Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Orlóci István: A kerettervek jelentősége a magyar vízügyek fejlesztésében

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 3. SZ. Az 1984-ben megjelent két kötetes Országos Vízgazdálkodási Keretien' munkaközi eredmény, de hitem szerint érzékelteti a szándék lényegét, s tartalmaz ma is hasznos ismereteket. A terv részletesen feltünteti a közreműködőket, de nem utal az eszmei, módszertani megalapozókra, akik közül Szesztay Károlyt, Kernács Sándort, Madas Andrást, Oroszlány Istvánt, Hankó Gézát, Várkonyi Lászlót, Török Lászlót és Zsuffa Istvánt említem, köszönettel emlékezve támogatásukra. Vízgazdálkodási tervezés napjainkban A rendszerváltozást követően a vízgazdálkodási tervezés korábbi eszmei folyamata megszakadt, és a vízügy körülményei ismét zaklatottá váltak. Szerencsére rövid idő után bizonyossá vált, hogy nélkülözhetetlenek a hoszszabb távra és az ország egész területére kiterjedő tervek. Figyelmet érdemlő, hogy a tervező munka számára részben a korábbi (a jelenlegitől eltérő körülményekhez igazodó) hazai tervek, részben alkalmazási tapasztalat nélküli külföldi javaslatok szolgáltak például. A 90-es évtizedben az új körülményekhez igazodóan Vízgazdálkodási Politika, Stratégia, illetve Koncepció című tanulmányok készültek, többnyire ad-hoc munkabizottságokban. Szervezett tervező munka a vízgyűjtő-fejlesztési tervek, valamint a Magyarország Szennyvíz-elhelyezési Keretterve készítése kapcsán folyt. Bízom benne, hogy mindezek a vízgazdálkodás fejlesztésének hatékony eszközeivé válnak. A Kerettervek a vízügy egyfajta szimbólumaiként, avagy műemlékeiként is említődnek ma már. Úgy gondolom - a bölcsességet ismét Széchenyitől kölcsönözve - amikor minden változik, nélkülözhetetlen a jó iránytű, esetünkben egy olyan terv, ami informál, összehangol, és kapcsolatot teremt mindazokkal, akikkel meg kell találni a közös utat. A Keretterveknek a vízügy fejlődésében igen sokrétű volt a szerepük. Korszakos mérleget adtak az ország vízgazdálkodásáról, s a fejlesztési lehetőségek tárházát szolgáltatták az ágazati és a kormányzati döntésekhez. Kijelölték az ismeretszerzés, kutatás irányait. A széleskörű tervezőmunkák erősítették a vízügy szervezettségét, céltudatosságát. Bővítették ágazati kapcsolatait, hozzájárultak a közvélemény tájékoztatásához. Sok neves és számos megnevezetlen tervező évszázados munkálkodását kíséreltem meg nagyon vázlatosan bemutatni. Az, hogy Magyarország sikeresen küzd meg mai vízgazdálkodási problémáival, és jó színünk van a világképen, az Ő érdemük is. Jövőnk alakulását is befolyásolja, hogy a mai nemzedék miként hasznosítja az elődök által felhalmozott tökét. Dr. Orlóci István 80 éves Dr. Orlóci István 1929. július 3-án született a Heves megyei Nagyrédén. 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Szilágyi Gyula és Mosonyi Emil professzorok által vezetett II. sz. Vízépítéstani Tanszéken kezdett dolgozni, de 1956 után forradalmi tevékenysége miatt távoznia kellett a Műszaki Egyetemről. Bár elítéléséhez nem találtak elegendő bizonyítékot, új munkahelyéről, a VITUKI-ból kitiltották. Csak vidéken vállalhatott munkát, így Debrecenben és Pécsett a vízügyi igazgatóságon volt vízgazdálkodási osztályvezető, Szegeden igazgatóhelyettes főmérnök. 1972-ben Dégen Imre államtitkár az Országos Vízügyi Hivatalba osztályvezetőnek nevezte ki, de az 1975. évi párt-vizsgálat következményeként a Vízkészlet-gazdálkodási Központba (későbbi elnevezései szerint: Vízgazdálkodási Intézet, utóbb: Környezetgazdálkodási Intézet) kellett távoznia. 1969-ben a Budapesti Műszakai Egyetemen doktorátust szerzett. 1972-től néhány éven át a Vegyészmérnöki Kar Környezetvédelmi Szakmérnöki Tagozatán tartott előadásokat. 1990-ben nyilvánította ki a Műszaki Egyetem rehabilitációját az 1956 miatt elszenvedett hátrányaiért. 1989ben a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola címzetes főiskolai tanárává választotta. 1989-től előbb a Vízügyi Tervező Vállalatnál, majd a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság főmunkatársaként dolgozott, 1992. évi nyugdíjba vonulásáig. Ezt követően a VITUKI-nál és a (nevét többször változtató) vízügyi központnál vállalt szakértői tevékenységet. Dr. Orlóci István tudományos tevékenységet fejtett ki a vízgazdálkodás, a vízügyi tervezés, ezen belül a rendszertervezés, a belvízrendezés, erdészeti hidrológia és a mélységi vizek hidrológiája területén. Kb. 100 publikációja jelent meg. A Hidrológiai Közlönynek megbecsült szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának több mint egy évtizeden át tagja. Nevéhez fűződik a Magyar Hidrológiai Társaság területi szervezetei és s vízügyi igazgatóságok által rendezett hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában " című konferenciák megszervezése, amelyekre 1968-ban Pécsett, 1970-ben Baján, 1972-ben Székesfehérvárott, 1974-ben Keszthelyen került sor, s amelyek tapasztalatait felhasználva fejlesztette ki utóbb a Társaság évenként megrendezendő vándorgyűléseit. „Minden tudományos tanácskozás valódi értékét mindenekelőtt az adja, hogy képes-e újat mondani saját tudományágában, meg tudja-e szabni a további kutatások irányát, és felszínre képes-e hozni azokat a kérdéseket, amelyek az adott tudományt az adott időszakban előbbre vihetik. Az 1968. évi Pécsi Konferencia e tekintetben igyekezett azokat az újdonságokat feltárni, amelyek a hidrológia tudományos területén a vízgazdálkodási gyakorlat korszerűsítését vannak hivatva biztosítani" - vezette be az akkor elhangzott előadások anyagának közlését a Hidrológai Közlöny 1969. évi 7. száma, amely azután Kiss György, V. Nagy Imre, Lászlóffy Woldemár, Szigyártó Zoltán, Vágás István és Zsujfa Ist\>án előadásainak bemutatásával folytatta beszámolóját. Dr. Orlóci István sorrendben alapítását követőem a másodikként nyerte el 2008-ban a MTESZ „Környezetés Természetvédelemért Zólyomi Bálint Díjat és Emlékérmet", 2009-ben pedig a „Magyar Mérnöki Kamara Kitüntetését" a felsőoktatás és a környezetvédelem területén kifejtett több évtizedes tevékenységéért. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Hidrológiai Társaság tagsága és a Hidrológiai Közlöny olvasói nevében jókívánságainkat fejezzük ki. V. I.