Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 5. SZ. A fent közölt összesített vízhozam érték kisebb, mint a források alatt a karszt-rendszerből közvetlenül ténylegesen kiáramló hévíz mennyisége, mert nem tartalmazza az Eger patak kavicsos rétegeibe az oldalirányba történő hévíz-eláramlás mennyiségét, továbbá a feltöltött medencénél kialakuló vízdómból eredő körkörös hévíz eltávozást, amelyet növel még a medence falazatának repedezett állapota miatti vízelszökés is. Ezért a túlfolyókon mért az üzemeltetést biztosító vízhozamok jelenleg csak egy részét képviselik annak a hévíz mennyiségnek, amely a Bárány uszoda területén a hévíz rendszerből ténylegesen eltávozik. Befejezésként megjegyzem még, hogy az egri forrásterület, és ezen belül az előzőekben részletesen tárgyalt hévforrások a bükkaljai hévízrendszer nyugati részének hőháztartásában is alapvető és meghatározó szerepet játszanak, miután a rendszer dinamikus hőforgalmában, mint egyik jelentős hőszállítóként és egyben hőmegcsapolóként is funkcionálnak. Vagyis a területen lezajlott felső pleisztocén-holocén felszín-fejlődési folyamatok nemcsak az Eger városon belül létrejött hévforrásokat, és ezen belül egy új dinamikus felszín alatti vízkörforgalom kialakulását és megcsapolását hozták létre, hanem jelentősen átrendezték még a hévíz-rendszer nyugati részének hőháztartását is, melynek hőmegcsapolása nagy részben a forrásokon, kisebb részben pedig a vízkilépések alatti magasan kiemelt karsztos kőzettesteken keresztül egyaránt érvényesül. Ebből adódóan lerögzíthető, hogy a Bárány uszodai források és környezetük a termál-rendszer hőháztartásában és forgalmában a dinamikus hőkészlet egyik hőszállítójaként, és egyben megcsapolójaként is jelentős szerepet játszanak. A fentieken túlmenően még azt is megállapíthatjuk, hogy a vizsgált hévforrásoknál az elmúlt évtizedekben történt hőmérséklet-mérések szerint lényegi eltérések, ingadozások, hőmérséklet-emelkedés vagy csökkenés nem volt kimutatható. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a termál-rendszer dinamikus hő-körforgalma az egri forrásterületen egyensúlyi helyzetben van, azaz a rendszeren belüli dinamikus hő-utánpótlódás és hőszállítás, ill. hő-megcsapolás között stabil állapot alakult ki, amelynek egyensúlyi helyzetét a forrásterületen történt emberi beavatkozások nem módosították. Irodalom Agyagási D. 1982: Az egri gyógyvizek nyomelem tartalma. Hidrológiai Tájékoztató, nov. 27-30. Aujeszky G.-Karácsonyi S.- Scheuer Gy. 1974: A DNY-i Bükk karsztvízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 54.10.465-476. Aujeszky G.-Bakonyi S.- Scheuer Gy. 1983: Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására. Hidrológiai Közlöny, 63.8.344-353. Cornides I. 1983: Az egri gyógyvizek eredete és kora. In: Sugár I szerk.: Eger gyógyvizei és fürdői. Eger. Borsodi Nyomda. 81-90. Deák J. 1980: Az egri források vizeinek kormeghatározása. VITUKI szakvélemény. Kézirat. FTV adattár. Deák J. 2006: Az egri fürdő forrásainak és kútjainak (AT.8, AT. 10) kormeghatározása GWIS Kft szakvéleménye. Kézirat. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. 1950-1990: Talajmechanikai, vízkutatási forrásmérési, hidrogeológiai szakvélemények Eger belváros területére. FTV Adattár. Gőbel E. 1962: Eger város mélyföldtani és vízföldtani viszonyai az újabb fúrásos kutatások tükrében. Földtani Kutatás, 5.3-4. 14-17. Gőbel E. 1962: Eger városi vízmű új hévizü artézi kútja. Hidrológiai Tájékoztató, ápr. 29-30. Karácsonyi S.- Scheuer Gy. 1968: Laza üledékeken áttörő források foglalásának esetei. Hidrológiai Közlöny, 48.10.474479. Kleb B. 1976: Észlelési magyarázó és térképek Eger l:10000-es építésföldtani térképsorozatához. Eger -belvárosi lap. Bp. KÖZDOK Kleb B.-Scheuer Gy. 1983: Az egri gyógyforrások vízföldtana. In: Sugár I. szerk.: Eger gyógyvizei és fürdői. Borsodi Nyomda. 13-80. Korim K. 1965: A hegységszerkezeti mozgások telepalakító szerepe az Eger-demjéni kőolajmezőben. Bányászati Lapok, 98.8.553-560. Lénárd M. 1990-2007: Geotechnikai és hidrogeológiai szakvélemények. Kézirat. Liptai E.-Scheuer Gy. 1975: Ujabb adatok az egri források vízföldtanához. Hidrológiai Tájékoztató, nov. 74-77. Papp F. 1957: Az ásvány és gyógyvizek hidrogeológiai és fürdőtani leírása. In: Schulhof Ö. szerk.: Magyarország ásvány és gyógyvizei Bp. Akadémiai Kiadó. 238-243. Papp. Sz. 1957: Az ásvány és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. In: Schulek Ö. szerk.: Magyarország ásvány és gyógyvizei Bp. Akadémiai Kiadó. 337-627. Pelikán P és munkatársai. 2005: A Bükk hegység földtana. MAFI Bp Scheuer Gy. 1967. Az egri források vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, május 67-71. Scheuer Gy. 1985: Karszt és karsztos hévforrások osztályozása. Hidrológiai Közlöny, 65.3.132-142. Scheuer Gy. 1985: A nyugat-bükki karszt és karsztos hévforrások osztályozása Mérnökgeológiai Szemle, 34.193-212. Scheuer Gy. 1986. A nyugat Bükk hidrodinamikai rendszere és működésének sajátosságai. Mérnökgeológiai Szemle, 35.35-47. Scheuer Gy. 1986. Adatok a nyugat-bükki karszt és karsztos hévizek kémiai tulajdonságaihoz. Hidrológiai Tájékoztató, nov. 43-45. Schréter Z. 1923: Az egri langyos vizű források. MAFI Évkönyve. 25.4.3-25. Schréter Z. 1926: Az 1925 január 31-i egri földrengés. Földtani Közlöny, 55.1649. Schréter Z. 1932: Az egri vízvezeték hévizü artéri kútja. Hidrológiai Közlöny, 12.65-74. Smaragd Kft 2007: Az egri karsztforrások biztonságba helyezési terve. Szakvélemény. Kézirat. Suba J. 1983: Az egri melegvizek élővilága. In Sugár I. szerk.: Az egri gyógyvizek és fürdői. Eger. Borsodi Nyomda. 399441. Sugár I. 1983: Az egri fürdőkultúra története. In: Sugár I. szerk.: Az egri gyógyvizek és fürdői. Eger. Borsodi Nyomda. 109-228. Vitális Gy. 1966: Adatok a DNY-i Bükk vízföldtanához. Hidrológiai Közlöny, 46.255-260. Víz-Föld-Védelem Terv Bt. 1990-2007: Az egri hévforrásokkal kapcsolatos szakvélemények és évi jelentések a forráshozam mérésekről. Kézirat. A kézirat beérkezett: 2008. július 7-én SCHEUER GYULA dr., oki. geológus, a földtani tudomány kandidátusa (1984). 1955-ben szerzett geológus oklevelet, 1964-ben egyetemi doktorátust az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Karán. Kandidátusi értekezésének témája: Budapest hévizei, illetve a Budai-hegység és a Gerecse édesvízi mészkő összletei. Szakmai működési területe: vízkutatás, hidrológiai vizsgálatok, mérnökgeológia, karbonátos forrásüledékek. Hydrogeological investigations on the thermal spring of the swimming bath nominated Bárány in Eger Scheuer, Gy.