Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
169 tuk hűtőszekrényben a házas amőbák feltárásáig és a nedvességtartalom méréséig. A minta egyik feléből történt a nedvességtartalom meghatározása, a másikból a házas amőbák feltárása. A mintavételkor mindenhol megmértük a vízszintet és a víz hőmérsékletét. 1. ábra: A vizsgált lápok földrajzi elhelyezkedése 1,2- Kismohos, Nagymohos, 3 - Sirok, 4 - Nyíres-tó, 5 - Szőce, 6, 7 - Farkasfa, Fekete-tó, 8 - Alsó-erdő, 9 - Lue, 10 - Mohos, 11,12- Taul-Negru, Fenyvestető. Az egyszeri vízszintmérés mellett a magyarországi lápok mintavételi helyein a hosszabb távú vízszintingadozások detektálása érdekében alkalmaztuk Belyea (1999) módszerét is. Ennek megfelelően műanyag csöveket helyeztünk el piros vagy sárga PVC szalaggal az oldalukon minden mintavételi helyen a felszíni mohaminták megvétele után (/. táblázat, utolsó oszlop). A csöveket mindenhol ismert mélységbe telepítettük és felszínből kiálló magasságukat minden esetben feljegyeztük. A csöveket 2004 szeptemberében gyűjtöttük össze a mintavételi helyekről. Ellenőrzésképpen újra megmértük felszínből kiálló magasságukat, hogy megtudjuk, emelkedtek vagy süllyedtek-e. A részleges és a teljes elszíneződés mélységét szintén megmértük minden cső esetében a legmagasabb és a legalacsonyabb vízszint becslése céljából. Az elszíneződés folyamatában a PVC szalagban lévő fémionok redukálódnak (pl. Fe 3 —» Fe 2 +) vagy a hidrogén-szulfid képez csapadékot a fémionokkal (pl. vasszulfid). A részleges és a teljes elszíneződést úgy határoztuk meg, hogy a PVC szalagok elszíneződését összehasonlítottuk teljesen friss PVC szalagok és a laborban redukáló közegbe helyezett és teljes mértékben elszíneződött szalagok színével. A pórusvíz pH-ját és vezetőképességét az erdélyi lápokon a helyszínen mértük meg, míg a magyarországi minták esetében közvetlenül begyűjtés után a laboratóriumban végeztük el ezeket a méréseket WTW gyártmányú TA-197 típusú pH- és vezetőképesség-mérővel. A minták feltárását és a házas amőbák identifikációját Charman és mtsai. (2000) alapján végeztük. A feltárás a minták forró vízben való szétoszlatásából és ezt követően 180 és 15 pm-es szűrőkön történő szűréséből állt. A házas amőba házak mérete a két szűrő lyukbősége közötti mérettartományba esik ezért ezt a mérettartományt vittük tárgylemezre és Olympus BX-50 és Zeiss NFPK típusú mikroszkópok segítségével végeztük az egyedek identifikációját 100 x 400 x nagyításon. A taxonok relatív abundancia értékeit minimum 150 megszámolt egyed alapján adtuk meg. Emellett mindegyik mintának kiszámoltuk a Shannon-diverzitását is. A környezeti változók mérését a magyarországi lápokon 2003-ban és 2004-ben is elvégeztük, az erdélyieken csak 2004-ben. A lápok összehasonlítása céljából alkalmazott kanonikus korreszpondencia elemzésben (CCA) ezen értékek átlagaival, illetve a házas amőbák relatív gyakoriság értékeivel számoltunk. Az elemzést CANOCO 4.5a szoftverrel végeztük (ter Braak, 1988). A mohapárna nedvességtartalmának meghatározása úgy történt, hogy lemértük a nedves tömeget, majd 100 °C-on tömegállandóságig szárítottuk a mintákat és újra lemértük a tömegüket. földrajzi elhelyezkedése. Lásd az /. ábrát is. Szám Név Földrajzi szélesség Földrajzi hosszúság Tszf. (m) Láptípus Átlagos pH (±SE) Felszíni mintaszám Kihelyezett/visszanyert műanyag csövek száma (db) 1 Kismohos É 48°20' K 20°26' 390 Dagadó láp 3.96±0.16 7 7/5 2 Nagymohos É 48°20' K.20°26' 394 Dagadó láp 3.94±0.16 8 8/6 3 Sirok É 47°56' K20°ll' 280 Dagadó láp 4.23 ±0.21 8 8/6 4 Nyíres-tó É48°ll' K 22°30' 106 Medence láp 5.37 ±0.28 7 7/5 5 Szőce É 46°54' K 16°34' 225 Medence/ártéri láp 5.14 ±0.66 4 4/2 6 Farkasfa É 46°54' K 16°19' 258 Medence/ártéri láp 4.98 ± 0.21 2 2/2 7 Fekete-tó É 46°53' K 16°18' 310 Medence láp 4.08 ± 0.09 8 8/6 8 Alsó-erdő É 47°24' K 16°34' 340 Medence láp 4.35 ±0.19 7 7/7 9 Lucs É46°18' K 25°44' 1079 Dagadó láp 3.41 ±0.03 10 10 Mohos É 46°08' K 25°54' 1050 Dagadó láp 3.58 ±0.02 13 11 Taul-Negru É 47°40" K 23°56' 1264 Dagadó láp 4.16 ±0.16 15 12 Fenyves-tető É 47°40' K 24°02' 1340 Dagadó láp 4.04 ± 0.05 18 Eredmények és értékelésük A CCA eredményeként (2. táblázat) kapott ordinációból (2., 3. ábra) látható, hogy az 1. tengely mentén pozitív irányban a vízszint és a hőmérséklet, negatív irányban a vezetőképesség, a 2. tengely mentén pedig a pH és az élő moha vastagsága alapján válnak szét a mintavételi helyek, illetve különülnek el egymástól a házas amőba taxonok. A pH és az élő moha vastagsága szempontjából a magyarországi és az erdélyi lápok eltérőnek mutatkoznak (2. ábra), kivéve 3 mintavételi helyet a Taul-Negru lápról. 2. táblázat: A CCA eredményei: az ábrázolt tengelyek sajátértékei; a környezeti paraméterek és a kanonikus tengelyek közötti összefüggés 1. tengely 2. tengely Sajátértékek 0,3325 0,2264 Korreláció a környezeti paraméterek és a kanonikus tengelyek között Vízszint 0,5807 0,1657 Élő moha vastagsága -0,2079 0,4952 Nedvességtartalom 0,2939 -0,0490 PH -0,1283 0,5103 Vezetőképesség -0,4545 0,1918 Hőmérséklet 0,6249 0,2354
