Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Vágás István: Dr. Mosonyi Emil (Budapest, 1910. november 10–Singen, 2009. április 24.)

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. A Körös-vidék vízgazdálkodásában kiemelkedő szerepű békésszentandrási duzzasztómű felavatásának 50. évfordulóján 1992-ben dr. Mosonyit, aki a létesítmény tervezésében és építésében közreműködött, az illetékes miniszter a „Vízgazdálkodásért" éremmel tüntette ki. Mosonyi Emil részese és irányítója volt több jelentős vízi létesítmény tervezésének, modellvizsgálatának és építésének. Ezek közé tartozik Magyarországon a tiszalöki vízlépcső, Németországban a Fekete-erdő szivattyús energiatározói, a Kehl-i árvízvédelmi bukó a Rajnán, a Majna-Duna Csatorna hajózsilipjei, Argentínában és Paraguayban a Parana folyó Yacyreta többcélú vízerő-hasznosítása. Malawiban irányította a Shire folyóvölgy előtanulmányát. Az UNDP és a FAO vegyes-bizottságának vezetőjeként dolgozott több fontos létesítményen Ghanában, Peruban, Dél-Afrikában, Jugoszláviában, Görögországban, Indiában, Nigériában, Maliban, Sri Lankán, Burmában, Nepálban, Pakisztánban, a Dominikai Köztársaságban és Új-Zélandban. Főművének a Vízerő-hasznosítás c. tankönyvét tartotta, amely több kiadásban jelent meg. Több tucat levelet kapott intézetektől és mérnökirodáktól, amelyek e könyv alapján oktattak és terveztek. Az angol nyelvű kiadás után (1987) a kiadó a nagy kereslet miatt pót-kiadást jelentetett meg 1991-ben. Hozzájárulását a mérnökképzéshez világszerte elismerték, amint ezt számtalan vendég-előadói és profeszszori meghívása jelzi az USA. Hollandia, Norvégia, Pakisztán és Új-Zéland egyetemeire. Az Aucklandi Egyetem (Új-Zéland) 1993-ban Mosonyi Díjat alapított, amelyet a "fenntartható vízerő" tárgykörben a legjobb tanulmányt benyújtó hallgatónak évente ítélnek. Karlsruhei hallgatói azzal fejezték ki elismerésüket, hogy titkos szavazáson előadásinak a karon a legjobb pontszámokat ítélték oda. Ezt a tényt az Általános Mérnöki Kar dékánja külön is hangsúlyozta a kar által 1984 áprilisában dr. Mosonyi tiszteletére rendezett búcsú-kollokviumon elhangzott beszédében. Nyugdíjba vonulása óta további elismerések érték: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagsága, a BME Vízgépészeti Tanszékének Bánki Donát emlékérme, a BME által adományozott dr h. c. cím, Az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága tiszteletbeli elnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. 1990-ben neki ítélték a BME Vízgépészeti Tanszékének Pattantyús Érmét és az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség aranyjelvényét. 1991 -ben a Magyar Köztársaság elnöke a Zászlórenddel tüntette ki. 2006-ban a Széchenyi-díjjal tüntették ki, amelynek pénzjutalmát az egyik kórháznak, oklevelét pedig a Vízügyi Múzeumnak ajándékozta. A Nemzetközi Vízerő Szövetség - International Hydropower Association (IHA) a vízerő-hasznosításban jelentős érdemeket szerzett tagjai tevékenységének elismerésére 2004-ben nemzetközi díjat alapított. Első alkalommal, 2004-ben Mosonyi Emilnek, a Szövetség alapító tagjának, tiszteletbeli elnökének ítélték oda a díjat. A továbbiakban a díjat Mosonyi Díjnak nevezik Kiemelkedő tudós, mérnök, szervező és gyakorlati szakemberként a vízépítés különféle területein és a vízerő-hasznosítás minden ágában (oktatás, tanulmány, tervezés, kivitelezés, felújítás, stb.) eltöltött több mint hatvan év után Mosonyi professzor érintetlenül megőrizte a vízerő iránti hatalmas lelkesedését, annak múltja, jelene és jövője felőli tisztánlátását. Ezt táplálja szilárd meggyőződése, hogy a megújuló vízerő a villamos energia előállításának, s ez által a környezet védelmének legfenntarthatóbb módja. * Mosonyi Emil 1964-ig terjedő hazai munkásságát az alábbi kiterjedtebb tárgykörök jellemzik: - a hegyvidéki víztározás hidrológiai és vízerő-hasznosítási kérdései, - a Tisza alföldi szakaszának öntözési, hajózási, vízerő-hasznosítási kérdései, - az ország vízkészlet-gazdálkodása és vízerő-hasznosítása: Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítése. 1939-40. után, 1944. végéig, Kárpátalja és Észak-Erdély magyar fennhatóság alatt állott. Mosonyi 1944. december 20-án befejezett doktori értekezésében tisztázta az utóbb ideiglenesnek bizonyultan hazai, hasznosítható hegyvidéki víztározó medencék hidrológiai méretezésének kérdéseit. Megállapította, hogy a kárpátaljai nagyobb kiépíthető tározók együttes térfogata 780 millió m

3, az Észak-Erdély-i Visó-völgyié önmagában 900 millió m

3. A létesítés gazdaságossága akkor még nem volt egyértelműen eldönthető. (Az elgondolt Visó-völgyi tározó festménye ma a műegyetemi Víz-tanszék professzori szobája falát díszíti). A doktori értekezés befejező mondatai: „A megindult nagyszabású öntözési program a vizek hasznosításának rendkívüli perspektívájú korszakát nyitotta meg. A hajózás, a vízerő-hasznosítás és az árvíz-visszatartás céljait is szolgáló hegyvidéki tározás egyik számottevő pillére lehetne e százados öntözési munkatervnek, mely a Kárpátok koszorúját szoros gazdasági és szellemi kapcsolatokkal fűzné Alföldünkhöz, és a nagyszabású közös vízgazdálkodás áldásos eredményei nyomán végképp létrehozná a Kárpát-medence népei között - a földrajzi adottságokból fakadó egymásra utaltság felismerése révén az őszinte megbékélést, megértést és együttműködést". A történelmi ország-terület vízerő-hasznosítási lehetőségeit 1897-1903. között Viczián Ede állította össze, de akkor csak a nagy-esésü, hegyvidéki vízfolyásokat vehette számításba, hiszen a kis-esésü és nagy hozamú vízfolyások energiájának hasznosítására alkalmas Kaplan-turbinák ismeretlenek voltak. Mosonyi 1948-ban közölt - könyv alakban is megjelent - tanulmánya szerint síkvidéki folyóink, elsősorban a Duna és Tisza vízerejét nemcsak lehet, hanem kell is hasznosítanunk. Kisebb és nagyobb hazai vízfolyásainkból (1948) összesen évente kb. 1 milliárd kWh hidraulikus energiamennyiség táplálható a hálózatokba az ekkori feltételek szerint gazdaságosan. (Egyébként évi 2 milliárd kWh-ra tette a műszakilag hasznosítható hazai vízenergiát). Megállapítása: „A vázolt és a még előre nem látott nehézségek elől nem szabad meghátrálnunk, és meggyőződésem szerint Magyarország energiaellátásának korszerű megoldásában a vízerő-hasznosításnak is meg kell kapnia méltó helyét". Az 50-es évek elején vízgazdálkodásunknak összetettebbé váltak a feladatai: 1954-re alkalmassá vált az idő országos tervek kidolgozására. Idézzünk Orlóci István 2001-ben adott visszaemlékező értékeléséből: Kiváló helyzetfelismerésről tanúskodik, hogy Mosonyi Emil a vízgazdálkodás távlati fejlesztési tervének, az Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek az elkészítését