Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, cikkek: - Völgyesi István: Ökológiai vízigény, vagy megfelelő talajvízszintek?

55 - Kékperjés rétek - A víztükör a felszín alatt 30-60 cm, a nyári hónapokban 50-100 cm mélységben található. - Nyírlápok, nyíres tőzegmohalápok - A vízszint hóolvadás után, ill. csapadékos időszakokban eléri a felszínt, a szályos időszakban 0.5 m alá is süllyedhet. Dévai és társai (2000) is - tanulmányuk címében még - az ökológiai vízigény meghatározását ígérik, de végül csak az ún. a vízforgalom-állandósági index meghatározásával foglalkoznak (mert vízforgalom szempontjából az állandóság mértéke tekinthető a legfontosabbnak az élővilág számára). És a javasolt állandósági index talajvízállások alapján számítandó! Idegen nyelveken úgyszintén: talajvízszintek alapján mindenütt megoldhatónak látják annak elbírálását, hogy az ökológiai követelmények teljesítve vannak-e. Ebben a témakörben - úgy tűnik - Ausztráliában végezték a legrészletesebb vizsgálatokat. Például az Eucalyptus marginata számára (Froend és Loomes 2006) a javasolt EWR (Ecological Water Requirement) egyenesen és egyszerűen tereptől mért őszi talajvizszintben van megadva, ami élőhelytől függően 2.3 - 8.4 m terep alatti mélységben lehet. Az újabb anyagok (pl. ARCADIS Euroconsult 2005) már említést se tesznek ökológiai vízigényről. Helyette az ökológiailag kritikus talaj vízmélység (ecologically critical groundwater depth) szerepét hangsúlyozzák. De annak konkrét értékeire vonatkozóan általában nem nyilatkoznak. Kivételt képez néhány kínai szerző. Xiaomei Jin és társai (2007) megállapították, hogy az általuk vizsgált területen 1 és 6 m-es talajvíz-mélységek közti értékek megfelelők a vegetáció számára, optimális viszonyok pedig 3.5 m-es mélység mellett voltak tapasztalhatók. Cui Ya-li és társai több szántóföldi növény optimális vízellátottságát vizsgálták különböző talajtípusokban, és meghatározták azokat a maximális és minimális talajvízmélységeket, amelyek mellett még nem következnek be károsodások (/. táblázat). Látható, hogy az optimális szint alatt 120 cm-rel még bármelyik talajban bármelyik növény megél, de agyagtalajokban még az optimálisnál 400 cm-rel mélyebb szint is megfelel. Hollandiában a vegetáció általában magasabb talajvízszinthez szokott. Részletesen vizsgálják a különböző területeken kivánatos szinteket, majd ezeket meglehetős pontossággal (sűrű szivárgócsatorna-rendszerrel) be is szabályozzák (Oltmer 1999). Az ország nagy részén az optimális talaj vízmélység gyepterületekre 60 cm, szántóterületekre pedig 100 cm. Más területeken a 80 cm-es talajvíz-mélység adódott optimálisnak a termelés jövedelmezőségének elemzése alapján; megállapították, hogy ehhez viszonyítva 50 cm-rel alacsonyabb szint 94 %-os, 50 cm-rel magasabb szint pedig csak 89 %-os jövedelmezőséget biztosít. Néhányan a víztermelések hatását is vizsgálták. Nyugat-ausztráliai erdőkben Groom és társai (2000) úgy találták, hogy az érzékenyebb fajok (Banksia ilicifolia) széleskörű pusztulása egybeesett a talajvízszint 2.2 m-es süllyedésével, miközben nem észleltek jelentős károkat azokon a monitorozott helyszíneken, amelyeket kevésbé befolyásolt a vízkivétel. Talajvíztől függő szárazföldi vegetációknál általánosságban azt tapasztalták (Department of Water 2006), hogy 0.5 m-nél kisebb talajvízszint-süllyedés nem okoz kárt, ha a süllyedés üteme kisebb 0.1 m/év-nél. (A mérsékelt sebességű süllyedéshez a növényzet képes alkalmazkodni.) 1. táblázat Talajtípus Termény h

m

i„ (cm) h opt (cm) ^ max (cm) Könnyű vályog Gyapot 45 150 577 Könnyű vályog Kukorica 35 144 567 Könnyű vályog Oszi búza 25 128 557 Közepes vályog Gyapot 45 197 435 Közepes vályog Kukorica 35 191 425 Közepes vályog Őszi búza 25 175 415 Agyag Gyapot 45 231 361 Agyag Kukorica 35 224 351 Agyag Őszi búza 25 209 341 5. Megfelelő talajvízszint és elfogadható talajvízszintsüllyedés Ha valamely termelés hatását vizsgáljuk a víztest jó mennyiségi állapotára - és valamiféle, a gyakorlatban is alkalmazható módszert keresünk, akkor első lépésként mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy víztermelések hatására hol, milyen talajvízszint- illetve rétegvíz-nyomásszint sülylyedések alakultak ki. Továbbá: meg kell állapítani, hogy ezek a süllyedések állandósultak-e, vagy ellenkezőleg: folyamatosan, tartósan zajlanak. Ha a süllyedés folyamatos, akkor túltermelés van, és ebben az esetben valamilyen beavatkozás - többnyire a termelés mérséklése - szükséges. Talajvízszinteknél ez egyértelmű - volna, de ilyen (termelés hatására!) Magyarországon még nem fordult elő. Rétegvizeknél lehet vitatkozni a kérdésről, viszont a rétegvíz-nyomásszintek süllyedésének nincsenek ökológiai következményei. Termálvizeknél a süllyedési trend vitathatatlan, de ez se tartozik a VKI hatálya alá. A továbbiakban - már csak a talajvizekre vonatkozóan: ha a süllyedés megállt, és egy mélyebb szint állandósult, akkor nyilvánvalóan nagyobb lett az utánpótlódás (elsősorban oldalirányból), lecsökkent az evapotranszspiráció, és igy új egyensúly alakult ki a térségben. Ebben az esetben azt kell megvizsgálni, hogy a most már mélyebb talajvízszint miatt kialakulhattak-e jelentős ökológiai károk. Egészen kis termeléshez nyilván veszélytelenül kicsi szintsüllyedés tartozik, nagyon nagy termeléshez esetleg veszélyesen mély talajvízszintek, és a kettő között valahol ott lesz a keresett küszöb-érték. Ilyen jellegű vizsgálatokra volna szükség, annál is inkább, mert a VKI lehetőséget ad arra, hogy a termelés által okozott talajvízszint-süllyedések alapján értékeljük valamely víztest jó mennyiségi állapotát. Az V. melléklet 2.1.2. pontja szerint: A mennyiségi állapot meghatározása: víztestben a felszín alatti víz szintje olyan, hogy a hoszszabb időszakra számított átlagos éves kitermelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet." Setesuta mondat (angolul se jobb), de mégis: a felszín alatti víz szintje alapján ítél. Ki kellene használni a lehetőséget, amelyet újabb anyagaiban az Európai Bizottság (2008) is hangoztat: A VKI "célokat határoz meg, de rugalmasságot biztosít a tagállamoknak, hogy ezt hogyan valósítják meg" Cselekedni csak az ökológusok tudnak, az Unió az ő kezükbe adta a fegyvert. A felszín alatti vizek frontján az első csatát - úgy látszik - elvesztették, mert az ökológiai vízi-