Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Péter László: Árvízi emlékek Szegeden
PÉTER L.: Árvízi emlékek Szegeden 7 1970 májusában, júniusában a város szintje felett méterekkel tetőző árhullámok 49 napon át fenyegették Szegedet. Az ártól a szegediek, a vízügyi szolgálat és a katonák hősi helytállása óvta meg a várost. A „katonák" - ezt jegyezzük föl - 1970-ben magyar és szovjet katonák voltak. Vágás István emléke szerint ez utóbbiak is derekasan kivették részüket a víz elleni küzdelemből. A hatodik oszlop egyik oldalán: Gregersen Guilbrand 1824-1902 norvég építőmester emlékére, aki a nagyárvíz után a város feltöltését, a töltések megerősítését irányította és szervezte. Az üresen maradt oldalon megérdemelné a megörökítést Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festőművész, két okból is. Egyrészt érdemeiért, mivel egyetemi hallgatók élén részt vett a mentésben, másrészt, mert ekkori megfázásos betegségéből fakadt lázálmának döntő szerepe lett művészi öntudatára ébredésében. Képein a vízesésekben, a tengerek idézésében a felbőszült Tiszának emlékképeit kell látnunk. Mátyás tér A ferencesek alsóvárosi Havi Boldogasszony templomának a szentélyt a sekrestyétől elválasztó ajtaján meglepően kezdetleges betűkkel és helyesírással vésett szöveg látható. Az alsóvárosi templom és környéke, 1879. Az árvízről Bálint Sándor írta: „A klastromot észak felől közelítette meg. Behatolt a kolostorba és a templomba: a mellékoltárokat összedöntötte, a padokat pedig széthordta. Szinte világvége rettenete vett erőt a népen. A házak égiháborút idéző reccsenéssel omlottak össze, hatalmas lángok törtek föl. Jeges eső esett, kegyetlenül fújt a metsző hideg szél." 7'' Alsóváros 1545 házából mindössze 56 maradt meg, de közülük is csak 16 volt lakható. 8 0 „Alsóváros népe hevenyében összeszedett holmijával részben a vasúti töltésre futott, részben az ősi oltalomhelyre, a kolostorba menekült, várakozván az elszállításra. Egy része Alsótanyára, leginkább Zákányba húzódott. Itt a Lengyel-kápolna körül nagyobb csoport vonta meg magát, de jutott a tanyákon minden felé. Zákányban két alsóvárosi barát volt velük, járt közöttük, vigasztalván és segítvén őket. Ők gondoskodtak a betegekről, ellátásról, isteni szolgálatról. Az alsóvárosi, szabadkai és kecskeméti gvárdiánok az ínségesek számára több alkalommal ruhával és élelemmel keresték föl őket. Másokat vonatok Szőregen át főleg Temesvárra, Nagykikindára, Aradra szállítottak. Nagy számmal kerültek azokba a bánáti falukba (Ószentiván [a mai Tiszasziget], Csóka, Törökkanizsa, Száján, Padé, Törökbecse), amelyeket éppen alsóvárosi elődök alapítottak. 7' Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom. Bp., 1983. 71. 8 0 Reizner: i. m. 2: 354. A Város 70 ezer főnyi lakosságából csak jó 10 ezer maradt idehaza. Tíz-tizenkét család a legnehezebb időket a klastromban vészelte át. A pasztoráció egy pillanatra sem szűnt meg; temettek (Újszegeden, amelyet nem öntött el a víz), kereszteltek, ellátták a betegeket. Reizner János szerint a plébánia a rendező pályaudvaron egy vasúti kocsiban működött. 8 1 A kolostori oratóriumban egyébként minden nap volt most is szentmise." 8 2 A templomban július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján mutathattak be újból szentmiseáldozatot. „Az árvíz magasságát a mellékajtókon jel is mutatja. így a sekrestye-bejáraton: A víz it vot 1879 március 12."" Nyilván valamelyik egyszerű, iskolázatlan fráter véste tol nagy buzgalmában, és tanult, áldozópap rendtársai megbocsátó mosollyal fogadták el... Kormányos u. 23. Az 1879. március 12-i árvízszintet jelző, majolikából készült tábla érdekessége, hogy az S betűt fordítva írták. Az írástudással hadilábon állóknak e jellegzetes hibájáról Móra Ferenc hangulatos elbeszélése, gyerekkori emlékezése szól {Hogy tanultam meg írni?). Apró Ferenc kiderítette, kinek köszönhetjük az emléktáblát. A Vízkor bizonyos Kovácsék laktak itt, és a vízomlasztotta vályogházuk helyére téglából való épületet rakattak. Fiukat, Kovács Gyulát (1862 - ?) az 1896. évi címtár fazekasnak, az 1911. évi pedig tálasnak és háztulajdonosnak írja. Neki volt dicséretes érzéke a fontos várostörténeti tény megörökítésére. Az ő gyermeke volt Kovács Árpád (18961958) újságíró, a Szegedi Friss Újság munkatársa. (Romok jelzik csupán, Szeged hol állott... Szegedi Szépírás, 2007. március.) Bécsi körút 2. Itt kezdődik a város Víz utáni újjáépítésekor (1879-1883) létesített második körút, a szegediek száján nagykörút. (A kiskörút az újjáépítést szervező királybizottság vezetőjéről, Tisza Lajosról kapta nevét. 1945 után lett Sztálin körút, 1956 után Lenin körút. A rendszerváltoztatással kapta viszsza nevét.) A Víz centenáriuma alkalmából, 1979-ben elhelyezett emléktábla azoknak a fővárosoknak nevét sorolja föl, amelyek adományaikkal az újjáépítést támogatták, és amelyekről a nagykörút szakaszait ebben a sorrendben elnevezték: Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Róma. Moszkva itt kakukkfióka, mivel 1945-ben merev politikai döntéssel „a fasiszta fenevad barlangjától" elvették utcanevét, és Moszkvának ajándékozták. Oroszország ugyan szintén küldött adományt, de fővárosa akkor Szentpétervár volt, a körút egy szelete tehát őt illethette volna. Amikor Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett, jóvá akarták tenni a baklövést, de a nevet Moszkvától nem merték visszavenni, hanem 1972-ben a Párizsi kőrútból kiszakítottak egy kis darabot a Csongrádi sugárút és a Szűcs utca között, és ezt nevezték el ismét Berlini körútnak. Ezzel jócskán összezavarták a nagykörút névadási rendszerét. A tábla részletet közöl még Juhász Gyula A nagy víz emlékére (1929) című versének két szakaszából; az egyikben a költő - London híjával, nyílván verstani okból - szintén fölsorolta az említett fővárosokat. 8 1 Uo. 340. 8 2 Bálint Sándor: i. h. 8 3 Uo.
