Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Vágás István: Dr. Mosonyi Emil (Budapest, 1910. november 10–Singen, 2009. április 24.)

1 Dr. Mosonyi Emil Budapest, 1910. november 10. - Singen, 2009. április 24, Hosszú élete másfél év híján évszázadot fogott át. Nekünk mégis úgy tünt, korán hagyott itt bennünket. Szinte elhunytáig együtt élt szakterületével, és munkatársaival, Életrajzáról az őt nagyrabecsülő Cambridges Nemzetközi Életrajzi Központ anyaga nyomán, azt szükség szerint kiegészítve igyekszünk összegezést adni: Mosonyi Emil a vízépítés számos területének, elsősorban a vízerő-hasznosításnak nemzetközileg elismert szakértője. Az egykori egyetemi tanár és tanácsadó mérnök 1966. óta élt Németországban. Magyarországról 1965. februárban távozott. Közleményei s a Karlsruhei Egye1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szolgálatába. 1942-48 közt a Vízerőügyi Hivatal vezetője. 1948-64 közt több vezető munkakört töltött be az Országos Vízügyi Hivatalban. A Budapesti Műszaki Egyetemen oktatói tevékenységét 1948ban kezdte. Tanszékvezetőként 1952 -57 közt működött. A Wísconsini Egyetemen (Milwaukee, USA) vendégprofesszor, a Nemzetközi Vízépítési és Környezetvédelmi Mérnöki Intézetben (Delft, Hollandia), s a NORAD Vízerő-hasznosítás Tanfolyamán (Trondheim, Norvégia) előadó volt. Ezzel párhuzamosan az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) megbízott főszakértőjeként működött, 1958-63 közt a Rajna-Majna-Duna csatorna, számos völgyzárógát, ármentesítő- és öntözőrendszer, belvízi hajózási és vízerő-hasznosítási létesítménynél, s Németországon kívül több európai, ázsiai, afrikai, közép- és dél-amerikai országban. 1978-ban tagja volt Taivanon a szivattyús energiatározók tanácsadó bizottságának, 1979-ben a Duna-Égei tengeri víziút kerettervének szakértője, s a Nemzetközi Természetvédelmi Unió görögországi tanácsadója. Mosonyi Emil Pakisztánban a több vízerő-hasznosítási tervvel foglalkozó Vízerő-tanács elnöke volt, utóbb a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia, az Argentin Tudományos Tanács rendes, a Toulouse-i Tudományok, Ókori és Modern Irodalom Akadémiájának levelező tagja. A Nemzetközi Öntözési és Lecsapolási Bizottságban (ICID) az alelnöki, a szerkesztőbizottság elnöki tisztet töltötte be, majd tiszteletbeli alelnök. Örökös tagja továbbá az Amerikai Biográfiai-, a Nemzetközi Biográfiai Szövetségnek, tiszteleti tagja számos nemzeti és nemzetközi szervezetnek. A Hajózási Kongresszusok Állandó Nemzetközi Szövetsége (PIANC) is tiszteleti tagjai közé választotta. Szervezője, vezetője és előadója volt számos tudományos és műszaki szemináriumnak, szimpóziumnak, konferenciának Magyarországon, Németországban, több európai, de más földrészeken lévő országban is, mint pl. az USA, Kína, Brazília, India, Malajzia, Kanada, Szingapúr, Egyiptom, Izrael, Pakisztán és Új-Zéland. Ezek tárgyköre a hidrológiától és alkalmazott hidraulikától temen tartott bemutatkozó előadása után a Baden-Württemberg Szövetségi Állam oktatásügyi miniszterének személyes meghívására a Vízépítési és Kultúrmérnöki Tanszék vezetője, illetve a Theodor-Rehbock Hidraulikai Laboratórium igazgatója lett. A Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1929-34 közt folytatott tanulmányait általános (ma: építő-) mérnöki diplomával zárta. 1939-ben a Magyar Mezőgazdasági Akadémia oklevelét szerezte meg. A Budapesti Műszaki Egyetem 1947-ben elfogadta mérnök-doktori értekezését. A Műszaki Egyetem, ahol 1934-36 között tanársegéd volt, 1950-ben nevezte ki magántanárává. kezdve a vízkészlet-gazdálkodáson, vízügyi létesítmények gazdaságossági és költségfelosztási vizsgálatán, vízerő-hasznosításon, ármentesítésen, belvízi hajózáson, modellkísérleteken stb. át a kérdések széles spektrumára terjedt. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Nemzetközi Vízerő és Völgyzárógátak c. folyóiratnak. Mosonyi profeszszort az 1995-ben alapított Nemzetközi Vízerőszövetség (IHA) két évre (1995-97) első elnökévé választotta. Az 1990-et követő években több válogatott témáról tartott előadást korábbi intézeteiben, a Magyar Tudományos Akadémián, a VITUKI-ban és a Magyar Hidrológiai Társaságban, valamint a Bécsi Műszaki Egyetemen. Ezekben a vízerő-hasznosítás és környezetvédelem, a vízépítés területén elkövetett hibák tanulságaival, a vízkészlet-gazdálkodás és a vízépítés 21. században várható alakulásával foglalkozott. Könyvei és cikkei több nyelven is megjelentek. Társszerzője és szerkesztője vízkészletekkel, vízerő-hasznosítással, vízépítési műtárgyakkal, mérnök-geológiával és hidrológiával foglalkozó könyveknek. Fő müve a Vízerőhasznosítás magyar-, német-, angol-, legutóbb kínai nyelven jelent meg. A hidraulika műszaki vonatkozásai mellett több publikációban a tudományos hidrológia és hidraulika elért kutatási eredményeiről számolt be. Több mint 200 szakcikket írt. A Monográfiák és felmérések a vízkészletekről c. kiadvány főszerkesztője. Többször szerepelt igazságügyi műszaki szakértőként, amikor gátszakadások, vagy szerkezetrongálódások, balesetek felelőseit kellett azonosítani. Tiszteletbeli professzor címmel tüntette ki több egyetem: a Wisconsin-Milwaukee Egyetem 1975-ben, a Müncheni Műszaki Egyetem 1976-ban, a Liege-i Egyetem 1980-ban, és a Northwestern Egyetem (USA) 1982-ben. Kiemelkedő tudományos munkásságát Magyarországon 1953-ban Kossuth Díjjal, az Egyesült Államokban a Tudományos Alapítvány "Külföldi Tudós" tagságával, Franciaországban a Vermeil Eremmel, Ausztriában a Bécsi Műszaki Egyetem a Prechtl lovag éremmel ismerték el. 2002 júniusában, a 4. Nemzetközi Vízügyi Szimpóziumon Mosonyinak Pérez de Cuéllar, az ENSZ volt főtitkára a "Nagydíjat" s az ezt jelképező szobrocskát adta át.