Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

170 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. 2. ábra: Kanonikus korreszpondencia elemzés, a minta vételi helyek és a környezeti változók ordinációja. Rövidítések: Környezeti változók: H - Hőmérséklet, VSZ - Vízszint, NT - Nedvességtartalom, EMV - Elő moha vastagsága, VK - Vezetőképesség; Mintavételi helyek: NY - Nyíres-tó, S - Sírok, KM Kismohos, NM - Nagymohos, FET - Fekete-tó, FF - Farkasfa, AE - Alsó-erdő, SZ - Szőce, TN - Taul-Negru, FEN - Fenyvestető, M Mohos, L - Luc. Altalánosságban a pH értéke fokozatosan csökken a sík lápoktól, az átmeneti lápokon át a dagadó lápokig (Borhidi és Sánta, 1999), így az ordináció alátámasztja, hogy az erdélyi lápok sokkal inkább közelebb állnak a dagadó láp állapothoz, mint a magyarországiak, mivel a mért pH értékeik alacsonyabbak. A magasabb nedvességtartalmuk és vízszintjük révén is elkülönülnek a magyarországi lápoktól, kivéve az erdővel borított Luc-t, amely még a magyarországiak viszonylatában is száraznak tekinthető és a nedvességtartalmának lápon belüli változatossága is a magyarországiakéhoz hasonló. A másik három erdélyi láp vízszintje azonban egy lápon belül szélesebb skálán változik, mint a magyarországiaké, ami jelzi e lápok nagyobb élőhelyi változatosságát is. A hazai lápok vízszintje és nedvességtartalma elmarad az erdélyiekétől, közepesnek mondható, sőt a nyugat-magyarországiak (Szőce, Alsó-erdő, Farkasfa) kifejezetten szárazak. Érdekes, hogy a Nagymohos, a Kismohos és a siroki láp pH tekintetében egy sorozatot alkot, ebben a sorrendben fokozatosan emelkedő pH értékekkel. A hazai lápok közül a legmagasabb pH értékek a Nyíres-tóra jellemzőek, melynek vízszintje és nedvességtartalma a Fekete-tóéhoz hasonló, ebben a tekintetben valamelyest elmaradnak a magyarországiak közül legmagasabb nedvességtartalmú Nagymohos, Kismohos és Sírok mögött. A házas amőba taxonok ordinációjából (3. ábra) látható, hogy az Amphitrema wrightianum (2), a Nebela griseola type (31), a Nebela carinata (32) és a Difflugia acuminata (16) magas vízszintet és alacsony vezetőképességet, az Arcella hemispherica (6), a Trinema lineare (39), a Sphenoderia lenta (37), a Heleopera rosea (25) és a Nebelapar\>ula (34) magas pH-t, a Bullinularia indica (10), a Corythion-Trinema type (14) és az Arcella vulgaris type (7) alacsony pH-t és vízszintet, a Euglypha rotunda type (21), a Cyclopyxis arcelloides type (15), az Assulina seminulum (9), az Assulina muscorum (8) és az Euglypha tuberculata type (23) nagy vezetőképességet és alacsony vízszintet indikálnak. A magas vízszintet és alacsony vezetőképességet indikáló taxonok (2, 16,31, 32) a Mohos, a Fenyvestető és a Taul-Negru lápjában fordulnak elő más mintákhoz képest magas relatív gyakorisággal. A magas pH-t indikáló taxonok (6, 25, 34, 39, 37) Sirok, Nyíres-tó, Szőce, Nagymohos és a Fekete-tó mintáiban értek el viszonylag nagy előfordulási arányt. Az alacsony pH-t és vízszintet indikáló taxonok (7, 10, 14) nagyobb arányban Fenyvestetőn, Luc-on, a Fekete-tóban és Taul-Negrun jelentek meg. A nagy vezetőképességet és alacsony vízszintet indikáló taxonok (8, 9, 15, 21, 23) előfordulása szélesebb körű volt a lápokban a fentebb kijelölt többi indikátorfajhoz képest. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy ezek elhelyezkedése az ordinációban nem annyira szélsőséges, mint a többi indikátorfajé, másrészt azzal, hogy a magyarországi lápok eleve viszonylag szárazak és nagyobb vezetőképességüek, az erdélyiek pedig változatosak és széles skálán találhatók rajtuk különböző vezetőképességű és vízszintü mintavételi helyek. Az erdélyi és a hazai minták átlagos Shannon-diverzitását kiszámolva azt az eredményt kaptuk, hogy az erdélyi lápok diverzitása (H = 1,68) nagyobb volt, mint a magyarországiaké (H = 1,53). Összességében megállapítható, hogy a házas amőba taxonok előfordulási mintázatai alapján is külön csoportot alkotnak az erdélyi és a magyarországi lápok. -1.0 1.0 3. ábra: Kanonikus korreszpondencia elemzés, a házas amőba taxonok és a környezeti változók ordinációja Rövidítések: Környezeti változók: H - Hőmérséklet, VSZ - Vízszint, NT Nedvességtartalom, ÉMV - Elő moha vastagsága, VK - Vezetőképesség; Taxonok: 1 - Amphitrema flavum, 2 - Amphitrema wrightianum, 3 - Ar cella catinus type, 4 - Arcella discoides type, 5 - Arcella gibbosa type, 6 - Arcella hemispherica, 1 -Arcella vulgaris, 8 - Assulina muscorum, 9 - Assulina seminulum, 10 - Bullinularia indica, 11 - Centropyxis aculeata type, 12 - Centropyxis cassis type, 13 - Centropyxis platystoma type, 14 - Corythion-Trinema type, 15 - Cyclopyxis arcelloides type, 16 - Difflugia acuminata, 17 - Difflugia pulex, 18 - Difflugia rubescens, 19 - Euglypha ciliata, 20 - Euglypha compressa, 21 - Euglypha rotunda type, 22 - Euglypha strigosa, 23 - Euglypha tuberculata type, 24 - Heleopera petricola, 25 - Heleopera rosea, 26 - Heleopera syIvatica, 27 - Hyalosphenia elegáns, 28 - Hyalosphenia ovális, 29 - Hyalosphenia papilio, 30 - Hyalosphenia sub flava, 31 - Nebela griseola type, 32 - Nebela carinata, 33 - Nebela militaris, 34 - Nebela parvula, 35 - Nebela tincta, 36 Quadrulella symmetrica, 37 - Sphenoderia lenta, 38 - Trigonopyxis arcula type, 39 - Trinema lineare. Összefoglalás A 12 vizsgált tőzegmohalápon belül a háttérváltozók és a házas amőba taxonok alapján elkülönülnek egymástól a magyarországi és az erdélyi tőzegmohalápok. Az erdélyi lápok a vízellátottság, a nedvességtartalom és a vezetőképesség szempontjából változatosabbak, így házas amőba közösségeik is nagyobb diverzitásúnak bizonyultak, így nagyobb eséllyel tudnak majd adaptálódni egy esetlegesen bekövetkező klímaváltozáshoz is.