Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata
34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 5. SZ. gen bő vízhozamúak, mert naponta 20,600 m 3/d vízmennyiséget szolgáltatnak. Összefoglalásként megállapítja, hogy az egri források a langyos karsztvizek csoportjába sorolhatók. Vízutánpótlásukat a Bükk hegység mészkőterületei biztosítják és a források ezért itt lépnek ki a felszínre mert a források alatt magasan kiemelt helyzetben vannak a vízvezető és víztartó karbonátos kőzetek de ezek nem bukkannak ki közvetlenül a felszínre, mert kisebb vastagságban a letakart helyzetben vannak. így többek között az Eger patak hordalékanyagával amelyen keresztül feláramolva lépnek a felszínre. Schréter Z. két alkalommal ( 1923,1926 ) foglalkozott még az egri és a város környéki földrengések hatásával a forrásokra. Ez az adatgyűjtés és leírásuk azzal függ össze, hogy tisztában volt azzal a ténnyel, hogy ha a víztároló karsztos kőzeteket rengések érik akkor a bennük elhelyezkedő vízre ezek a mozgások is hatással vannak, vagyis a rengések érintik a rendszeren belüli feláramlási pályákat és ezen belül egyeseket jobban - másokat kevésbé vagy fordítva, így ha a forrásterületen belül a rengések hatása eltérő módon jelentkeznek, akkor következtetni lehet, hogy egy adott földrengés melyik feláramlási pályát érintette. Ma már köztudott még az is, hogy a rengés hatására a felszinközeli szemcsés rétegeknél jelentős tömörödési folyamat is lejátszódhat, amely a feláramló vízre vonatkozóan nagyobb ellenállásban jelentkezik. Ebből adódóan esetleg kisebbnagyobb hozamátrendeződés is bekövetkezhet a forrásterületen belül. A földrengések hatásaira a forrásokra vonatkozóan számos példát találunk az irodalomban. Előfordult már, hogy egyes hidrotermás területeken, pl. USA, Yellowstone Nemzeti Parkban a vízfeltöréseket és azok típusát egy-egy földrengés átrendezte, így esetenként jelentősen megváltoztatva a földrengés előtti állapotokat. Schréter Z. szerint az 1903 június 26-án reggel kipattant egri földrengés hatása legerősebben a forrásterületen belül a Bárány uszodai forrásoknál mutatkozott. Itt rendkívüli erővel törtek fel a források jelentősen a feltöltött medence fölé emelkedve és kifolyva eközben tejfehér iszapot ragadtak magukkal. A többi forrásnál nem, vagy alig érezhetően jelentkezett a rengés hatása. Ez annyit jelent, hogy a rengés a Bárány uszodai források feláramlási pályáját érintette legerőteljesebben, míg a többi forrásokhoz kapcsolódó pályákat nem vagy alig érintette. Ez a tény és megfigyelés is alátámasztja, hogy a vizsgált forráscsoportnak a felszín alatti vízközforgalmát biztosító feláramlási pálya közvetlenül nem kapcsolódik a forrásterület többi forrásához. Az 1922. augusztus 12-i. rengés csak a strandi forrásoknál eredményezett vörös iszapfeláramlást és zavarosodást, majd aug, 21-én kisebb utórengés volt ami megint csak a strandi forrásoknál okozott erőteljesebb vízfelszökéseket. Schréter Z. is megjegyzi, feltűnő, hogy a rengések csak ezeknél a forrásoknál okoztak észlelhető jelenségeket. Ebből valószínűsíthető, hogy e forráscsoporthoz is egy olyan feláramlási pálya kapcsolódik, amely ezeknek a forrásoknak is kissé eltérő adottságokat és függetlenséget biztosít. Egerben a legerősebb földrengés 1925 jún. 31.-én pattant ki. A földrengést Schréter Z. a Földtani Közlönyben részletesen ismertette 1926-ban. Megállapítja, hogy e rengés csak csekély hatást váltott ki a forrás területen belül, mert a források hőmérséklete nem változott, továbbá, hogy csak kisebb iszap feláramlást tapasztaltak a József forrásnál. Nem jelentős megzavarosodás jelentkezett még a strandi forrásoknál is, miközben a közeli Török fürdő forrásainál ezek nem voltak tapasztalhatók. A Bárány uszodánál csak gyenge iszap kihordás jelentkezett. Szerinte a csekély hatása a forrásokra ennek az erős földrengésnek azzal magyarázható, hogy a forrásterület és a hozzá kapcsolódó feláramlási pályák kívül estek a rengést okozó fő hegységszerkezeti törésekhez. A rengésekkel kapcsolatos megfigyelt jelenségek érdekes módon a Török fürdői forrásoknál egyszer sem jelentkeztek. Ez a megfigyelés is bizonyítja, hogy a forrásterületen belül ezek a források rendelkeznek olyan, a többitől eltérő adottságokkal, ill. egyediségekkel, amelyek a feláramlási pályájuk nagyobb mélységével és a termálkarszton belül bizonyos fokú önállóságukkal, egyedi adottságaikkal magyarázható. Összefoglalóan megállapítható, hogy a földrengések Egerben és környékén, amelyek a múlt század elején háromszor egymást követve pattantak ki egyes forráscsoportokra különböző mértékű hatást váltottak ki. Ezen belül a legerősebb és legjelentősebb megnyilvánulást a Bárány uszodai forrásoknál tapasztaltak, amikor az 1903. június 26-i kisebb földrengés igen erőteljes vízfelszökést okozott. 3.2. A vizsgált forráscsoport vízföldtana. A tárgyalt forráscsoport morfológiailag az Eger patak holocén völgyében lép a felszínre a mai rendezett medertől keletre kb. 100 m távolságra. Az Eger patak völgye morfológiailag a térség legmélyebben fekvő része, és egyben korban a legfiatalabb felszín, amely kb. a felső-pleisztocén végén a holocénben kezdett kialakulni és a patak bevágódásával, völgykitöltő, főleg szemcsés üledékeivel alapvető szerepet játszott és játszik a források földtani és vízföldtani adottságainak kialakításában. Ezért a völgyben lezajlott 10.000-12.000 évekkel kezdődő földtörténeti eseménysorozat meghatározó jelentőségűek voltak a források e korban lezajlott fejlődésében, amelyre későbbiekben alapvetően hatottak még az Eger pataknál és a forrásoknál történt emberi beavatkozások, így pl. egykor a vizsgált forrásoktól nyugatra közvetlen közelben (10-15 m) volt egykor az Eger patak keleti ága . amely mint helyi erózióbázis nem csak a források túlfolyó vizeinek volt a befogadója, hanem befolyásolta még a források és a vízfolyás közötti felszín alatt lejátszódó vízföldtani folyamatokat is. Ezek közül kiemelve megemlítem a hévízrendszerből feláramló hévíznek oldalirányú eláramlását a kavicsos rétegekbe, amelynek megcsapolója volt a patak, mert a hévíz közvetlenül beáramlott a patakhordalékon keresztül a mederbe. Tehát az Eger patak keleti ága ameddig szabályozással, feltöltéssel helyileg meg nem szüntették, a források felszín alatti vízforgalmában is, mint közvetlen befogadó, és mint megcsapoló alapvető tényezőként hatott a forrásra. Ezekről a vízföldtani folyamatokról és változásaikról még a későbbi fejezetekben részletesen kívánok foglalkozni. A Bárány uszodai forrásokhoz kapcsolódó földtani felépítés megismerése érdekében az elmúlt évtizedekben jelentős új eredményeket szolgáltató fúrásos kutatások történtek. Ezek alapvetően igazolták a korábbi elméleti vízföldtani meggondolásokat.
