Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
2. szám - Kovács Ferenc: A változékonyság értékelése vizes élőhelyeken – műholdképek alapján
KOVÁCS^^^^áltozékon^sá^rtékelés 59 • nyílt víz, magas víztartalom 2 • vizenyős terület 3 havi csapadék összes aránya o I Jt medrében, ami aztán gyorsan el is tűnik onnan. 2000-ben majdnem a legnagyobb kiterjedésű tó volt, majd 4 hónap múlva kiszáradt. Naponta átlagosan 3,5 ha, de akár 5 ha nyílt vízfelület párolgott, illetve szivárgott el. 2002-ben már egyik időpontunkban sincs értékelhető adat a tóról. ® Kelemen-szék O Zab-szék • Kis-rét • Büdös-szék ff 3. ábra. Vizes felszínek kiterjedése és a csapadék kapcsolata (magyarázó a szövegben) Az 1882. évi katonai felmérési adatokat referenciaértékként értelmezzük; a folyószabályozás hatása már igen, a klímaváltozás hatása még nem befolyásolta az elöntés mértékét. Ábrázolása információ jellegű, mivel célunk a változékonyság és nem a változás értékelése. A 3 havi csapadék összeg aránya a felvételezési hónap és azt megelőző két hónap csapadék összegének és a közeli Kecskemét állomáson 18732001 között azonos hónapokra mért csapadékátlag összegének az aránya. A visszatekintő index jól mutatja; ma a csapadék jelenti a fő vízutánpótlást. Megmagyarázza a különbséget az augusztusi értékek között és látható, hogy a 2000. júliusi, illetve a szeptemberi relatív csapadéknövekedésnek miért nincs hatása a vízszintre. 2000-ben - a csapadékösszeg arány szerint is - az év elején kiemelkedő a vizes területek kiterjedése. A maximális víztartalomnál a mintaterület több mint 1/3-a elöntés alatt áll. A meteorológiai tényezőknek köszönhetően az áprilisi értékek rövid idő alatt lecsökkentek (ez évben a havi középhőmérsékletek %-e átlag feletti volt). Júniusra fele akkora kiterjedés jellemző, majd júliusra ez az érték is megfeleződik, és végül október a pár hónappal korábbi maximális elöntési területek csupán 10 %-át mutatja. Körülbelül 4000 ha vizes felület tűnt el április és október között, ami több, mint 22 ha/nap-os átlagos csökkenést jelent. Egy sekély, 30 cmes átlagmélységet figyelembe véve ez 12 km' víz elpárolgását, elszivárgását feltételezi! Ez nagyságrendekkel nagyobb, mint a területről eddig ismert, egy évre vonatkozó vízhiány, vagy többlet. Folyamatos, intenzív, átlagosan legalább 72 ezer m/nap-os csökkenés jellemző. Átlagtól való eltérésnél a vizes területek kiterjedése a 2000. évi több mint 1000 haról 200l-re a felére csökken. Az egyes állóvizeknél ez az érték 30-100 ha-ról 200l-re 8-35 ha-ra módosul. A 2000. év egy lehetséges, maximális elöntés modellezésénél használható. A vizenyős területek jelentős része időszakos mocsár; nehezen tartják a vizet, területi értékeik változók. 120 évvel ezelőtt a vizenyős, mocsaras területek sokkal karakteresebb, állandóbb jelenségek voltak, elsősorban a mintaterület középső részén helyezkedtek el. Buffer zóna és ökológiai folyosó funkcióval bírtak. 2000-ben a második félév, 2001-ben a második negyedév, 2002-ben az első félév átlag alatti csapadék-értékeket mutatott. Hiába bírt 2001 az átlag feletti éves csapadékmennyiséggel, ez év illetve 2002. év elöntés értékei alacsonyak. Egy-egy kedvezőbb év hatása nem elég a kedvezőtlen folyamatok megszűnésére, amit Hoyk (2006) is tapasztalt a Szappan-széken. Ezt támasztja alá a tavak életében fontos kora nyári állapotok, esetünkben a júniusi adatok évenkénti öszszehasonlítása is. A tavakat vizsgálva legfeltűnőbb folyamat a Kis-rét eltűnése (4. ábra). Láthatóan csak az extrém szélsőséges vízviszonyoknak köszönhetően jelenik meg ideiglenesen víz a 4. ábra. A tavak kiterjedésének változása A változásvizsgálat esetén különböző szempont szerint kell szerepelnie egy nagyon változékony és a kvázi stabil területnek (5. ábra). kevésbé változékony területek nagyon változékony területek ••H beépített terület, csatorna /\/ tavak, mocsarak, gyepek (CLC50 alapján) 5. ábra. A víztartalom változékonysága Változás-elemzés esetén fontosabbak azok a területek, amelyek a változékonyságértékelés szempontjából stabilnak nevezhetők. A változékony területeken nehezebb pontos változást regisztrálni, illetve veszélyesebb lehet egy folyamat, ha az állandóbb jelenségeket is veszélyezteti. Kiemelhetők azok a területek, melyek térképi lehatárolásunkban mocsarak, tavak, vizenyős területek, míg változékonysági térképezésünknél világosabb területként tűnnek fel. Ez könnyebb kiszáradásra utal. A szürke árnyalatokon látható a kiszáradás folyamata az egész területre és egy-egy foltra egyaránt. Ez szépen látszódik a Kelemen-szék, illetve a tavak
