Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Csanády Mihály: Az ásványvíz fogalom változása napjainkban

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 1. SZ. „kipróbálás", vagy legfeljebb hasonló egészségi állapotú ismerősöktől kapott tájékoztatás alapján lehet információt szerezni és ennek alapján dönteni, és aztán ez a döntés vagy jónak bizonyul, vagy nem. Ez a helyzet szakmai szempontból nagyon kedvezőtlen, és jó lenne rajta változtatni. Néhány évtizede próbálkoztunk azzal, hogy szakszerű tájékoztatást írassunk rá egyes ásványvizek palackjaira. Például egy nagy fluortartalmú fővárosi ásványvíznél ezt javasoltuk: „ Fluortartalma miatt a fogszuvasodás megelőzésére fogyasztása - napi 1 literig - ajánlható. Nagy vízigény (pl. melegüzemi munka) esetén kérje ki orvosa tanácsát. Mellette ne szedjen fluor tablettát." A palackra csak az első mondat került rá, az is csak a mennyiségi korlát nélkül. A másik példa egy alföldi, szénsavas dúsítás nélkül palackozott nátrium-hidrogén-karbonátos ásványvíz volt. A tájékoztató szöveg: „Gyomorsav-túltengésben szenvedők részére fogyasztása ajánlott. Savhiányban szenvedők ne fogyasszák." Ez akkor rákerült a palackra, de később elhagyták, mert úgy ítélték, hogy a konkurenciával szemben hátrányba kerültek az egzakt tájékoztatás miatt. A sort lehetne folytatni. Például a nagy kalcium-tartalmú ásványvizek fogyasztása fokozott kalcium-igény (terhesség, szoptatás, időskori csontritkulás veszélye) esetén ajánlható, a kalciumos kő-képződésre hajlamos személyeknél viszont ellenjavallt. 2. Az új szabályozásból származó nehézségek Az új szabályozás szerint minden jó minőségű ivóvíz is - belső fogyasztás (ivás) szempontjából - ásványvízzé minősíthető, ha nem szorul (a fentiek szerintit meghaladó) kezelésre, nem keveredik más kút vizével, és a kútnál (a kút közelében) palackozzák, vagyis nem szükséges, hogy a víz ásványi anyagokban vagy biológiailag aktív anyagokban gazdag legyen. Eszerint a vízmű-kutak nagyobb részének a vizét is ásványvízzé lehetne minősíteni, ha a kútnál palackozni akarnák, vagyis az ivóvíz és az ásványvíz közötti különbség ilyen értelemben eltűnt. De megmaradt a lehetőség a nagy ásványianyag-tartalmú vizek palackozására is. Attól, hogy egy vizet ásványvízként forgalmaznak, nem lehet tudni, hogy az a víz korlátlan fogyasztásra is ajánlható-e, vagyis az ivóvíz minőségi előírásoknak teljes mértékben megfelelő vízről van-e szó, vagy olyan, ásványi anyagban gazdag vízről, amely bizonyos célra jobb az egyszerű ivóvíznél, de nem mindig és nem mindenkinek ajánlható a fogyasztása. Ez bizonyos értelemben az ásványvíz fogalom degradálását jelenti. Ma divattá vált a palackos vizek fogyasztása. Az, hogy a mesterséges üdítőitalok helyett a természetes ásványvizek fogyasztását ajánlják, helyeselhető. Az viszont már kevésbé, hogy a vezetéki vizeknél helyenként tényleg fennálló minőségi problémákat általánosítják, és ezzel késztetik a fogyasztókat arra, hogy palackozott vízeket igyanak. Az ilyen „felvilágosító" anyagokban olyan információk terjesztése is megtalálható, amelyek jelentős része szakmailag nem állja meg a helyét. Például széles körben terjesztett vélemény, hogy a vízvezetéki víz veszélyes szerves mikro-szennyezőket: klórozási melléktermékeket, hormonhatású anyagokat, stb. tartalmaz, amelyek között sok rákkeltő vegyület is van. A Nyugaton nem alaptalan híresztelés átvétele azonban sokban sántít. Például hazánkban a klórozási melléktermékek ivóvízben megengedhető koncentrációja szigorúbb, mint az Európai Unióban, mivel e téren már a szabályozás átvételekor is jobban álltunk, és nem akartunk visszalépni. Az említett egyéb, potenciálisan veszélyes szerves vegyületek a felszíni vizekből juthatnak be az ivóvízbe. Egyes nyugati országokban az ivóvíz 50-70 %a felszíni vizekből származik. Nálunk ez az arány mindössze 5 % körüli, vagyis az ivóvizek döntő többsége védett felszín alatti rétegvízből származik. És a tényleg felszíni vizet használó vízmüvek közül a legnagyobbnál (Szolnok) sem nagyon szennyezett a vízforrás, és itt a technológia is nagyon jó, a Balatonnál pedig a tó vízének minősége kémiai szempontból már a tisztítás előtt is általában megfelel az ivóvíz-minőségi előírásoknak. A fogyasztók nagyobb része, ha palackos vizet vásárol, akkor ásványvizet kér, vagyis a közvélemény az ásványvizet jó minőségű ivóvíznek tekinti. Ez igaz is a ma forgalmazott ásványvizek zömére, de így a hagyományos értelemben is ásványvíznek tekinthető (tehát ásványi anyagban gazdag) termékeket semmi sem különbözteti meg a „híg", vagyis tényleg egyszerű ivóvíznek tekinthető vizektől. A külföldről behozott (főleg olasz) palackos vizek zöme is ilyen, tehát jó minőségű ivóvíznek tekinthető víz, de a híres Eviani vízre is igaz mindez. 3. Ötletek a nehézségek csökkentésére Mit tehetünk a megoldás érdekében? Volt alkalmam nemzetközi fórumon (Codex Alimentarius bizottság ülése) német kollégákat megkérdezni, hogy ők hogyan állnak a kérdéshez, hiszen őket ugyanígy érintette az EU ásványvizes irányelvének átvétele. A válasz az volt, hogy a jelentős ásványi anyag tartalmú vizeket igyekeznek gyógyvízzé minősíttetni, és akkor nem esik az ásványvizes irányelv hatálya alá, nincs akadálya a fogyasztásra vonatkozó javallat és ellenjavallat feltüntetésének. Erre nálunk is volt már példa, amikor a „BORsodi" vizet (új kút fúrása után) újra kellett minősíttetni, és nagy bórsav-tartalma miatt ásványvízként nem lehetett engedélyezni. Igazolták a gyógyhatását, és gyógyvízként engedélyezték a palackozást és forgalmazást. Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Saját tapasztalatom, hogy Borsod megyei vendéglőben ha ásványvizet kér a vendég, ezt hozzák, és persze a vendég nem kezdi el tanulmányozni a palackon lévő javallatokat és ellenjavallatokat. A jelentős ásványi anyag tartalmú vizeknél a gyógyvízzé minősítés szóba jön, ha van, aki a gyógyhatás igazolásához szükséges vizsgálatokat elvégezteti. Az előbbi példában említett helyzet javítható aztán, ha megfelelő propagandára is tud időt és pénzt fordítani a forgalmazó. Azoknál a vizeknél, amelyek sótartalma nem olyan nagy, hogy a közvetlen gyógyhatás igazolható lenne, megfelelő propagandára van szükség. Olyan sajtókampányra, amelyben a fogyasztók figyelmét felhívják a tényleges, az ivóvíztől eltérő előnyös hatásokra. Az nehézséget jelenthet, hogy a konkurencia esetleg szintén kampányba kezd, és az egyszerű ivóvíznek megfelelő ásványvizeket is feldicséri olyan szövegekkel, amelyeknek szakmai szempontból nincs jelentősége, de nem valótlanok, és hangzatosak (pl. 1000 méteres mélységből, stb.).