Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Búcsúbeszédek dr. Mosonyi Emil temetésén - Németh Tamás - Józsa János - Gabriel Jenčik - Kóthay László

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. Búcsúbeszédek dr. Mosonyi Emil 2009. május 26-i Budapest Fiumei úti temetőben történt temetésén Dr. Németh Tamás a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Ismerősök és Tisztelők! A Magyar Tudományos Akadémia vezetősége, az akadémikus társak nevében búcsúzom Mosonyi Emiltől, a Magyar Tudományos Akadémia legidősebb rendes tagjától. Egy olyan magyar tudóstól, akinek tudományos kutatói munkássága ritkán tapasztalt szoros kapcsolatban volt gyakorló mérnöki tevékenységével. Annak a mérnök-tudós típusnak volt kiváló példája, aki mérnöki alkotó munkája során éles szemmel vette észre az alap- és alkalmazott kutatási igényeket, és azok megvalósítását többnyire maga szervezte meg és hajtotta végre. Akadémiánkon a műszaki tudomány doktora címet háta mögött már igen széles szakmai-tudományos tapasztalattal -1952-ben szerezte. Alkotó munkáját ugyanebben az évben Kossuth-díjjal ismerték el. Tudományos pályája meredeken ívelt tovább: az Akadémia 1954-ben levelező tagjává választotta. De jött 1956, és műegyetemi tanszékvezető professzorként akkor vállalt szerepe miatt 1957-ben katedrája mellett akadémiai tagságától is megfosztották. 1964-re úgy látta, tudományos értékteremtő tevékenységének folytatásához külföldre kell távoznia: egészen haláláig a világhírű Karlsruhe-i Műszaki Egyetem adott otthont és szinte korlátlan lehetőséget elképzeléseinek megvalósítására. Sok évtizedes munkája világszerte maradandó nyomot hagyott a vízerő-hasznosítási, öntözési és vízépítési szakterületek mérnöki, és az azokat megalapozó tudományos eredményeiben. A vízerő-hasznosítás témakörében évtizedeken keresztül nemzetközi konferenciák kiemelten elismert vezéregyénisége, és a fejlődés trendjét meghatározó tudósa volt. Szakértelmére minden kontinensen igényt tartottak, nevéhez vízlépcsők és erőművek sokasága fűződik szerte a világon. Kiemelkedő munkásságát mindenhol elismerik. Itthon a hivatalos mellőzés sajnos késői oldódásaként, hazai szakmai támogatói, barátai áldozatos munkájának köszönhetően a nyolcvanas évek második felében az Akadémiai Kiadónál megindul fő müvének, a vízerő-hasznosításról szóló, világhírnévnek örvendő könyvsorozatának angol nyelvű kiadása. De rehabilitálását csak a rendszerváltozás hozta meg: politikai nyomásra felfüggesztett levelező tagságát Akadémiánk visszaállította, és 1991-ben rendes tagjává választotta. Látványos bocsánatkérésben ugyan nem részesült, de ő erre a szokott módján, munkával válaszolt: Akadémiánknak, és azon belül a Műszaki Osztálynak ismét aktív személyisége lett. Németországból való hazalátogatásaira a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság szinte kivétel nélkül bizottsági ülést időzített, ahol a megtisztelő részvételen túl mindig iránymutatóan szólt hozzá az aktuális szakmai-tudományos kérdésekhez. És, hát a víztudományok kifogyhatatlanok az ilyen kérdésekből! Egész életmüve előtt tisztelettel fejet hajtva, ezt is köszönjük Mosonyi professzornak. Amíg egészsége engedte, a magyar mérnöktudomány agykövete volt: Több, mint ötven országban tartott előadásokat. Külföldön akadémiai elismeréseit többek között az Argentin Tudományos Társaságban illetve a Toulouse-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémiában betöltött tagsága fémjelezték. Cannes-ban a 2002. júniusában megrendezett 4. Nemzetközi Vízügyi Konferencián a vízügyi tudományok terén kilenc díjat osztottak ki, és a Cannes-i Nemzetközi Vízügyi Nagydíjjal - a szakma Oscar-díjával - Mosonyi Emil professzort tüntették ki. Az elismerést Javier Perez de Cuéllar, az ENSZ volt főtitkára nyújtotta át a profeszszornak a vízerő-hasznosítás, a vízgazdálkodás és az új mérnök-generációk nevelése terén világszerte kifejtett elévülhetetlen érdemeiért. Hadd idézzem, hogy az MTA Műszaki Tudományok Osztályának 2002. novemberi ülésén Somlyódy László akadémikus, a Műszaki Osztály akkori elnöke hogyan méltatta Mosonyi akadémikusnak ezt a nemzetközi sikerét: Köszönjük, hogy mint tudós, szakértő és pedagógus, itthoni hosszantartó jogtalan mellőzése ellenére olyan világhírnévre és tekintélyre tett szert, mely személyén keresztül tovább növelte hazánk és a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét és megbecsülését. Hazai elismerései sorában utolsóként, 2006-ban megkapta a Széchenyi-díjat. A kitüntetés átadásának idején azonban súlyos betegen feküdt egy karlsruhei kórházban, a díjat így személyesen nem tudta átvenni. A kitüntetéssel járó pénzjutalmat - kifogástalan emberségről tanúbizonyságot téve - meg nem is szándékozta átvenni: azt a budapesti, Széher úti Szent Ferenc Kórház javára ajánlotta fel. Szellemi frissességét - látásának és hallásának fokozatos romlása ellenére is - egészen a közelmúltig megőrizte. Példa erre az éghajlatváltozással kapcsolatos meglátásai, a vízjárási szélsőségekre vonatkozó közvetlen, és ezen keresztül a mezőgazdasági és az ökológiai közvetett hatásokra való figyelemfelhívása. Az árvizek növekedése, egyúttal az aszályos időszakok szaporodása és hoszszabbodása, utóbbiak hatása a talajviszonyokra, a mezőgazdaságra, az öntözés mai és jövőbeni fontossága mindmind a víz és az élelem mára már világméretűnek elismert stratégiai fontosságát Mosonyi akadémikus gondolkodásában természetes következtetések voltak. Személyes emlékekre térve, szerencsém volt néhány alkalommal találkozni Mosonyi Emillel. A szűkebb-tágabb körben folytatott beszélgetések során végig az elhivatottságot, az elkötelezettséget és a jövő iránti felelősséget lehetett érezni professzor úr megnyilvánulásaiban. Azóta eltelt néhány év, és szinte minden olyan kérdés mely szóba került, mára komoly megoldandó feladatot jelent. A mennyiségi és minőségi vízhiány, a különböző igények (lakosság, ipar, mezőgazdaság, stb.) drámai növekedése újra gondoltatja a korábban bevált kezelési módokat. Most hiányzik igazán az a kiegyensúlyozott, szakmai felkészültségen tudáson és bölcsességen alapuló megközelítési mód, mely Mosonyi Emilt jellemezte. Emil bácsi, hiányozni fogsz, nyugodj békében.