Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Mátrai Ildikó–Szlávik Lajos: A Nyéki-Holt-Duna kialakulása és fokrendszerének változásai a XVIII–XIX. században

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. Az ennél korábbi térképi ábrázolások közül csupán Marsigli 1726-ban kiadott Danubius Pannonico Mysicus c. monográfiájában (Deák, 2004) találtunk használható információt. A Baja környéki területek 1796-os felmérésére után készített térképlapon (3. ábra) a Baja és Bátaszék között félúton található folyókanyarulat, közepén a zátonyszigettel a mai Nyéki-Holt-Duna területére esik. 3. ábra. Marsigli (1726) térképének részlete A térképen látható „Bresava" nevü, a későbbi térképeken már nem jelölt települést pedig Szeretnie egyik faluhelyeként azonosíthatjuk, melyet a Rákóczi-szabadságharc idején az 1700 körüli években laktak, nem messze a Nyéki-HoltDunától (Vörös, 1992). Következésképp a Nyéki-Holt-Duna a Marsigli-féle felmérés idején még a főmeder részét képezte, az ezt követő mintegy 30 alatt a folyókanyarulat lassan lefűződött, és egy nagyobb árvíz során átszakadt, a holtmeder két vége idővel feltöltődött, és egy morotvató jött létre belőle, mely ezután már csak a nagyobb árvizek során került kapcsolatba a főmederrel. A holtmeder fokrendszerének változásai a XVIIIXIX. században A Nyéki-Holt-Duna ma is egy részben fokokból álló rendszeren keresztül kapcsolódik a Dunához. A régi térképek tanulsága szerint azonban a középkorban ennél több fokkal állt kapcsolatban, melyek között elsődleges (a főmederrel közvetlenül kapcsolatot tartó) és másodlagos (az egyéb holtmedrekkel összekötő) fok egyaránt volt. Többségük napjainkra nyomtalanul eltűnt, melyben a dunai medervándorlás és az áradások feltöltő hatása mellett az emberi tevékenységek is jelentősebb szerepet játszottak. Tolna vármegyei rendeletre az 1770-es évek végén az elsődleges fokokat eltöltötték (Andrásfalvy, 1974), a másodlagos fokok többségét a későbbi gátépítések során szüntették meg. 4. ábra. A Nyéki-Holt-Duna fokrendszere a XVIII. században (Kronevetter, 1770). A Nyéki-Holt-Duna déli végéből valaha három fok indult ki: a Zokogó, a Címer-fok és a Tátos-fok (4. ábra). Közülük csak a napjainkra nyomtalanul eltűnt Zokogó biztosított közvetlen összeköttetést a Dunával. A Tátos-fok, mely a mai mentesített területen valaha volt Tátos-tavat kötötte össze a holtmederrel, az árvédelmi töltések építésénél semmisülhetett meg. A Címer-fok a középkorban az Alsó-Pörbölyi erdőben hosszan kígyózott és a Gémes-fokon keresztül kapcsolódott a Dunához: „ Czimerfoka, mely a keleti részről a szomszéd érsekuradalmi holt Dunából folyik, magába szíván a ' fentebbi fokokat, elválasztja a szuloki erdőrészt a jajtanyai dűlőtől" (Pesthy, 1888). A középkorban a Gémes-fokot a bátaiak az árvizek szempontjából az egyik legártalmasabbnak tartván, feltöltötték (Andrásfalvy, 1973). A Címerfok ezután a folyó medervándorlásából kifolyólag került közvetlen kapcsolatba a főmederrel, idővel a Duna ketté is vágta. A felső végét a XX. században megrövidítve bevezették a Dunába, ez ma a Nyéki-Holt-Duna elsődleges fokként funkcionáló kapcsolata a főmederrel. Az alsó vége és a Gémes-fok maradványa (mai Alsó-Címer-fok) napjainkban a Bátai-Holt-Dunát köti össze a főmederrel. A Nyéki-HoltDuna és Bátai-Holt-Duna között található területen a folyókanyarulat északra húzódása napjainkban is érzékelhető. A Nyéki-Holt-Duna északi csatlakozású foka a Füzesfok (4. ábra): „Füzes foka mélyedett fok, mely a' régi holt Dunából „hattyas" tavára vezeti a' vizet...Hattyas vízállásos s bozotos, tofenekes legelő, hajdan rengeteg nádas volt melyben batyuk tanyáztak" (Pesthy, 1888). Az idők folyamán az eltűnt fok és tó területe napjainkban a mentett oldalra esik. Megmaradt, és a Sárkány nevet viseli a holtmedret a Cserta-Dunával összekötő fok, mely a XVIII-XIX. századi térképeken (4-5. ábra) még a holtmedret az élö Dunával összekötő elsődleges fok (Ho Duna fok) volt, ugyanis ekkor a mai Cserta-Duna a főmeder része volt. A Sárkány-fok feltételezhetően a Nyéki-Holt-Dunával együtt a valamikori főmeder részét képezte, de a kanyarulat lefűződése után a felső vég erőteljesebb feltöltődése miatt keskeny csatornává alakult. 5. ábra: A Nyéki-Holt-Duna fokrendszere a XIX. század elején. (Steiner, 1818 alapján készített térképvázlat) A Nyéki-Holt-Duna a környékén élők számára fontos halászható vizet jelentett, neve is erre utal: „Pösze súgó, bokros legelő, ebbe vannak a ,,Paptava" és Nyéki tó "az első hajdan jó vadászatot nyújtott s bizonyos szenvedélyes vadász paptól veszi eredetét, a második bizonyos Nyéki nevezetű halászárendástól örökölte nevét"