Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata
35 Ezzel kapcsolatban Schréter Z. (1923) írta le, hogy a források azért törnek fel az adott helyen, mert alattuk a felszín közelben, kiemelt helyzetben vannak a vízvezető karsztos kőzetek, és ezekből tör fel a hévíz az Eger patak üledék anyagán keresztül, amelyben a források környezetében talajvíz helyezkedik el, és ezért egymással a kétféle víztípus kölcsönhatásban van. A cikkében közölt hidrogeológiai szelvényén feltünteti a hévforrások környezetében előforduló különböző korú és kifejlődésü kőzeteket. így a hévízvezető triász és felső-eocén mészköveket, továbbá a vízzárónak tekinthető oligocén és miocén agyagos-tufás kifej lődésü képződményeket, amelyeknek hiánya és vastagsága meghatározó a forrás kilépések szempontjából. Schréter Z. (1932) jelentős szerepet játszott még Eger város vízellátásában is, amikor a forrásterületen belül egy kút létesítését javasolta, melyet 1925-1926 telén le is mélyítettek 60,74 m mélységig. A kút nagy mennyiségű feltörő hévizet szolgáltatott. E kutat a környező források közelében fúrták le a vizsgált Bárány uszodai forrásoktól nyugatra kb. 70 m távolságra. A kútból feltörő hévíz mennyisége a közöltek szerint 8000 m 3/d volt. A kút jelenleg is üzemel és túlfolyóvize a város vízellátásában ma is hasznosul. A kúttal kapcsolatban megállapítható, hogy ezzel először bizonyítást nyert, hogy a források alatt valóban kiemelt helyzetben vannak a hévíztartó karsztos kőzetek és ezekből nagy mennyiségű feltörő víz nyerhető. Ezért ezek a kedvező eredmények ösztönöztek a város vízigény növekedésének biztosítását, hogy a forrásterületről további kutak letelepítésével megoldható a város egyre fokozódó vízfogyasztása. Ezek termelése miatt a későbbiekben jelentősen csökkentek a hévforrások vízhozamai, mivel a kutak és források együttesen csapolják meg a dinamikus készletét a rendszernek, így ezzel új vízkészlet megosztás alakult ki mesterségesen a kutak és a források között. A város növekvő vízigényének kielégítése érdekében a Bárány uszodai forrásoktól északnyugatra kb. 80 mre 1961-ben új kutat fúrtak, (III. jelű) amelynek mélysége 110 m. Göbel E. (1962) a Hidrológiai Tájékoztatóban részletes leírást adott e kútról ismertetve a fúrás során feltárt rétegeket és a vízzel kapcsolatos megfigyeléseket és adatokat. Továbbá cikkében a térség mélyföldtanára vonatkozóan közölt még elvi megállapításokat. Leírta, hogy a fúrás során már 75-m-ben észleltek riolittufa repedéseiből feltörő hévizet, amelynek mennyisége 120 l/min volt és a mért nyugalmi vízszint +11,2 m volt a terep felett. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a karsztos tároló hévize átáramlik fedő képződményekben is ha azok törések-vetők mentén vízvezetőkké váltak. A fúrás során 109,8 m-ben elérték a vízadó repedezett triász mészkövet, amelyet 2,8 m vastagságban tártak fel. Ebből a furatszakasztól 3000 l/min feltörő vizet kaptak. A feltört víz nyugalmi vízszintje +10,6 m-ben állt be és a hévíz hőmérsékletét 28 C" volt. A kutat véglegesítették és üzembe állították. Jelenleg is üzemeltetik. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Bárány uszodai források közvetlen környezetében (70-80 m) a múlt században két víztermelő kút készült bekapcsolva a város vízellátásába. Ezekkel kapcsolatban azonban gyakorlatilag nem történtek olyan előzetes és célirányos összefüggés-vizsgálatok és megfigyelések, amelyek a kutak és a források egymásra hatását és mértékét, illetve nagyságrendjét tisztázták volna a kutak létesítése előtt és után. Ilyen részletes, mindenre kiterjedő vizsgálatok csak 2007 februárjában történtek a Smaragd Kft irányításával a források védőterületének meghatározása céljából. Göbel E. 1962-ben megjelent közleményeiben megerősítette és tovább finomította Schréter Z. (1923) korábbi megállapításait, amelyek szerint Eger város középső részén a forrásterület alatt több száz m magas, vízvezető karbonátos kőzetekből álló sasbérc fejlődött ki a szerkezeti mozgásokkal összefüggésben. Ennek a sasbércnek legmagasabb pontját, a volt Erzsébet fürdő alatt valószínűsítette (/. ábra), azzal a megjegyzéssel, hogy maga a sasbérc is sakktábla szerűen apróbb rögre tagolt, és a sasbérc törésein, nyílt vetőin fakadnak fel a források, és kapják vizüket az artézi kutak is, amelyek a város vízellátásának egy részét biztosítják. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) a Bárány uszodai források földtani és vízföldtani vizsgálataiba először 1963-ban kapcsolódott be, majd 1974-75-ben tovább folytatódtak a kutatások és ez 1989-ig tartott folyamatos forráshozam mérésekkel. így a vizsgálatok keretében az úszómedencében és a szűk környezetében jelentős számú kutatófúrás készült, amelyek alapvetően tisztázták közvetlenül a források alatti vízföldtani adottságokat. A fúrások egyértelműen bebizonyították, hogy a Bükk hegységben felszínen lévő karsztos kőzetek a Bárány uszoda medencéjének nyugati oldalán feltörő források alatt kiemelt helyzetben vannak, de különböző koríi (oligocén, miocén) vízzáró üledékekkel lehatárolva, és a feláramló karsztos hévíz közvetlenül a triász karsztos mészkőből származik, és az Eger patak üledékanyagán keresztül áramolva tör a felszínre. Az FTV 1963-ban mélyítette az első, 2. sz. kutató fúrást végig magvétellel a Frank Tivadar u.-ban, a forrásoktól keletre kb. 50 m-re. E fúrásból kapott anyag szerint az Eger patak hordalék anyaga alatt 9 m-től oligocén agyagok következtek 39,5 m-ig, majd felső-eocén mészkő következett (Szépvölgyi Mészkő Formáció), amely után kovatörmelékes cementált vető breccsa következett. Ezt átfúrva a Felsőtárkányi Mészkő Formációba sorolható mészkőben állt le a fúrás 66,8 m-ben. A fúrásból kezdetben jelentős mennyiségű kifolyó víz jelentkezett (kb. 1000 l/min) a felső-eocén a mészkőből, amelynek egyes szakaszai erősen karsztosodtak, de ezek a karsztos üregek vöröses barnás kaviccsal (0,3-0,5 mm) voltak kitöltve. A feltörő hévíz nyomására a kavics kb. 30 m-ig újból és újból a furatot feltöltötte, ezért a kifolyó víz mennyisége erősen lecsökkent. A vizsgálatok szerint a triász mészkőből érdemleges vízbeáramlás nem jelentkezett (Scheuer Gy. 1967). E fúrás helyét 2 számmal jelöltem a 3. ábrán. Az 1974-75 években újabb feltárási munkálatokat végzett az FTV. Erre azért került sor, mert a medence természetes feltöltődése időben annyira elhúzódott, hogy emiatt problémák jelentkeztek az üzemeltetésben.
