Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 5. SZ. A szerző az egri források vizsgálatába 1955 őszén kapcsolódott be amikor az FTV a Török fürdő melegebb víz feltárásának lehetőségeit vizsgálta és ehhez fúrásos kutatási munkálatokat folytatott a területen. Továbbá ekkor mélyült a város vízellátásának bővítése érdekében a II. sz. vízmű kút is. így a szerző már több évtizede aktív szereplője az egri források vízföldtani megismerésének folyamatában. 2. Az egri gyógyforrások vizsgálata és csoportosításuk Az egri gyógyforrások az Eger patak holocén völgyében, annak bal partján fakadnak, amely egyben a térség legmélyebb és legfiatalabb morfológiai szintjét képviseli. A forrásterület, amelyen belül a források fakadnak észak-déli irányban kb. 150 m kiterjedésű. Ezen belül a legészakíbbak a Bárány uszodai források, míg attól délre kb. 100-120 m-re három önálló forráscsoport található egymás közelében. A feltörési helyek és ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedését figyelembe véve két fő feltörési területre lehet tagolni, úgy mint északi és déli forráscsoportra. Az északit önállóan a Bárány uszodai források képviselik, míg a délieket további két önálló csoportra lehet elkülöníteni, úgy mint a Török fürdői - strandi és a József forrásokra (/. ábra). Ebből a forrásterületen belüli természet alakította forráskilépési elhelyezkedésből már a felszín alatti karsztrendszer vízföldtani adottságaira lehet következtetni, mert ahol a forráskilépések vannak, ott a források alatt helyileg olyan helyi vízföldtani adottságok alakultak ki amelyek lehetővé teszik a vízkiáramlást a felszínre. Ebből adódóan megállapítható, hogy a felszínfejlődési történések révén Eger város belterületén olyan kedvező helyi földtani és vízföldtani adottságok alakultak ki, ahol termálkarsztos gyógyvizek törhetnek a felszínre, s ezek kapcsolódnak egy termálkarszt-rendszer felszín alatti körforgalmához, amely folyamatosan biztosítja az egri források víz és hő-utánpótlódását. A forrásterületen belüli vízkilépések eloszlásából és egymástól való távolságukból az a következtetés is adódik, hogy az általános vízföldtani adottságokon belül határozottan érvényesülnek olyan egyedi csak az adott vízkilépésre jellemző helyi sajátosságok, amelyek csak az adott forráscsoportoknál lépnek fel és a többieknél csak hiányoznak vagy nem annyira jellemzők. Ebből a Bükk aljai termálrendszerre vonatkozóan még az a következtetés is levonható, hogy az egri források a karsztos termálrendszer nyugati részének fő megcsapolói, miután ilyen hévforrások a rendszer nyugati részén belül csak itt fakadnak. Ezért a fedett termálkarszton belül helyileg kialakultak olyan fő és mellék áramlási irányok, amelyek mentén különböző hőmérsékletű és minőségű vizek érkeznek a tápterület felöl az egri forrásokhoz ( Agyagási D. 1982 ). Továbbá az egri források felé irányuló feláramlást a fedett karszton belüli hegységszerkezeti törések és a rendszer helyi hőháztartási adottságai nagy mértékben befolyásolják. Ismerve a források kémiai összetételét a víz utánpótlásban alapvetően a rendszernek alacsonyabb hőmérsékletű és oldott sótartalmú pályái vesznek részt, de korlátozott mértékben a mélykarszt oldott sókban gazdag vizei is kisebb mértékben betáplálódnak ezekbe a feláramlási pályákba. így alakultak ki ennek következtében a forrásterület egészére és egyes forráscsoportokra jellemző egyedi adottságok. Ezzel magyarázható a vizsgált Bárány uszodai forrásoknak egyedisége, önállósága a forrásterületen belül, mert részlegesen, olyan helyi feláramlási pálya mentén kapja a víz utánpótlódását, amelyre a többitől eltérő önálló, alacsonyabb hőháztartás és kissé eltérő minőségű víz szállítása a jellemző, mint ahogy már 1982-ben Agyagási D. kimutatta. 3. A Bárány uszodai hévforrások vízföldtani adottságai. 3.1. A vizsgált források megismerésének és felhasználásának történeti áttekintése Napjainkban a források 1924-25-ben készült 17x50 m -es medencében törnek fel annak a nyugati részén. Sugár I. (1983) az egri fürdőkultúra történeti áttekintésében részletesen foglalkozik a Bárány uszodát tápláló forrásoknak hasznosításával középkortól kezdve egészen napjainkig. Megemlíti, hogy a török időkben már fürdő épült a források déli oldalán. Vízföldtani szempontból igen figyelemre méltó az a térkép, amelyet az egri források 1790 körüli állapotáról közöl (2. ábra). A térkép szerint az Eger patak keleti ága az előzőekben tárgyalt forrásterületen folyt keresztül kettéosztva azt. A bal parton fakadtak a mai elnevezést alkalmazva a Bárány és József források, amelyek körül melegvizű tavak voltak és a víz, ezeknek az alján tört fel. Míg a patak jobb partja közelében fakadtak a török időkben foglalt mai nevén Török forrás az akkori épületen belül. A fürdőépület közvetlen közelében attól északra helyezkedett el, a mai strandi nagymedencei források táplálta nagy melegvizű tó. A közölt térkép alapján megállapítható, hogy a források természetes adottságok mellett környezetükben az Eger patak völgyében kisebb-nagyobb tavakban törtek fel ezért eredetileg szublakusztris források típusába sorolhatók, amelyet a medencés forrásfoglalásokkal mesterségesen szüntettek meg (2.ábra). A fent leírtak alapján tudjuk, hogy a mai Bárány uszodai forrásoknál is egy nagyobb tó alakult ki, vagyis az ilyen típusú forrásokra jellemzően hévforrástavi fejlődési stádiumban volt (2. ábra). Sugár I. (1983 ) leírása szerint a tárgyalt Bárány uszodai hévforrástónál első alapvető és lényegi beavatkozás akkor történt, amikor 1855-56-ban elkészült a város első uszodája mert a kihasználatlan melegvizű forrástavat így kívánták az akkori időknek megfelelően hasznosítani. A kiépített medence vízfelületének nagysága 525 m

2 volt. Közli még, hogy az uszoda szempontjából nagy jelentőségű a forráscsoport bő vízhozama, mert az akkori leírás szerint az uszoda vize roppant menynyiségben tör fel és az 1863 évi óriási szárazság sem éreztette hatását. A fentiek alapján vízföldtani szempontból rögzíthető, hogy a forráscsoport természetes adottságait 1855-ben szüntették meg azaz másfél századdal ezelőtt (153 év). Vízföldtani szempontból alapvető jelentőségű volt még hogy a forrásterületet kettéosztó Eger pataknak keleti ágát és medrét is megszüntették az 1870-es évek első felében, amely azt jelentette, hogy miután a patak a forráscsoport nyugati oldalán annak közelében folyt (kb. 10-15 m) így közvetlen befolyását a forrásokra mint erózióbázist megszüntetve a meder áthelyezéssel.