Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Kiss Tímea–Benyhe Balázs: Geomorfológiai és a belvízi elöntés kapcsolatának vizsgálata egy mindszenti mintaterületen

14 Geomorfológia és a belvízi elöntés kapcsolatának vizsgálata egy mindszenti mintaterületen Kiss Tímea - Benyhe Balázs SZTE, Természeti-földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6. Kivonat: A felszín domborzati formái is jelentősen befolyásolhatják a belvizek kialakulását. Célunk az volt, hogy egy Alsó-Tiszavidéki mintaterületen megvizsgáljuk a csapadék-eredetű belvíz és a geomorfológiai formák kapcsolatát. A topográfiai térkép alapján elkészített domborzatmodell alapján a csapadék-eredetű belvizek kialakulásának legfőbb helyei a mára már feltöltődött medrek, lecsapoló medrek, övzátonyok közötti sarlólaposok és árvízi lapályok lehetnek. A közel sík, geomorfológiai formákban szegény, de csatornákkal felszabdalt területeken a mikro-domborzatnak van fontos szerepe a belvizek létrejöttében. Ugyanis bár a csatornák egyik elsődleges szerepe éppen a belvíz elvezetése lenne, a csatorna kotrásával létrejövő 25-50 cm magas kiemelkedések az összegyűlő belvizek lefolyását akadályozzák. Ezt a jelenséget esetenként erősítheti még a mezőgazdasági müvelés során történő „odaszántás", mely növeli a hátak méretét, illetve a taposás, amely a rossz vízvetető képességű talaj tömörítésével tovább fokozza a problémát. így szögletes belvízfoltok alakulnak ki, hiszen a határokon futó földutak ill. csatornák pereme a környező felszínből kissé kiemelkedik. Kulcsszavak: belvíz, geomorfológia, mikrodomborzat, lefolyást gátló formák 1. Bevezetés A belvizek kialakulásának kutatása során leginkább a talajtani és éghajlattani tényezőket vizsgálják (Pálfai 2000), a domborzati tényezők jellemzése általában kimerül a terep lejtésének, ill. a terület medence jellegének megadásával. Mivel a belvízi elöntések Magyarországon százezer ha nagyságrendű területeket érintenek, a kutatások rendszerint csak nagyobb léptékű (1:10.000 1:50.000) adatokat használtak, illetve az elöntési, veszélyeztetettségi stb. térképek is általában hasonló méretarányban készültek el, légi- és űrfelvételek, helyszíni bejárások alapján (pl. Licskó és Ditzendy 2003, Rakonczai et al. 2003). A víztöbblet kialakulását tekintve két belvíz típust szokás megkülönböztetni. A „föld árja"-ként emlegetett típus felszín alól felszivárgó, talaj- vagy rétegvíz eredetű elöntés. Ennek alapvető feltétele, hogy a jelentős többletvíz miatt megemelkedjen a talajvíz szintje, illetve a geomorfológiai viszonyok lehetővé tegyék a környező területek talajvizeinek feltörését az adott területen (Rakonczai 2000). Másik megjelenési forma a csapadék eredetű belvíz, mely úgy jön létre, hogy a felszínre kerülő csapadék- vagy olvadékvizek valamilyen domborzati (Lászlóffy 1982), klimatikus vagy talajminőségi okból nem tudnak beszivárogni, ill. lefolyni a területről (Pálfai 2001). A belvízi elöntések kialakulását illetően a geomorfológia és a domborzat mikro-léptékü változásai nem kerülnek elő részletesen egyetlen munkában sem. Ezért, egy Alsó-Tisza vidéki, mindszenti mintaterületen célul tűztük ki a mikro-léptékü domborzati viszonyok és a belvízi elöntések kapcsolatának vizsgálatát. További célunk annak meghatározása volt, hogy a különböző felbontású domborzatot (EOTR 1:10 000-es szelvények) és elöntéseket (ATIK.ÖVÍZIG 2006-os elöntési térkép helyszíni bejárás alapján) ábrázoló térképek mennyire megbízható adatot szolgáltatnak az elöntések tényleges helyére vonatkozóan. 2. A geomorfológiai helyzet szerepe a belvizek kialakulásában A belvíz kialakulásának egyik feltételeként Rakonczai et al. (2003) a felszíni geomorfológiai képződmények szerepét említi. Mivel a belvizek eredetük szerint különböző típusokba sorolhatók, ezért az egyes típusok esetében a felszín morfológiája is eltérő szerepet játszhat (Bridge 2003). 2.1. A csapadék-eredetű belvizet befolyásoló geomorfológiai adottságok A csapadék eredetű, összegyülekező belvíz szempontjából a felszín szerepe a lefolyás-viszonyokon keresztül közelítendő meg (Pásztor et al. 2006). Ebben az esetben geomorfológia segítségével a domborzatnak azon mélyedései jelölhetők ki, amelyek alkalmasak a belvíz összegyűjtésére és megtartására, illetve azon lineáris domborzati elemek tárhatók fel, amelyek felszíni vízvezetésre alkalmasak (Patchett és Wilhelm 1999). Bach et al. (2000) vizsgálataiban mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy először meg kell keresni azt a kapcsolatot, ami a létrehozott DDM és az adott felbontásban a geomorfológiai formák között van. Ugyanakkor Pásztor et al. (2006) rámutatott arra, hogy Magyarországon a meglévő belvíz-veszélyeztetettségi térképek pontosításához a pontos domborzatmodellek még hiányoznak. A természetes eredetű mélyedések, illetve akadályok mellett az Alföldön figyelembe kell venni az agrogén tevékenység során kialakuló szintkülönbségeket is, hiszen a mezőgazdasági tevékenység már több száz éve formálja a felszínt. Magyarországon. Ennek a felszín-formálásnak a mértéke alig kutatott (Lóki 2006), noha egyes külföldi szerzők (pl. Goudie 1990) rámutattak arra, hogy össze- illetve szétszántás következtében akár 1 méteres szintkülönbségek is kialakulhatnak, dc jelentős szintkülönbségeket eredményezhet a csatornák fenntartása és kialakítása is. 2.2. Talajvíz eredetű belvizet befolyásoló geomorfológiai adottságok A feltörő (talajvíz) eredetű belvizeknél a különböző geomorfológiai formák anyaga, rétegzettsége, a forma fejlődéstörténete határozza meg a talajvíz áramlásának útját, tehát felszínre kerülésének, azaz a belvizek kialakulásának helyét. Ugyanis ahol a köztes lefolyás vagy a talajvíz elér egy felszínt metsző vízzáró réteget, ott az áramló víz a felszínre bukkanhat (Knighton 1998). Ennek legjellegzetesebb példája a hordalékkúpokon alakul ki. A hordalékkúpok belső szerkezéből következően a csúcson beszivárgó víz a sárfolyások agyagos-iszapos rétegei között a hordalékkúp peremei felé halad (Strahler 1975), majd a beszivárgó víz források formájában megjelenik a hordalékkúp középső és peremi részein (Rachocki 1981, Mukerji 1990). Ennek oka, hogy a hordalékkúpok disztális részei finomabb üledékekből állnak