Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
2. szám - Kovács Ferenc: A változékonyság értékelése vizes élőhelyeken – műholdképek alapján
60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 2. SZ. közötti mocsarak esetében. Rövid, de meglehetősen extrém periódusunkat nézve a terület 40 %-a víztartalom szempontjából instabil és körülbelül 10 % a nagyon változékony terület. Ez utóbbi főleg a tópart közeli helyeket fedi le. A legnagyobb tavak, a Kelemen-szék és Zab-szék közül az előbbi rendelkezik instabilabb vízforgalommal. Az átlagosan napi 1,8 ha-os vízfelület csökkenés (maximum 2,5 ha /nap) sokkal kevesebb, mint a Kis-rét-nél mért érték. Sekély 30-50 cm-es átlagmélység esetén is minimum 5500 rnVnapos vízveszteséget állapíthatunk meg. A csökkenő értékek a legstabilabb Zab-szék-nél átlagosan 1,1 ha/nap, maximálisan 2,6 ha/nap. Összehasonlításként, 2001. évi csökkenési folyamat méréseink szerint e két tó esetében 0,4 ha/nap (maximum 0,75 ha/nap). Az általunk ismert, 220 évet felölelő adatbázist tekintve 2000-ben figyelhetjük meg a legvizesebb állapotot (6. ábra). A táj mozaikossága azt a reményt kelti, hogy a szárazodási folyamatok nem irreverzibilisek. A Kelemen-szék-Zab -szék között felszíni vizes kapcsolat figyelhető meg, és a mocsárvilág is újjáéledt. A 2001. évi júniusi felvételen a kedvező csapadékkal bíró első félév ellenére is csak fele akkora elöntést találunk, mint egy évvel korábban. Márciusban még megtalálhatók a mélyedésekben felgyülemlő vizek, de már júniusra el is tűnnek. Egyedül a déli részen lévő mesterséges tó tudja tartani az alakját. 6. ábra. Maximális és minimális elöntés a Felső-Kiskunsági tavak területén 1999-2002 között Összegzés és javaslatok Nagy területü vizes élőhelyek térképezése, monitoring vizsgálata csak távérzékelési módszerekkel oldható meg. A hosszú időtartamú változás részeként nemcsak a különböző években készült felmérésekre van szükség, hanem a rövid időtartamban, nagy időfelbontásban véghezvitt értékelésekre is. Multispektrális felvételekkel vizsgáltunk meg egy rövid, de földrajzi szempontból nagyon izgalmas időszakot, mely alapján értelmezhető a tavak vízforgalma, a kedvezőtlen klimatikus viszonyok hatása. A szárazodó Alföldön az időnkénti változékonysági térképezéssel határozhatjuk meg a vízszint-változásra vonatkozó értéktartomány esetleges eltolódását, melyet a közeljövőben befejeződő változás-elemzésünkben figyelembe veszünk. * A kutatást az OTKA 48400 projekt támogatta. Irodalom Bama Gy. 2008. Talaj- és vegetációváltozások egy dél-alföldi mintaterületen. In.: Orosz Z.-Szabó V-Molnár G.-Fazekas I. (szerk.) IV. Kárpátmedencei Környezettudományi Konferencia II., Debrecen, pp.316-320. Bihari Z. - Lakatos M. - Mika J. - Szalai S. - Szentimrey T. 2006. Hazánk éghajlatának néhány jellemzője az 1956-2005 időszakban, kitekintéssel a globális tendenciákra. Légkör 51 .évf. Különszám, pp.24-28. Bíró M. - Molnár Zs. 1998. A Duna-Tisza köze homokbuckásainak tájtípusai, azok kiterjedése, növényzete és tájtörténete a 18. századtól. Történeti Földrajzi Tanulmányok 5. Nyíregyháza, p.34. Erdélyi M. 1960. Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén. Földrajzi Értesítői, pp.257-273. Hoyk E. 2006. A szárazodás hatása a vegetáció alakulására homokhátsági szikes tavak példáján. In.: Kiss A. - Mezősi G. - Sümeghy Z. (szerk.) Táj, környezet és társadalom. Ünnepi Tanulmányok Keveiné Bárány Ilona tiszteletére , SZTE, Szeged, pp.293-303. Illyés B. 1992. A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII.sz-ban. In.: Levéltári Füzetek VII, Bács-Kiskun m. pp.5-61. Istvánovics V.-Somlyódi L. 2002. Ökológia és természetvédelem. In: Somlyódi L.(szk.) A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Bp. 177-205 Iványosi Sz. A. 1994. A Duna-Tisza közi hátságon bekövetkezett talajvízszint-süllyedés hatása természetvédelmi területeinkre. In: Pálfai I (szrk.)
