat kidolgozása előtt rendelkezésre álló, nagy minták esetén általánosan használható (bár kétségkívül kevésbé érzékeny) Wald-Wolfovitz és Kolmogorov-Szmirnov próbával végeztünk el. 1 4 A már említett Wald-Wolfovitz és Kolmogorov-Szmirnov próbával. Végül — sok más között — a vízügyi vezetés felelőssége az is, hogy a váratlan fordulatok megelőzése érdekében rendszeresen (mintegy ötévenként) ellenőrizteti-e az 1 %-os árvízszintek alakulását 1 5 és ezzel együtt az árvízi medreknek a mértékadó árvízszintekhez tartozó, permanens viszonyok közötti vízszállító-képességét. Erre ugyanis biztonság okából feltétlenül szükség van annak ellenére, hogy például a Tisza mentén arra nemigen kell számítani, hogy az árvízi medrek vízszállító-képességének a rendezése és néhány, jó helyre tervezett árvízi tározó üzembeállítása után a mértékadó árvízszinteket belátható időn belül meg kellene emelni! Ami a kutatás előtt álló tennivalókat illeti, a következezőket célszerű megemlíteni: - Végre egyszer és mindenkorra szakítsanak azzal lehetetlen — elfogadása esetén pénzügyi hatásaiban felmérhetetlen mértékű, kedvezőtlen következményekkel járó — ötlettel, hogy a különböző valószínűségű árvízszintek alakulását ne az évi legnagyobb jégmentes vízállás, mint valószínűségi változó vizsgálatával és ne a normális eloszlás alapul vételével határozzák meg. - Az árvédelmi töltéssel rendelkező folyóink mentén, az évi legnagyobb jégmentes vízállások 1971-gyel kezdődő adatsorait felhasználva és a normális eloszlást alapul véve, a sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálat módszerével haladéktalanul ellenőrizzék az 1 %-os árvízszintek 1970. utáni alakulását] - Az árvédelmi töltéssel rendelkező folyóink mentén, az ehhez szükséges módszer kidolgozását követően haladéktalanul ellenőrizzék az árvízi medernek a mértékadó árvízszintekhez tartozó, permanens viszonyok közötti vízszállító-képességét! - Ott, ahol 1970. után az 1 %-os árvízszint és az árvízi medernek a mértékadó árvízszinthez tartozó vízszállító képessége kedvezőtlenül alakult, helyszíni vizsgálattal tárják fel a változás okát. Ezt követően tervezzék meg azokat a beavatkozásokat, amelyek hatására az 1 %-os árvízszint a mértékadó árvízszint ma érvényes magasságára leszállítható; majd az így előirányzott munkálatokat sürgősen végezzék is el\ - A Tisza völgyében, egyes szelvényekben, az árvízi tározók üzemeltetésétől föggően jelentősen meg fog változni az évi legnagyobb jégmentes vízállások eloszlásának a jellege: Számítani kell arra, hogy emiatt egyes normális eloszlások csonkított normális eloszlássá fajulnak. Ezért — megfelelő elméleti kutatások elvégzésével — ezek kezelésére készüljenek fel. Javaslatok 1. A régi, hatályát vesztett jogszabály helyett új kormányhatározattal rendelkezzenek arról, hogy a mértékadó árvízszinteket — a Duna Esztergom - déli országhatár közötti szakaszát kivéve — az évi legnagyobb jégmentes vízállások 1 %-os valószínűségű meghaladási szintje alapján határozzák meg. A Duna Esztergom déli országhatár közötti szakaszán pedig a mértékadó árvízszintek meghatározása az észlelt legnagyobb jeges vízállásokon alapuljon. 1 5 A Tisza völgyében is már több mint 10 év telt el az ilyen vizsgálatok elvégzése óta! Máshol pedig ez az időszak kezdi megközelíteni a 20 évet!
