Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Vágás István: Dr. Mosonyi Emil (Budapest, 1910. november 10–Singen, 2009. április 24.)

Dr. Mosonyi Emil 1910-2009 3 tartotta az első és legfontosabb ágazati feladatnak. A megszülető központi irányítású gazdálkodás kereteibe kellett a vízgazdálkodást beilleszteni ahhoz, hogy eszközit, forrásait gyarapítani lehessen. Erre az ágazati terv volt a legalkalmasabb. A munka jelentőségét érzékelteti, hogy a Vízgazdálkodási Keretterv volt az első hosszú-távú tervezési kísérlet. A kerettervnek számottevő volt a szemléletformáló szerepe. Meggyőzően bizonyította egyfelől az ágazat súlyát a gazdaság-fejlesztésben, másfelől érvényesítette a vízgazdálkodás egységét. Amint Mosonyi Emil fogalmazta: "a vízgazdálkodás fejlesztésében nem szabad egy-egy létesítményt kiragadni, az egészet együtt kell nézni, műszaki és gazdasági szempontból is". Az árvízvédelemhez, az öntözés és vízellátás fejlesztéséhez - mint a korszak kiemelt feladatainak megoldásához - valamint az akkor már jelentkező vízminőségi veszélyek elhárításához azonban nem csak politikai elismertetésre és gazdasági forrásokra volt szükség, hanem új és a korábbit mennyiségében is számottevően meghaladó vízgazdálkodási és hidrológiai ismeretekre. A Mosonyi Emil irányításával kidolgozott, és 1954ben közreadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv lényegében két célt teljesített. Egyfelől fölvázolta a várható igények kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeit, másfelől meghatározta a vízgazdálkodási tervezés fejlesztésének irányát és módozatait. Elsőrendű feladat a hidrológiai ismereteink bővítése, s az ágazati kapcsolatok erősítése - állapította meg Mosonyi Emi! 1954-ben, a Keretterv nyilvános megvitatásán. Felhívta a figyelmet arra is, hogy: "az egész népet érdekeltté kell tenni a feladatok megoldásában, sok problémát szét kell sugároztatni, s általában közvéleményt, közkritikát kell hallanunk". A Keretterv számszerűen igazolta: "vízkészleteink távolról sem kimeríthetetlenek, a szennyvizekkel fokozottabban veszélyeztetettek, ezért a vízzel épp úgy gazdálkodni kell, mint bármely más természetes kinccsel". A Mosonyi Emil irányította tervező munka legmaradandóbb értékei és különösen korszakváltó kezdeményezései a vízkészlet-gazdálkodáshoz kapcsolódnak. A mai vízrajzi, vízkészlet-feltárási intézményeink szemléletét, eszméit és a vízkészlet-gazdálkodás módszereit a Kerettervben alapozták meg. A mai hidrológiai adathalmazunk számottevő részét a Keretterv hatására megindult feltárással gyűjtötték össze. Figyelemre méltó és elgondolkodásra késztető, hogy az Európai Unió vízkészletgazdálkodási irányelvei lényegében megegyeznek a Keretterv nyomán kialakított hazai elvekkel. * Mosonyi Emil 1990. után újra szerzője és munkatársa lehetett a hazai szaksajtónak: a Hidrológiai Közlönynek, a Vízügyi Közleményeknek, illetve a Mérnök Újságnak. A Hidrológiai Közlöny 2005. évi 2. számában megjelent „A Felső-Rajna mentén tervezett vésztározók töltő-ürítő műtárgyai" c. cikke mellé a következő levelet írta a főszerkesztőhöz: „ A német kormány — amikor még aktív intézetvezető professzor voltam - úgy döntött, hogy több más módszer mellett, a rajnai árvízcsúcsok csökkentése céljából több oldal-tározót is kell létesíteni. A tározók kiválasztásához és a töltő-ürítő kialakításához szakértő voltam. Ehhez modellkísérleteket is végeztünk az általam vezetett Theodor Rehbock Folyószabályozási Laboratóriumban. Mivel a töltési és ürítési időknek az árvédelem esetén befolyása van az üzemeltetés menetrendjére, arra gondoltam, hogy a töltési és ürítési időkből ne csak a kismintákon mért időkből, a Froude-féle hidromechanikai hasonlósági törvény alapján számítsunk át, hanem elméleti úton is. De, egyetlen hidraulika tankönyvben sem találtam képleteket erre az esetre. így egy vasúti egy órás utazás során Freiburg és Karlsruhe között, a restaurantvagonban, két üveg sör mellett levezettem azokat az új képleteket, amelyekkel ellenőriztük a kismintán kapott mérési eredményeket. Nagyszerűen egyeztek. Te tudod, hogy a matematika úgy kedvenc szórakozásom volt, mint Neked. Ezért ide csatolom dolgozatomat, ami két nyelven is megjelent. Először 1983-ban Londonban adtam elő, majd megjelentették német fordításban a Wasserwirtschaft c. szaklapban." Egy másik, szintén egy Hidrológiai Közlönyben közölt cikkhez (Bezdán Mária: Kölcsönhatások a Tisza vízgyűjtő folyóin") tett hozzászólásából (1999. év 1. sz.): „Idős fejjel és gyenge szemmel még mindig olvasom a hazai figyelemre méltó tanulmányokat. Talán érdekelni fogja a Szerzőt és az olvasókat is az az eljárás, amit én több mint 50 évvel ezelőtt (talán a hidrológia történetében először) kidolgoztam két összetalálkozó vízfolyás kölcsönhatásából. Az a gondolatom támadt, hogy szélsőséges hidrológiai helyzetek vizsgálatából keressem ki a Bodrog beduzzasztása révén a Tiszában ténylegesen létrejövő duzzasztási görbéket. A természetes duzzasztási görbéket tehát tulajdonképpen nem meghatározni, hanem csupán a vízállás-adatokból megfelelőképpen kiolvasni és értékelni kell" * Mosonyi Emil szakmai életművét egyetlen tanulmányban aligha lehet kimerítően méltatni. Legfeljebb csak felvillantani lehetett néhány fontosabbnak vélt részletet a teljesség igénye nélkül. Fejezzük be így méltatásunkat Arany János szavaival: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul. Dr. Vágás István