Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítója

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. Csak az tudja kellőképpen értékelni Széchenyi munkáját, s annak rövid néhány hónap alatt elért eredményeit, aki ismeri az akkori megyei életnek az önkormányzatból fakadó számos viszszásságát, s a sok kiváltsággal rendelkező birtokosok sok esetben érthetetlenül önző állásfoglalásait. Minthogy az egész Tisza-völgy 22 törvényhatósághoz tartozott, nyilvánvaló, hogy a sok egymással ütköző egyéni érdek miatt nehéz feladat volt az erőket az országos cél érdekében egyesíteni. Érdemes lesz kissé időzni Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervénél, éspedig nemcsak azért, mert élete munkásságát ezek koronázzák, hanem azért is, mert e tervekkel kapcsolatban számos téves nézet terjedt el. Sokan nem tudták, hogy Vásárhelyi kevéssel halála előtt egy második, sokkal teljesebb tervet is kidolgozott; s mivel első terve Tiszaújlaktól csak Tiszafüredig ad javaslatot a szabályozásra, utódai közül sokan csonkának minősítették a tervét. Ezt a tévhitet eloszlatja második terve, amelyet 1846. március 25-i kelettel írt alá Vásárhelyi Pál. E második terv eredetije a háborúig még megvolt, de különös módon sohasem ismertették ezt az átfogó munkát a korábbi szakírók. Csupán a "Tisza hajdan és most" c. kiadvány idéz egyes fejezeteket belőle. E teljes Tisza-szabályozási tervnek egykorú másolati példányát Ihrig Dénes és Károlyi Zsigmond bocsátották rendelkezésemre 1955-ben. Erről a tervről az első és egyben az egyetlen teljes ismertetést Botár Imre adta a MTA-hoz benyújtott és pályadíjat nyert dolgozatában. [Vásárhelyi Pál 1846. március 25-én benyújtott, a Tisza teljes hosszára kidolgozott szabályozási tervét 1996ban (!) közölte először nyomtatásban - Fejér László közreműködésével a Hidrológiai Közlönyben megjegyzéseivel kiegészítve Vágás István főszerkesztő, s ugyanazon évben Vízdok kiadásban Deák Antal András vízügyi történész. Különös, hogy 150 évet kellett várni a mű kinyomtatására, miközben annak létét is tagadták egyesek. - Vágás /., 2009.] 1955. évben végzett kutatásaim alapján, néhány fontos adatra és szempontra felhívom a figyelmet, hogy tisztázhassunk néhány korábban elterjedt félreértést Vásárhelyi Pál második tervével kapcsolatban. - Az első megállapításunk az, hogy ez valóban egy teljes Tisza-szabályozási terv, mert a folyó torkolatáig terjedően foglalja össze a teendőket. - A terv nem vázlatos javaslat, ahogyan azt helyenként nevezték, hanem olyan bőséges adatanyagot tartalmaz, hogy kivitelre közvetlenül alkalmas volt. Leghelyesebb, ha itt Herrich Károlynak, a Tisza-szabályozás végrehajtójának szavait idézzük: "Vásárhelyi oly gazdag anyagot mutatott be, mint eddig soha egy folyóról mérnök előmutatni nem bírt! (De csak úgy volt képes ezt előállítani, hogy ezen terv dús adathalmaza mintegy 35-40 mérnök, ily természetű munkában jártas jeles szakember hosszú évek során tartott működésének eredménye.)" - A javasolt töltésekkel 2,8 millió magyar hold, ősi árterület mentesítését kívánta elérni. - A terv-leíráshoz mellékelt térkép 101 (pontosabban: 102 - V.l.) átvágást tüntet fel, s ezzel a Tiszaújlaktól a Dunáig terjedő 1212 km-es folyószakasz 750 km-re rövidül. - A terv megadja a töltés-távolságokat, részletes hidraulikai számítással kiegészítve; továbbá építési utasításokat is tartalmaz a kényesebb munkákra vonatkozóan. - A terv részletes költségvetéssel zárul, a Tisza-szabályozásra összesen 3,9 millió (akkori) forint előirányozásával. Vásárhelyi Pál, tervének készítése közben, Széchenyivel a Pannónia nevű gőzhajón bejárja a területet egészen Tiszabercelig. Amikor második terve már majdnem készen van, megalakul a Tiszavölgyi Társulat, s Vásárhelyit megválasztja igazgató mérnöknek. A szokott eréllyel megkezdi a szervezést, és befejezi második tervét, amely a Tiszavölgyi Társulat 1846. április 8-án tartott ülésén vita tárgya lett. Az előző napon azonban a nagy magyar vízimérnök szíve megszűnt dobogni. Gonda Béla megható szavakkal így búcsúzik könyvében Vásárhelyitől: "Az ország legjobbjainak egyikét veszté el benne, egy századokra szóló nagy alkotás küszöbén; a tudományosság nagytehetségű úttörő munkásától, a társadalom egy közkedveltségü tagjától fosztatott meg, akinek komoly férfias jelleme, tiszteletet parancsoló szerénysége s jó szívének legbensőbb rejtekében fakadó szeretetteljes modora minden körben elsőrangú helyet biztosított." Végül nézzük meg, miképpen valósultak meg Vásárhelyi Pál tervei. A Tisza völgyében mentesített terület 3,803,000 kat. hold (kereken 22 000 km

2), amelyből 2,853,800 kat.hold (kereken 16 500 km

2) esik az ország jelenlegi területére. A létesített átvágásokkal a folyó hosszát 453 km-rel rövidítették meg. A Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozási terven alapuló, és több évtized alatt megépített árvédelmi gátak a Tiszántúl mai területének kereken 61 százalékát mentesítik az időnként jelentkező árvizektől, amelyek korábban egészségtelen mocsárrá változtatták hónapokon keresztül a tiszai tájat. Sok téves megállapítás csúszott be, már a korábbi írásokba is, a Vásárhelyi-féle terv megvalósításával kapcsolatban, amelyek közül a leglényegesebbeket e helyen tisztáznunk kell. A tévedések zöme a köré a helytelen beállítás köré csoportosul, hogy Vásárhelyi Pál terve ellentétben van Paleocapa Péter akkori velencei építési főigazgató, a Pó folyó nagyhírű szabályozója véleményével, akit szakértőnek hívtak meg a Tisza-szabályozáshoz. Szerencsétlen módon azt írták egyesek Paleocapa javára, hogy Vásárhelyivel szemben az egész Tiszára készített tervet, s mindezt azért, mert Vásárhelyi második terve nem került ismertetésre. Sőt, még olyat is lehet olvasni, hogy Vásárhelyit azért érte szívszélhűdés, mert Paleocapa terveit hozták fel ellene, s az e feletti izgalom okozta szívrohamát. Pedig Paleocapa csak Vásárhelyi halála után jött Magyarországra szakértői véleményt adni. (Amikor e sorokat írom, nem tudom azt a véleményemet visszatartani, amiben több mint fél-évszázados mérnöki tevékenységem során folytatott vitákból csak megerősödtem, hogy a rosszindulatú tudatlanok aljasságának nincs határa.) Vásárhelyi második tervének és Paleocapa szakvéleményének gondos összehasonlításából éppen az derül ki, hogy a leglényegesebb kérdésekben állásfoglalásuk megegyezett, s végeredményképpen egy-két rész-