Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Völgyesi István: Ökológiai vízigény, vagy megfelelő talajvízszintek?
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. De nem ismerjük. Ennek ellenére elkészült a KvVM Országjelentés (2005), amelyben vízmérleg-szerűen, m 3/ év dimenzióban szerepel a víztestekre vonatkozóan az utánpótlódás (csapadék-beszivárgásból, a felszíni vizekből és esetleg a szomszédos víztestek felől is), ebből levonódik az ökológiai vízigény, illetve a jelenlegi termelések értéke. Ami marad, az a hasznosítható vízkészlet. Ez az összeállítás nem lehet más, mint valamilyen (nagyon durva) becslés eredménye. A becslés bizonytalanságán túlmenően is furcsa számok szerepelnek az anyagban. Talán a 16. sorszámú porózus víztest, a Szentendrei -sziget a legérdekesebb, ahol az utánpótlódás mindössze 11.4 millió m 3/év, a jelenlegi termelés 179.7 millió m 3/ év, mégis marad még 9.8 millió mVév hasznosítható vízkészlet. És ez a víztest mennyiségi szempontból jó állapotú (ezt az anyag „nem kockázatos" minősítéssel jelzi). Szerencsére ezt az Országjelentést nem kell semmire felhasználnunk, a brüsszeli bürokratákat pedig a benne található ellentmondások nyilván nem zavarják. Ha zavarnák, már szóltak volna, de a tagállamok jelentéseinek összegzését bemutató jelentés, a COM (2007) nem tartalmaz szemrehányásokat. 3. Küszöb-értékek, jogszabályok Ahhoz, hogy megállapíthassuk, milyen mértékben teljesülnek a VKI-ban megfogalmazott célok, a tagállamoknak ún. küszöb-értékeket kell meghatározniuk a mennyiségi és minőségi állapot jellemzéséhez. A minőségi küszöbértékek részben rendelkezésre állnak, részben születőben vannak. A 2006/118/EK leányirányelv további segítséget jelent a jó kémiai állapotra, a szennyezési trendek azonosítására és visszafordítására vonatkozó kritériumok tekintetében. Mennyiségi szempontból a helyzet rosszabb, de nyilvánvaló, hogy - különösen egy termelés esetében - kell valami, ami meghatározza: eddig mehetünk, és ne tovább! Amíg nincs ilyen mennyiségi kritérium, addig mindenki a saját ízlése szerint mondhatja, hogy itt már túltermelés van, ott meg még lehet fejleszteni. Magyarországon például mielőbb el kell dönteni, hogy tényleg túltermelés zajlik-e Debrecen vagy Kecskemét térségében - vagy általában a DunaTisza közi Hátságon, illetve a Maros hordalékkúpon. Erre jelenleg a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet ad lehetőséget. A 4. § (4) b pontja szerint „a felszín alatti víztest jó mennyiségi állapotú, ha abban a víz-, illetve nyomásszintekben a víztest egyetlen pontján sem következik be vízkivételhez kapcsolódó tartós süllyedés ". Ugyanezen Kormányrendelet 4. § (4) b pontja a 302/ 2008. (XII. 17.) Kormányrendeletben megjelent módosítások után már így szól: „a felszín alatti víztest vagy víztest-csoport jó mennyiségi állapotú, ha a víz-, illetve nyomásszintekben a víztest külön jogszabályban meghatározott vízgyűjtő-gazdálkodási tervben megszabott arányánál nagyobb részén nem következik be jelentős mértékben vízkivételhez kapcsolódó tartós süllyedés ". Örülni kell, mert az első megfogalmazás azt jelentette volna, hogy a termelőkútnál se alakulhat ki süllyedés, tehát, ha meg akarjuk tartani a víztest jó állapotát, akkor egyáltalában nem termelhetünk belőle. Az is jó, hogy most már nem ökológiai feltételekről meg vízhozamokról van szó, hanem süllyedésekről, nyílván vízszintekről. És még egy újdonság: talán a vízgyüjtő-gazdálkodási tervek majd megmondják, hol, mennyi süllyedést okozhat a vízkivétel. Valamennyi süllyedés tehát eltűrhető lesz, csak jelentős mértékű nem, és tartós sem. (Ez utóbbi nem érthető. A süllyedés ugyanis annyira tartós - legalább addig tart - ameddig a vízkivétel.) Ugyanakkor visszalépést jelent az említett kormányrendeletben megjelenő új fogalom, az M, igénybevételi határérték (a VKI-ban nincs ilyen). Eredetileg a 3. § 6. így szólt: (Mj) igénybevételi határérték: „a víztest egy adott lehatárolt részén a legnagyobb megengedhető víz (nyomás) szint süllyedéshez tartozó igénybe vehető összes vízmennyiség m 3/évben kifejezve" a módosítás után pedig: „a víztest egy adott lehatárolt részén hasznosítható felszín alatti vízkészlet m 3/évben kifejezve ". Az eredeti megfogalmazás lehetőséget adott volna a vízszintek (süllyedések) alapján történő minősítésre, az új már nem. Úgy hírlik, hogy a jelenleg készülő vízgyűjtő gazdálkodási tervekben a víztesteket valóban további, kisebb részekre fogják felosztani, és mindegyik részterületre születni fog egy m 3/évben kifejezett határérték. Vajon milyen módszerrel? Megálmodva az ökológiai vízigényt, mint a 2005-ös Országjelentésben? És ha a határértéknél kevesebbet akarok termelni, de mégis nagy süllyedést okozok, akkor minden rendben? Meg kell jegyezni, hogy már a 123/1997. (VII. 18.) kormányrendelet is tartalmazott kritériumot a felszín alatti vizekből még kitermelhető mennyiség meghatározására. Az 1. számú melléklet 8. pontja szerint „a vízbázis teljes, átlagos kapacitása: a vízbázisról folyamatosan kitermelhető a mindenkori ismeretek és feltételek alapján meghatározható legnagyobb vízmennyiség, melynek kitermelése következtében fellépő környezeti hatásokat az érintettek elfogadják." Akár megfelelő ez a kritérium, akár nem, mindenesetre érvényben van, tehát egy új vízbázis létesítésekor ezen is el lehet bukni. 4. Ökológiai vízigény a szakirodalomban Hihetetlen mennyiségű irodalom van, de csak az általánosságok szintjén. Az „ecological water demand" kifejezésre a Google 4240 találatot ad, az „ecological water requirement"-re pedig további 2930-at. Francia nyelven 1430 találat adódik a „besoins en eau des écosystémes" kifejezésre. De a felszín alatti készletekből várt mennyiségekre a több ezer oldalon - kitartó és részletes kereső módszerekkel - sem találtam számszerű adatot. Természetesen ugyanez a helyzet a magyar (200 találat) szakirodalomra vonatkozóan is. Az ökológiai vízigény jellemzésére néha előfordulnak számszerű értékek, de soha nem vízhozam dimenzióban. Az OKTVF (2004) tanulmánya 29-féle felszín alatti víztől függő élőhely részletes leírását adja, de ezek közül csak négynél szerepel konkrét adat - mindegyiknél talajvízszint: - Tőzegmohás átmeneti lápok és tőzegmohalápok - Állandó, felszín alatti vízborítás jellemzi őket. A vízszint hóolvadás után ill. csapadékos időszakokban eléri a felszínt, aszályos időszakban 0.5 m alá is süllyedhet. - Láprétek - A talajvíz szintje a nyári hónapokban 40-60 cm mélyre süllyedhet a felszín alá.
