Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Kiss Tímea–Benyhe Balázs: Geomorfológiai és a belvízi elöntés kapcsolatának vizsgálata egy mindszenti mintaterületen

15 (Gohain és Parkash 1990), esetenként a peremi részeken az üledékek agyagtartalma 60 % feletti is lehet, így ott gyakori a talajvíz felszínre kerülése (Basu és Sarkar 1990). Hasonló felépítésű, nem hordalékkúpi területeken, de lejtők lábánál is megjelenhetnek a feltörő vizek. Erre különösen a konkáv lejtők esetében lehet számítani (Knighton 1998), de tapasztalataink szerint hazánkban a tereplépcsőknél (pl. az alacsony és magas ártér határán) is megfigyelhető ez a jelenség. 2.3. Geomorfológia és a talajviszonyok kapcsolata A geomorfológia szerepe a talajviszonyokon keresztül is megközelíthető, hiszen a különböző anyagú formákon jellegzetes talajtípusok alakulhatnak ki, amelyek kötöttsége és vízháztartása alapvetően befolyásolhatja a belvizek kialakulását (Birkeland 1999). 3. Eredmények Mindszenten (Alsó-Tisza vidék) vizsgáltuk a geomorfológia és az elöntés kapcsolatát a 2006. évi belvízi elöntést követően. A mintaterületen általában gyenge víznyelő és vízvezető képességű talajok fordulnak elő, így lehetőség adódik csapadék eredetű elöntések kialakulásához olyan helyeken, ahol a vízelvezetést gátló vagy „vízgyűjtő" jellegű fonnák vannak jelen. A vizsgálatot két különböző méretarányban, különböző módszerekkel végeztük el. A legkisebb méretarányban a település kül- és belterületi domborzati viszonyait (EOTR l:10.000-es szelvények alapján) vetettük össze az ATIKÖVIZIG 2006. évi belvízi elöntési térképekkel. A vizsgálat második felében a mikro-domborzat és a belvízfoltok közötti kapcsolat vizsgálatához egy 10 ha-os teszt-területet választottunk, amelyet részletesen felmértünk, s a domborzatot összevetettük a topográfiai térképpel, az elöntési térképpel és a 2006. évi tényleges belvízi elöntéssel. 3.1. Közepes méretarányú morfológiai elemek és a belvizes foltok helyzetének összevetése A vizsgálat első felében az 1:10.000-es méretarányú topográfiai térképszelvények alapján készített geomorfológiai térkép és domborzatmodell került összehasonlításra az ATIKÖVIZIG által elkészített, 2006. évre vonatkozó belvízi elöntési térképpel (/. ábra). A mintaterület geomorfológiai lag két egységre bontható: (1) a Tisza-menti alacsony-ártérre (a mintaterület Ny-i széle és ENy-i sarka), illetve (2) a fölötte 3-5 méterrel elhelyezkedő magas ártérre. Az alacsony-ártéren a lefolyás nélküli egykori medermaradványokban, lecsapoló mederroncsokban, övzátonyok közötti mélyedésekben és ártéri laposokban gyűlhet össze a belvíz, illetve az árvízvédelmi töltések mentén, amelyek az egykori természetes lefolyási útvonalakat gátolják el. A magas ártéren hasonló, de öregebb formák fordulnak elő, mint az alacsony-ártéren. A magas ártér felszíni vizeit észak felé vezeti le egy sekély völgy, vagy a délen levő, természetes állapotában lefolyástalan mélyedésben gyűlhetnek össze a belvizek. A mintaterület középső és északkeleti részében homokdűnék sorakoznak, amelyek területe - anyagánál és kiemelt helyzeténél fogva - nem alkalmas belvíz kialakulására. A terület digitális domborzat-modellje és a geomorfológiai térkép alapján kijelöltük azokat a lefolyástalan mélyedéseket, amelyeket „potenciálisan belvízveszélyes terület"-ként kezeltünk (/. ábra). Ezt a térképet összevetettük az ATIKÖVIZIG belvízelöntési térképével. Jól látható, hogy bár bizonyos foltok egybeesnek, ugyanakkor több folt az ATIKÖVIZIG térképén olyan helyen fordul elő, ahol gemorfológiailag nem indokolt. Több helyütt hátakon, buckatetőkön vagy egyértelműen lejtős területeken is bejelöltek belvízfoltokat. Ugyancsak a térkép pontatlanságára világít rá a feltérképezett foltok alakja: ha feltételezzük is, hogy tényleg volt az ÉK-i homokdűnék között belvízfolt, az akkor sem nyúlhatott át a homokformák gerincén, merőlegesen a forma csapásirányára. Ráadásul a legtöbb belvízfolt helyére általában egy közel ellipszis alakú poligon került, holott bizonyos, hogy a legtöbb vízfolt éppen szögletes alakú az előforduló antropogén formák miatt (pl. utak, vasúti töltés és agrogén domborzati elemek). Az 1. ábra alapján érzékelhető, hogy még az egyező méretarányú térképek összevetéséből sem eredeztethető megfelelő pontosságú, geomorfológiai alapokon nyugvó belvíz-veszélyeztetettségi térkép. Természetesen, nem várható el, hogy a pontosabb térképezés érdekében tízezer ha nagyságrendű területek méteres felbontású felmérése történjen meg, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy miért vannak ilyen nagy mértékű eltérések a domborzat által kijelölt potenciális belvízfoltok, ill. az elöntési térképen megjelenő vízzel borított területek között, illetve az ilyen nagy mértékű eltérésekkel mire használhatók egyáltalában az eddigi technikával szerkesztett belvízi elöntés térképek. A mikrodomborzati elemek és a belvízi elöntések kapcsolatának vizsgálata egy 10 hektár kiterjedésű, három mezőgazdasági parcellát magába foglaló teszt területen történt. Itt célunk volt annak vizsgálata, hogy (1) a topográfiai térkép mennyire alkalmas a belvízveszély térképezésére, és a (2) a domborzat mikro-formái (amelyek nem jelennek meg a topográfai térképen) vajon milyen mértékben befolyásolják a belvízfoltok helyzetét. A teszt-terület az l:I0.000-es topográfia térképen a nagy, déli lefolyástalan foltként kijelölt terület nyugati szélén helyezkedik el. A területet keletről egy belvízelvezető csatorna határolja, míg nyugatról a vasúti töltés. A parcellák közötti határt egy földút csatornával, illetve egy, a vasúton túlra vezető csatorna adta. Tehát „elvileg", a mesterséges csatornáknak köszönhetően a terület lefolyással rendelkezik. Ennek ellenére a területen 2006ban még nyáron is állt a belvíz, lefolyást nem találva (2. ábra).