Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítója

MOSONYI E,: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítója 23 hajózási mérnöknek. A fővárosba költözik és ettől kezdve élénken részt vesz a tudományos életben is. Vásárhelyi életében most átmenetileg nyugalmasabb időszak következik. Foglalkozik a Rába és mellékvizeinek szabályozásával, szerepe van a Fertő-tavat lecsapoló csatorna megvalósításában, részt vesz a Duna szabályozási terveinek kidolgozásában. Csatlakozik ahhoz a mozgalomhoz, amelyet 1831-ben Széchenyi István az első dunai hidunk, a Lánchíd építéséért indított, s 1838-ban közzétett "A budapesti állóhíd tárgyában" című terjedelmes dolgozatával Vásárhelyi hozzá is járult a híd későbbi sikeres megvalósításához. Az aggodalmaskodók elég nagy csoportja, már abban az időben is nevetségesnek minősített érvekkel, hevesen ellenezte a hídépítést. Egy általános aggály volt az is, hogy a híd mederpillérei veszedelmes jégtorlódást okozhatnak. Ezek az aggályok az 1838-as jeges árvíz budapesti elöntései miatt csak fokozódtak. De Vásárhelyi világosan látja a kérdést, s idézett tanulmányában igyekszik eloszlatni a szerinte merőben téves elképzeléseken alapuló ellenvetéseket. Értekezéséhez tervet is csatol; a meder közepén közel egymáshoz tervezett pillérek közé fölvonható tartórészt iktatott. A Margit-sziget alsó csúcsának meghoszszabbításában kőgátat javasol egészen a hídig; a medernek ily módon való kettéosztásával vélte a jégjárás káros hatását biztosan kiküszöbölhetni. Mindkét hídfőre és a kettős mederpillérre is a jelenlegihez hasonló kapuzatot tervezett. Valószínű, hogy a Lánchíd végleges megoldásának tervezői Vásárhelyinek több elképzelését fel is használták. Az 1838-ban megjelent "Néhány figyelmeztető szó a Vaskapu ügyében" c. értekezésében vitába száll az al-dunai munkák elfogult kritikusaival, és többek között Beszédes József neves vízimérnöknek azokat a helytelen jóslatait is megcáfolja, amelyek az al-dunai szabályozásnak Bécsig terjedő és a Tiszán is messze elnyúló vízszint-süllyesztő hatására vonatkoznak. Ezek után állandó viták részese; a budapesti hídra vonatkozó értekezésére ellenvélemények jelennek meg, majd ő bírálja Beszédes József tervét, amely egy a Budapesttől Grázig terjedő, hajózható országos nagy-csatornával foglalkozik. 1839ben Széchenyi őt is bekapcsolja a most már megvalósítás előtt álló Lánchíd előmunkálataiba és összehozza őt a híd tervezőjével, az angol Clark Vilmossal. Széchenyi szorgalmazására 1841-ben kinevezik hajózási főfelügyelővé, s ettől kezdve Vásárhelyi már hivatalosan részt vesz a hídépítés ellenőrzésében. Ezzel az előléptetéssel elérte azt a hivatali állást, amely lehetővé tette számára, hogy eddig szerzett gazdag tapasztalatait nagyobb területen és nagyobb súllyal érvényesíthesse. Ezekben az években arra is talált időt, hogy a Nemzeti Tudós Társaság számára munkálkodjék, részben számos tudományos értekezés bírálatával, részben saját írásaival. Egyéni kutatásai alapján ismerteti Traianus római császár al-dunai útját és hídját. Értékes irodalmi tevékenységének újabb megbecsülését kapja meg, amikor 1838-ban a Nemzeti Tudós Társaság rendes tagjává választják, ahol 1840. június l-jén tartja meg székfoglaló előadását "A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről, a Bega vizének példájára" címmel. Az Akadémia 1845-ben, évkönyvében közzéteszi: "A sebesség fokozatáról folyóvizeknél" c. tanulmányát, amely a vízfolyások hidraulikájának feltárása tekintetében úttörő munkának számít. De térjünk vissza hivatali munkájához. Az 1839. és 1845. közötti időszakban a Lánchíd munkálataiban való részvételen kívül több folyószabályozási kérdéssel is foglalkozik. így például a Száva szabályozásával a Budapest alatti Duna-szakasz rendezésével. Közben, utólag, elismeréseket kap eddigi tevékenységéért, s méltányolják már legmagasabb helyeken is al-dunai eredményeit. Mégsem mondhatjuk azonban azt, hogy Vásárhelyi Pál megkapta volna életében minden tekintetben a munkáját valóban megillető ellenértéket. Találóan írja Gonda Béla: "A felső és legmagasabb elismerések, köszönetek és méltánylásoknak nem is volt Vásárhelyi soha híjával, de ha arról volt szó, hogy páratlan buzgalmát, nagy munkaerejét, kiváló szakképzettségét és speciális szolgálatait anyagilag is méltányolni kellene, akkor rendesen csak a jövendő szebb kilátásokkal kecsegtették. S habár el is érte azt, hogy hajózási főfelügyelő és építési igazgató-segéd lett, mindez végtelen csekély jutalom volt azokkal a nagy szolgálatokkal szemben, amelyeket hazájának tett." Sokirányú elfoglaltsága mellett elmélyed a különféle hajócsatornák terveibe: 1843-ban három példányban elkészítteti az akkori Magyarország egész területére kiterjedő vízrajzi térképet, amely minden folyó kisvízszínének magassági adatait, továbbá a folyók és tervezett csatornák partjainak magassági viszonyait tünteti fel. Az 1845. év ismét fordulópontot jelent Vásárhelyi életében. Az al-dunai munkák, sőt megpróbáltatások évei után bekövetkezett viszonylagos nyugalomból életének legnehezebb küzdőterére lép, amikor Széchenyi - századokra szóló nagy elgondolásának, a Tisza szabályozásának megvalósításához - ismét Vásárhelyitől kér támogatást. Széchenyi nagyszerű eszméjéből Vásárhelyi Pál tudományos képzettsége, gazdag tapasztalatokra támaszkodó mérnöki tudása segítségével készül el a Tisza-szabályozás terve, amelynek első kidolgozását "Előleges javaslat" néven, a nádor részéről 1845. június 12-ére öszszehívott értekezleten mutatta be Vásárhelyi. Ettől a történelmi nevezetességű üléstől számíthatjuk a Tisza-szabályozás elkészítésének valóságos megindulását. De, vessünk néhány pillantást az előzményekre, s arra a társadalmi környezetre is, melyben a terv megszületett és valóra vált, hogy a maga teljességében bontakozzék ki előttünk Széchenyi és Vásárhelyi nagysága és müveik jelentősége az utókor számára. A Tisza-szabályozás szükségességét már 1784-ben felvetette Szinnyei Merse Jenő. A Tisza rendszeres tanulmányozása azoktól az összefüggő térképezési és vízrajzi felvételektől számítható, amelyek 1833-ban Lányi Sámuel vezetésével kezdődtek, s amelyek készítésének legfőbb irányítását később maga Vásárhelyi Pál vette a kezébe. A Tiszáról készült ún. Vásárhelyi-féle felvételek akkoriban a külföld elismerését is kiváltották szakszerűségük, pontosságuk és olyan átfogó adatszolgáltató jellegük miatt, amilyenre akkor még világszerte is kevés példa volt. Amikor Széchenyi Istvánt a Helytartó-tanács közlekedésügyi osztályának főnökévé kinevezték, megkezdhette országos agitációját a Tisza-szabályozás megvalósítása érdekében, majd ugyané célból kiadta a már előbb említett "Eszmetöredékek" címszóval kezdődő dolgozatát.