Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Mátrai Ildikó–Szlávik Lajos: A Nyéki-Holt-Duna kialakulása és fokrendszerének változásai a XVIII–XIX. században

59 A Nyéki-Holt-Duna kialakulása és fokrendszerének változásai a XVIII-XIX. században Mátrai Ildikó - Szlávik Lajos Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás; 6500. Baja, Bajcsy-Zsilinszky u. 14. Kivonat: A gemenci fokozottan védett Nyéki-Holt-Duna a korábbi szabad medervándorlások emléke. A természetes szukcesszió és a XVIII. század végétől kezdődő folyószabályozási munkálatok következményeként a holtmeder napjainkra gyakran kiszáradó vizes élőhellyé alakult. Az állapotának javítását célzó rehabilitációs beavatkozások tervezéséhez, a jelenlegi állapotok értékeléséhez, a jövőbeni változások prognosztizálásához azonban elengedhetetlen a történelmi előzmények feltárása. Dolgozatunkban a holtmeder lefííződési idejének meghatározása mellett a XVIII-XIX. században jellemző fokrendszer bemutatására vállalkoztunk. Aktualitása ennek azért van, mivel a vízháztartás javításának egyik lehetséges kézenfekvő megoldása lehet az egykori fokrendszer részbeni visszaállítása. Kulcsszavak: Gemenc, holtmeder, fokrendszer, rehabilitáció. Bevezetés A holtmeder kialakulása A Nyéki-Holt-Duna Bajától mintegy 7 km-re nyugatra, a Duna jobb partján, a hullámtéren található. A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységének fokozottan védett területe, amely kiemelt jelentőségű vízimadár élőhely. Lakott településektől viszonylag távol, jelentősebb káros emberi beavatkozásoktól mentes területen, természet-közeli állapotú erdőkkel körbevéve, Tolna megyében fekszik. Északról az 55. sz. főút és a Bátaszék-Baja vasútvonal nyomvonalát /. ábra. A Nyéki-Holt-Duna vízrendszere: 1- Sárkány-fok, 2-Felső-Címer-fok, 3-Alsó-Címer-fok. Baja fölött az 1481 fkm-nél a Dunából kiágazó vízforgalmi rendszer, melynek részei a Vén-Duna mellékág, a Cserta-Duna és Nyéki-Holt-Duna holtmedrek, valamint a Sárkány- és a Felső-Címer-fok, Baja alatt az 1472 fkmnél torkollik vissza a folyóba. A rendszer központi, mintegy tározóként működő egysége a Nyéki-Holt-Duna, mely a folyó természetes evolúciója során keletkezett (Zellei, 1995). Mivel a Duna ezen szakaszán a folyómeder változásai és a kanyarfejlődések egyes szakaszai igen gyorsan követték egymást a történelem folyamán és a korábbi medreket a későbbi kanyarok nagyobbrészt elmosták (Ihrig, 1973), a holtmeder lefüződési idejének meghatározása nehézségekbe ütközik. A területet érintő publikációk ezt az 1800-1820 közötti időszakra teszik (Kalocsa, 1991; Bukovszky, 1989; Nebojszki, 2004; www. holtagak.hu). A Nyéki-Holt-Duna valamikor réges-régen a Duna főmedrének része volt. Jellegzetes ökörszarv-szerűen görbült kettős ágú alakját a mederfejlődés során az egykori folyókanyarulatban létrejövő zátonyszigetnek köszönheti. A Nyéki-Holt-Dunától mintegy 1,5 km-re délre napjainkban is fejlődik egy hasonló fekvésű zátonysziget, a Kádár-sziget, melynek kialakítója a hátráló erózió jelensége (Nebojszki, 2003). A régi térképek, térképvázlatok és levéltári források felkutatásával és elemzésével következtetések vonhatóak le a Nyéki-Holt-Duna kialakulásának idejére vonatkozóan. Erre egy lehetséges módszer az egyértelműen azonosítható földrajzi helyekhez való viszonyítás segítségével megkeresni az abban az időben feltételezhető helyét a holtmedernek. Ez a mai kor technikai lehetőségei mellett ugyan könnyűnek tűnik, de figyelembe véve a régi idők térképészeinek eszköztárát, igen nagy pontatlanságokkal kell számolnunk. A Baja, Pörböly, Báta és Szeremle települések alkotta négyszög belsejében elhelyezkedő Nyéki-Holt-Duna helyének a régi térképeken történő meghatározásánál irányadónak egyértelműen csak Baját tekinthetjük, a többi település esetén azok nevének illetve helyének (pl. Szeremle vö. Vörös, 1992) a történelem folyamán bekövetkező változásait is figyelembe kell venni. A súlyos tévedések elkerülése érdekében elengedhetetlen a térképek szolgáltatta információk összevetése az adott kor írásos dokumentumaival is. A régi térképek tanulmányozása során az eddig feltételezett 1800-as évek eleji lefűződésnél jóval korábbi folyamatra találtunk bizonyítékot egy 1731 -es térképvázlaton (2. ábra), az itt szereplő „Holt Dunna" ugyanis egy(KÉL, 1731).