Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

^CHEUEI^i^^gei^^árán^iszod«^ 33 rán részletesen ismertette az egyes forráscsoportokat. Ennek keretében tárgyalja az akkori állapotokat (1922) és kiépítéseket és elnevezéseket és a Bárány uszodai forrásokat női uszoda forráscsoportja megnevezéssel írta le, mert még 1922-ben a 1854-1855-ben kiépített uszoda működött. Ismertetésében közli, hogy a medence víztükrén számos ponton látni a források buborékolását, és ez a medence közepe táján a legerősebb, „mert itt észlelhető a legsűrűbb légbuborék felszállás és ahol a legmagasabb hőfokot is lehet mérni", ahol a víz hőfokát 27,4°C-ban adta meg. A dolgozathoz mellékelt térképen a medencén belül két forrásfeltörést jelölt be egy közel nyugat-kelet irányú vető mentén. Leírása szerint a forrásterületen belül fakadó források vízhozamában lényegi különbségek tapasztalhatók. Ezt a megfigyelést azzal magyarázta, hogy a rendszerből feláramló hévíz mennyiségileg különböző vízszállító képességű karsztos járatokhoz-vetőkhöz kapcsolódnak. \ 2. ábra. Az egri hévforrásterület 1790-es évek körüli állapotát rögzítő helyszínrajz Sugár I. (1983 ) nyomán kissé módosítva 1.Bárány hcvforrástó, 2. József hévforrástó, 3. Strand hévforrás tava, 4. Foglalt Tükör forrás, 5. Foglalt Török forrás, 6. Eger patak keleti ága, 7. Malom-árok, 8. Eger patak nyugati ága A későbbiekben mint női uszodakénti hivatkozással Sugár I. (1983) részletesen leírja, hogy a teljesen elavult uszodát a kor akkori követelményeinek megfelelően 1924-1925-ben átépítették. Vagyis a mai Bárány uszodai forrásoknál új és nagyobb 17x50 m-es medencét építettek, amely ma is kisebb változtatásokkal azaz 83 éve üzemel. A medencét úgy alakították ki, hogy azt a feltörő források vize természetes úton feltölti, kihasználva a források természetes nyomásviszonyait. A szükséges vízcserét a medence felső peremi részén beépített túlfolyókon eltávozó forrásvíz biztosítja. A medence vizének leeresztését, pedig annak fenékszintjén kialakított tolózárral ellátott fenékleürítő vezetékkel oldották meg, szabályozva a medence feltöltését és leürítését. Ez még jelenleg is így történik (3. ábra). A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a Bárány uszodai hévforrások 1855-ig megközelítően emberi beavatkozásoktól mentesen természetes körülmények mellett törtek fel és a mai medencés forrásfoglalással a 83 évvel ezelőtt kialakított körülmények között hasznosítják az itt feltörő hévizet. Az egri források vízföldtani adottságaival legrészletesebben Schréter Z. foglalkozott még 1923-ban. Cikkében részletesen felvázolta több fejezetre bontva a források és környezetük földtani felépítését és a hegységszerkezeti adottságokat. Helyszínrajzot és földtani szelvényt is közölt a forrásterületről leírta még a források képződésének folyamatát, majd a források fejlődéstörténetének tárgyalása so3. ábra. A mai Bárány uszoda és környékének áttekintő helyszínrajza a vízkutató mérnökgeológiai és talajmechanikaifúrások helyének feltüntetésével (Megjegyzés: A talajmechanikai fúrásoknál közöljük a fúrásban mért vízszint magasságát). l.Vízkutató fúrások, 2.Mérnökgeológiai fúrások, 3. Talajmechanikai fúrások. A hőmérséklet mérésekhez kapcsolódva közli, hogy a legkorábbi mérések szerint Kitaibel P. 1829-ben 24,8 "C-t mért a Bárány uszodai forrásoknál és ilyen hőmérsékletet mutattak ki még 1896-ban is (25°C). Ezek megegyeznek a maiakkal. Foglalkozott még a források és a felszálló gázok vegyi tulajdonságaival is. A legkorábbi vizsgálati eredmények felsorolásával megállapítja, hogy a víz leggazdagabb mészben és a medencék falain ez válik ki, csekély mennyiségben. Schréter Z. tárgyalja még a forrásterület össz-vízhozamát is. Ennek keretében közli, hogy 1839-ben Fejes M. mért vízhozamot és akkor 19,837 m'/d összmennyiséget állapított meg. a teljes forrásterületre. Ezt és a későbbi mérési adatokat figyelembe véve rögzíti, hogy az egri források i-