Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Csanády Mihály: Az ásványvíz fogalom változása napjainkban

57 Sajnos a jelenlegi piaci verseny-helyzetben nem nagy a remény arra, hogy a szakmai szempontoknak érvényt lehessen szerezni, de meg kell próbálni. 4. Példák a nehéz értékelésre 4.1. Fluor A fluor egészségügyi szempontból különleges jelentőségű. Bevitelében (fluorid ion formájában) az ivóvíz szerepe döntő. Esszenciális nyomelem: a csontokban fontos szerepe van, a fogzománcban (kalcium-fluoridként) még nagyobb a szerepe. Ha szervezet a fog-fejlődés időszakában (és ez a magzati élettől a 16-18 éves korig tart) megkapja az ideális fluor-mennyiséget, a fogak ellenállóak lesznek, a fogszuvasodás valószínűsége sokkal kisebb (egyesek szerint akár egy nagyságrenddel is kisebb) lehet, mint a kontroll csoportban. Nehézséget jelent viszont, hogy az ideálisnál nagyobb fluor-mennyiség káros. Mai tudomásunk szerint a fluor az az elem, ahol az ideális és a már káros mennyiség a legközelebb van egymáshoz. Az ideális mennyiség (napi 2 liter vízzel számolva ez 1 mg/L) duplája (vagyis a 2 mg/L) már tüneteket (pl. foltos fog-zománcot) okoz, a négyszeres mennyiség (tehát klímánkon a 4 mg/L) már biztosan káros. A túl sok fluor bevitele nemcsak a fogazatot, de a csontrendszert is helyrehozhatatlanul károsítja (csont-fluorózist okoz). Hazai ásványvizeink közül nem egy tartalmaz olyan fluor-mennyiséget, amely nagyobb, mint ami az ivóvízben megengedhető (1,5 mg/L). Ilyen vizet fogyasztva a napi víz-szükséglet részbeni fedezésére (vagyis kis fluortartalmú vízzel való fogyasztási arányt beállítva), tulajdonképpen megoldható lenne az ideális bevitel, de ez a szokásosnál sokkal nagyobb tudatosságot és odafigyelést igényelne. A fluoros ásványvizeknek tehát (megfelelő hirdetéssel, kampány szervezésével) komoly szerepe lehetne a fogszuvasodás gyakoriságának csökkentésében, és ez segíthetne visszaállítani az ásványvíz-fogyasztás renoméját. 4.2. Bór A bór olyan elem, amely nem ionos formában, hanem metabórsavként (HB0

2) van jelen a vizekben. Esszenciális nyomelemnek tekintik, gyógyhatását is általában elfogadják. A közelmúltban azonban olyan toxikológiai közlemények jelentek meg róla, amelyek óvatosságra intenek. Emlősöknél a szaporodó-képességet károsítja. Kutyáknál here-elhalást állapítottak meg, de másutt is észlelték a spermaképződés gátlását. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-ban szigorú határértéket (0,3 mg/L B) állapított meg az ivóvízben megengedhető bórtartalomra, amelyet azonban vitattak. A WHO ennek nyomán enyhítést határozott el, de ez igen csekély: 0,5 mg/L az új javaslatuk (1995, ill. 2004). Az Európai Unió határértéke 1,0 mg/L B, és ez érvényes jelenleg Magyarországon is. Ásványvizekre ennek 5-szöröse volt érvényben (5 mg/L B = 20 mg/L HB0

2). Az egészségre egyértelműen káros anyagok (pl. higany, ólom, kadmium) esetében általában az a gyakorlat, hogy az ivásra szolgáló ásványvizekre az ivóvízre vonatkozó határértéket fogadják el, hiszen a szervezet ugyanúgy reagál a szervezetbe bevitt anyagra, akár ivóvíznek, akár ásványvíznek nevezték azt a vizet, amivel bejutott. A bór esetében a nagy eltérés azt mutatja, hogy a táplálkozás-tudománnyal foglalkozók és a toxikológusok véleménye a bór megítélésében lényegesen eltér. A bór adatoknál a számok értékelésekor mindig figyelni kell még arra is, miben adják meg az eredményt. Ásványvizekben - a tényleges előfordulásnak megfelelően - metabórsavban szokás az eredményt feltüntetni, az ivóvíz-határértéknél viszont elemi bórra vonatkozik az adat, és a kettő között (kis kerekítéssel) 4 az átszámítási tényező. (Előfordul az is, hogy ortobórsavban - H3BO3 számolnak). A bór egészségügyi értékelése hazánk szempontjából azért is jelentős, mivel Magyarországon van olyan (gyógyvízzé minősített) ásványvíz, amelynek bór-tartalma az 55 mg/L B értéket, vagyis az EU határérték 55szörösét (a WHO határérték 110-szeresét) eléri! Az ilyen víz fogyasztását (a fürdővízként való felhasználáson kívül) például reuma kezelésére - rövid ivókúraként is hasznosnak tartják. Rendszeres fogyasztása azonban (főleg fiatalabb korban) semmiképpen nem ajánlható, de a fentiek szerint ebben nehéz egyértelműen állást foglalni. Magyarországon vezetett vizekben is előfordul az 1 mg/L-t meghaladó bór-koncentráció. Emiatt az országos vízminőség-javító programban is szerepel a beavatkozás ilyen vízmüveknél. A megoldás nem egyszerű, mivel a bór a hagyományos vízkezelési módszerekkel nem távolítható el. A minden idegen anyag eltávolítására alkalmas, membrán-technikán alapuló fordított ozmózisos (RO) eljárásnak is igen rossz a hatásfoka a metabórsav esetében, aminek valószínű magyarázata az, hogy a metabórsav részecske-mérete kicsi, mert mint semleges molekulának nincs hidrát-burka. Az ásvány- és gyógyvizekben jelenlévő bór értékelésére az eddiginél nagyobb gondot kellene fordítani. Az említett, igen nagy bór-tartalmú gyógyvíz felhasználására is érdemes volna kampányt kezdeményezni, hiszen olyan természeti kincsünk, amelyet alig használunk ki. Ennek keretében persze a felhasználhatóság korlátait is meg kellene határozni, hiszen ez a víz - nem rendeltetésszerűen használva - ártalmat is okozhat. 5. Szerves anyagok az ásványvizekben 5.1. Altalános szempontok Az ásványvizekben lévő szerves anyagok megítélésében nem tudunk kialakult gyakorlatról beszélni. Azt szokás mondani, hogy a tiszta természetes vizekben (így az ásványvizekben) szerves anyagnak nem szabad jelen lenni, hiszen maga az „ásvány" szó is egyértelműen szervetlen anyagokat jelent. Felszín-közeli rétegekből származó vizekre általában helyesnek is mondható az a vélemény, hogy szerves anyag lehetőleg ne legyen bennük. Az ivásra szolgáló ásványvizekre ez lényeges követelmény is. A Kárpát-medencében azonban nagyon sok olyan, fürdésre használt ásványvíz van, amely mély rétegből származik, ahol a vizek jellege egészen más, mint a felszín-közeli rétegekben. Különösen igaz ez a termálvizekre, amelyek jelentős részét eredetileg szénhidrogén-kutatásra fúrt kutakból nyerjük (pl. Hajdúszoboszló, Cserkeszölő, Gyula, Zalakaros). Az ilyen, sokszor az olajos rétegek szomszédságából származó vizekben jelentős mennyiségben fordulhatnak elő olyan szerves vegyületek, amelyek az ásványolajokra jellemzők (pl. alifás, aromás - köztük policiklusos - szénhid-