Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

137 Vízibogarak (Coleoptera) kolonizációs stratégiájának kísérletes vizsgálata a növénytelepítés és az aljzat hatása Molnár Ákos

1, Molnár Melinda

2, Farkas János

1 'ELTE TTK BI, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány P. stny. 1/C 2Universitaet zu Köln, Botanisches Institut, 50931. Köln, Gyrhofstr. 15. Németország Kivonat: Jelen dolgozatban vízibogarak kolonizációs stratégiáinak mesterséges víztestekben történő vizsgálatát mutatjuk be. Kérdésünk arra irányult, hogy a növényzet jelenléte, típusa (szubmerz/emerz) és az aljzat típusa (műanyag aljzat földdel ellátva ill. anélkül) befolyásolja-e a vízibogarak megtelepedését. Hipotézisünk szerint mind a növényzet, mind pedig az aljzat biztosítása kedvező hatással van a bogarak megtelepedésére. A mesterséges víztesteket 100 1 térfogatú műanyag kádakban hoztuk létre, amelyeket Lemna minor-ral ill. Ceratophyllum demersum-mai telepítettünk, ill. föld aljzattal láttunk el. A betelepült egyedeket kéziháló segítségével gyűjtöttük, és helyszíni határozás után visszaengedtük a megfelelő kádakba. A kádankénti egyedszám-adatokat nem-paraméteres Friedman-próbával hasonlítottuk össze, míg az egyes kezelési típusokban levő bogár-közösségeket Rényi-féle diverzitásprofíljaik alapján vizsgáltuk. Eredményeink azt mutatják, hogy szignifikáns eltérések voltak az egyes kezelési típusokban: a vizibogarak által leginkább preferáltak a L. minor-ral, ill. C. demersum-mai telepített kádak voltak, míg a csak föld aljzattal rendelkező kádak kevésbé vonzóak. A növényzet és föld aljzat nélküli kádak bizonyultak a bogarak által legkevésbé kolonizáltnak. vízibogarak, kolonizáció, mesterséges víztestek, növénytelepítés Kulcsszavak: Bevezetés Bár a vízinövényzet és az aljzat makroszkopikus vízi gerinctelenekre gyakorolt hatását már régóta vizsgálják, a vízibogarak ebből a szempontból meglehetősen elhanyagolt csoport volt, így az erre vonatkozó tudásunk még szerény (Verbeerk és Esselink 2005). Azt azonban több szerző is hangsúlyozza, hogy a növényzet abundanciája és struktúrája igen fontos szerepet tölthet be a vízibogár-közösségek létrejöttében (Heino 2000, Nilsson és Söderberg 1996, Tolonen és mtsai 2003). Az egyes bogárrendek, ill. fajok minden bizonnyal különböző igényeket támasztanak az élőhelyük növényzeti viszonyaival kapcsolatban, de ez egyelőre még csak néhány faj esetében igazolt. így a növényzeti borítás mértéke és a Hydrophilidae család néhány faja között negatív (De Szalay és Resh 2000), míg a Dytiscidae és Haliplidae család egyes fajai esetében pozitív korrelációkat figyeltek meg (Cuppen 1983, Flechtner 1986). Az aljzat minőségének feltételezhetően szintén van hatása a vízibogár-közösségekre, de erre vonatkozó kutatásokról nincs tudomásunk. Munkánk célja, hogy hazai vízibogarak esetében kísérletesen megvizsgáljuk, milyen preferenciát mutatnak a különböző növényfajokkal borított, illetve különböző aljzatú mesterséges víztestek koIonizációjakor. Mivel a témakörben még az alapvető kérdések is jórészt tisztázatlanok, igyekeztünk a lehető legegyszerűbb kísérleti beállításokkal a következőkre válaszolni: (i) van-e szerepe az aljzat minőségének a bogarak kolonizációja szempontjából, (ii) van-e szerepe a növényzet (szubmerz ill. emerz) jelenlétének a kolonizáció folyamatában. Hipotézisünk szerint mind a talajjal borított műanyag aljzat, mind pedig a növényzet jelenléte kedvező hatással van a bogarak megtelepedésére, mert ezek táplálékot, szaporodó-, és búvóhelyet nyújtanak számukra, így a növényekkel telepített, illetve talaj-aljzattal ellátott víztestekben a vízibogarak abundánsabbak, mint az ezekkel nem rendelkező kontroll víztestekben. Anyag és módszer A kísérleteket 2007 nyarán, az Ócsai Tájvédelmi Körzet közelében végeztük el, így a területen levő természetes víztestekből gyorsan megindulhatott a kolonizáció. Fernando és Galbraith (1973) munkáját alapul véve műanyag kádakban létesítettünk mesterséges víztesteket. A kádak közel 100 1 térfogatúak voltak, 1,2 m átmérővel és 0,2 m magassággal. A kádakat csapvízzel töltöttük fel, majd a helyi talaj felső rétegéből származó földet 2-4 cm vastagságban helyeztük a kádak aljára (mind a növényekkel telepített, mind a telepítetlen kádakba). A növénytelepítések esetén Lemna minor és Ceratophyllum demersum fajokat telepítettünk. A L. minor borítása közel 100 % volt, míg a C. demersum-é 70 %. A növényeket a telepítés előtt többször átmostuk, így a kádakba csak migráció és peték útján kerülhettek bogarak. A kádakat hármasával csoportosítottuk a kezelésnek megfelelően (így 3 kád volt L. minor-ra\ telepítve és föld aljzattal ellátva, 3 kád C. demersum-ma\ és föld aljzattal, 3 kádban nem volt telepítés, csak aljzatként földréteg, továbbá 3 kontroll kádat csak vízzel töltöttünk fel). A kezelt vs. kontroll összehasonlítást a következő módon végeztük: (i) telepített kádak földdel ellátva vs. Növényzet-mentes, csak földdel ellátott kádak, valamint (ii) földdel ellátott növényzet-mentes kádak vs. föld és növény nélküli kádak. A kádakat egymástól néhány méter távolságra helyeztük el, két sorban, a kezelt és kontroll kádak sorrendjét random módon elrendezve. A kísérlet beállítását követően egy hét expozíciós idő után heti gyakorisággal vettünk mintákat, 6 (telepítés L. minor-ral), illetve 5 (telepítés C. demersum-ma\) egymást követő héten. A gyűjtéseket 0.5 mm lyukbőségü, 0,25 m átmérőjű kézi-hálóval végeztük, minden kádban standard számú és hosszúságú merítéssel (4-4 merítés a kád átmérői mentén). A gyűjtött vízibogár-egyedeket a helyszínen határoztuk meg, génusz, illetve faj szinten (a lehetőségeknek megfelelően). A vízhez-kötődő bogárfajokat (Hydraenidae) csak család szinten azonosítottuk. Határozás után az állatokat visszaengedtük a megfelelő kádakba, hogy a következő mintavétel eredményeit ne befolyásoljuk. A vízibogarak határozását Csabai (2000) és Csabai és mtsai (2002) alapján végeztük, a nevezéktan Csabai (2003) munkáját követi. Az adatelemzésekkor a mintavételek során nyert taxononkénti, illetve kádankénti egyedszámokat használtuk fel. A kezelt és kontroll kádak egyedszámainak összevetéséhez Friedman-próbát alkalmaztunk (Statistica 7.0 programcsomag (Statsoft Inc. 2006)). A diverzitás-profilokat a Rényi-féle diverzitási index-családdal számítottuk ki (Tóthmérész 1998), az R-statisztikai programcsomag