Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A karapancsai szivattyútelep

27 A karapancsai szivattyútelep Faludi Gábor* - Nebojszki László** *ADUKÖVÍZIG, 6500. Baja, Széchenyi István u. 2/c. **Szent László AMK Vízügyi Szakközépiskola, Baja, 6500. Baja, Katona József u. 3. Kivonat: Hercegszántó

1 közigazgatási határában, a déli országhatár mellett, a Baja-Bezdáni tápcsatorna közvetlen közelében 1904-ben épült karapancsai szivattyútelep technikatörténeti szempontból is figyelemre méltó belvízátemelő műtárgyunk. A feladatához és a tájhoz kialakításában jól illeszkedő épületekben az építés korának európai színvonalán álló gépészeti berendezések találhatók. Az üzembe helyezés 100 éves évfordulója tájékán (2002-2004) a vízügyi szolgálat teljesen felújíttatta. A belvízátemelő szivattyútelep - szükség szerint - magas óraszámban, megbízhatóan üzemel ma is. Kulcsszavak: vízügyi történelem, vízrendezés, Mohácsi-sziget, belvíz, karapancsai szivattyútelep, fagáz-üzemelés, Ihrig Dénes I. kép. A karapai Bevezetés Folyóvölgyeink XIX. század elejétől végzett, a Kárpát-medence egészét érintő ármentesítései csak a kezdetét jelentették az árvizek kiöntéseitől meghódított, több mint két millió hektár nagyságú ártér mezőgazdasági hasznosítására irányuló vízrendezési tevékenységnek. A munkáknak köszönhetően a túlfejlődött kanyarulatok átvágása mellett folyóinkon szabályozási müvek segítették a víz, ill. jég károkozás nélküli levonulását, majd az árhullámok kiöntéseitől gátak védtek. Ez azonban még nem volt elegendő: a mentesített területeket a biztonságos müvelésre is alkalmassá kellett tenni. A szabályozási munkák során az ármentesítő társulatok építette töltések új, korábban nem ismert sajátos gondot is felszínre hoztak. A mentett árterületeken összegyűlt felszíni vizek a gátak öleléséből több helyen nem tudtak közvetlenül a befogadó folyóba jutni. A belvízcsatornák hálózatának vizét töltésekbe épített zsilipeken át próbálták kivezetni, ez a megoldás azonban nem minden esetben vált be. A probléma elsősorban csapadékos években, vízkalamitás idején jelentkezett, amikor az elöntött vidék felesleges vizeinek befogadóba történő vezetését a gátakkal regulázott folyók magas árvízszintje meghiúsította. A kialakult belvizes helyzetet a környező ai szivasttyútelep területekről érkező külvizek gyakran tovább rontották, ellehetetlenítették a mezőgazdasági tevékenységet, és a vidék képe gyakran az ősi állapotokat idézte. A hosszan tartó árvizes időszakok alatt a folyómederbe közvetlenül nem ereszthető vizek átemelésére elődeink ezért belvízi szivattyútelepeket építettek. Közülük az első a Sajfokicsatorna torkolatában 1878-ban elkészült szivattyútelep volt a Tisza mellett, Szolnok fölött. Korrajz - előtörténet (mozaikok) A karapancsai szivattyútelep története egyedi. Több mint száz éves múltját az alábbiakban igyekszünk bemutatni a tágabb és a helyi viszonyok konkrét ismeretével, némi empátiával. 1. A Duna-Tisza köze déli részéről készült XVIII. századi térképek ritkán lakott, kultúra nélküli mocsaras állapotot rögzítettek. A növekvő létszámú lakosság - jelentős része telepített német, települő délszláv - panaszait enyhítendő. Kiss József, aki akkor a helyszínen a telepesek részére földkiméréssel, közigazgatási határok kijelölésével foglalkozott, a Királyi Kamara jóváhagyásával vízelvezető árkokat építtetett. Az árkok a fölösleges belvizek elvezetését, a mocsarak lecsapolását, kiszárítását a XVIII. század végére több helyen, pl. Zombor környékén (Szivác) reményt keltően megoldották. A Bácskában és