Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai
FALUDI G. - NEB0JSZK.1 L.: A Mohácsi-sziget kialakulása 53 viának) juttatta, így a Társulat területének 7,9 %-a, a dunai töltés 7,6 kilométeres szakasza és két szivattyútelepe közül a kisebbik, a bezdáni került az új országhoz. Ettől kezdve a Baja-Bezdáni tápcsatorna hajóforgalma megszűnt. A továbbiakban folyamatosan gondozott és karbantartott védmüveket az 1956. évi jeges árvíz oly mértékben tette próbára, hogy a Báta és Szeremle között összeszűkülő Duna-ártér gyenge és alacsony töltését a bal parton 14 helyen átszakítva a teljes Mohácsi-szigetet elöntötte. A helyreállítást és a töltések megerősítését 1' követően a felújított csatornarendszer összegyűjtött felesleges vizeit a már korábban megépített két, mai határainkon belül lévő szivattyútelepen kívül az 1990-ben elkészült újfoki juttatja a befogadóba. Az ár- és belvízvédelmi biztonság vezetett ahhoz, hogy a mai Mohácsi-szigeten több települést találunk; változott a közigazgatási beosztás is: a terület északi és keleti része Bács-Kiskun megyéhez tartozik, a nyugati, kisebb része pedig Baranya megyéhez. A mezőgazdaság termesztéstechnológiáinak fejlődése során - az 1956-os árvizet követően - mind nagyobb jelentőséget kapott a növénytermesztés eredményességét növelő sokrétű vízgazdálkodás, ezen belül a belvízrendezés (melioráció) és az öntözés. Hazánk földrajzi fekvése alapján gyakori, hogy csapadékos periódust aszályos évek követnek. Ilyen körülmények között a termelés biztonságának fontos pillére a vízvagyon-gazdálkodás. A mezőgazdaság 1990 körül megkezdődött strukturális átalakulása (a nagyüzemek szétesése), az energia és az üzemeltetés egyéb költségeinek jelentős növekedése - országosan is, s a Mohácsi-szigeten is - az öntözés drasztikus visszaeséshez vezetett. Az egyre inkább tapasztalható klímaváltozás, az időjárási anomáliák elsősorban a mezőgazdasági termelésre vannak hatással. Hazánk élelmiszer-termelésében és gazdaságában betöltött szerepe ugyanakkor a mezőgazdaságot a kulcságazatok közé emeli, amelynek működési feltételeit minden körülmények között - de legfőképpen vízkalamitás idején - biztosítani alapvető nemzeti érdek. A múlt áttekintésével megpróbáltuk érzékeltetni, hogy a sziget olyan alapvetően zárt egységnek tekinthető természeti képződmény, amelynek létezésében, sorsának alakulásában - látványosan - központi tényező az állandóan mozgó és semmi mással nem helyettesíthető víz. Az állandóság és a változás együttesében dinamikusan ez formálta a növény- és állatvilágot, ill. a természet humanizálására irányuló emberi törekvéseket. Ezzel összefüggésben is említünk néhány mozaikot: A.) Védett területek, növények és állatok Már a régi források is szóltak a vizekben bővelkedő térség gazdag élővilágáról: ,,A' Duna és Dráva 's még inkább ezek lápjai közt található tavak bővölködnek halakkal, csíkokkal, rákokkal" (Fényes, 1841). A vízrendezési munkák nyomán - még ha az élőhelyek nagyobb része át is alakult - maradtak az eredetihez közeli feltételeket kínáló területek, amelyek megfelelő életlehetőségeket nyújtanak a Mohácsi-sziget folyami ártérre jellemző növény- és állatvilágának. A Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa Tájegységének Mohácsi-szigeti része a legnagyobb az itteni védett területek közül (a tájegység egyben ramsari terület is, azaz nemzetközi jelentőségű vizes élőhely). A Duna biztosította ökológiai folyosó kapcsolatot jelent az északabbra fekvő Gemenccel és a délre fekvő Kopácsi-réttel. A sziget további, védelem alatt álló területei szintén a vizes élőhelyekhez kapcsolódnak. Jellegzetes, kifli alakú morotvatavak a Dávodtól nyugatra fekvő Földvári-tó és a Homorúd közelében megtalálható Riha-tó. A Duna a meder-vándorlásai során hagyta el őket: előbb lefüződtek, majd torkolatuk elzáródott. Későbbi, halastóként történő hasznosításuk sem módosította lényegesen természeti adottságaikat. A zúgó nádasokkal, nedves rétekkel és erdőfoltokkal körbevett víztestek továbbra is fajgazdag élővilág otthonai. A Baja-Bezdáni tápcsatorna Bátmonostor és Nagybaracska közötti medrének kiásása után váltak holtággá a Baracskai-Duna azon szakaszai, amelyeket ma Fás-Dunának és Füzeséri-Holt-Dunának neveznek (utóbbi partja mellett a Tiser- és a Papvejsze bokra erdők szintén természetvédelmi oltalom alatt állnak). A mezőgazdasági területekkel övezett vizekben az elmúlt évtizedek hatásai nyomán egyre inkább felgyorsuló eutrofizációs folyamatok előrevetítik a jövőt, a lassú feltöltődést. Keletkezésüket tekintve hasonló adottságú Hercegszántótól nyugatra a Kadia- és a Klágya-Duna is. A Dunát kísérő töltések viszonylag szűk hullámterének zátonyait alkotó homokos talajokon a csigolyafűz (Salix purpurea), a kisebb vízsebességű részek iszaposagyagos talaján a mandulalevelü fűz (Salix triandra), a kissé magasabb részeken a fehér fűz (Salix alba) és fekete nyár (Populus nigra) ligetek a jellemzőek. A vázolt viszonyok jól megfigyelhetők például a Mohács környéki Szabadság-, Harci- és az országhatáron fekvő Debrinazátonyokon. A szabályozási munkák során épített gátak az árteret két részre, hullámtérre és mentett ártérre osztották. Előbbi legmagasabb részein inkább fehér nyár (Populus alba) ligetek váltak uralkodóvá (többek között a Dunafalvától délnyugatra a Csele-erdő, Szeremle közelében az Erősalj erdő), utóbbi erdői tölgy-kőris-szil ligetekké fejlődtek (például Duna-liget és Szállás-erdő Homorúd mellett, Sziget-erdő és Szarvastanya az országhatáron, a karapancsai kastély közelében, Tiser-erdő Dunafalvától délkeletre). Néhány magasabb fekvésű és üde termőhelyen az Alsó-Duna-völgy legértékesebb társulásai, a gyertyános-tölgyesek alakultak ki: Homorúd mellett, a Szállás-erdőben áll fokozott védelem alatt egy-egy kisebb folt. A középmagas fekvésű ligetek cserjeszintjének jellemzője a veresgyürű som (Cornus sanguinea), a gyepszint védett virága a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a fürtös gyűrüvirág (Carpesium abrotanoides). A magas részek cserjeszintjében megtalálható az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kányabangita (Viburnum opulus) és a tájegység védett ritkaságai, a fekete-, ill. Degen-galagonya (Crataegus nigra, Crataegus x degenii). A gyepszint figyelemre méltó növényei többek között a ligeti vagy Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis), a bíboros kosbor (Orchis purpurea) és a kockásliliom (Fritillaria meleagris). A Duna természetes módon lefüződött vagy a szabályozások során levágott kanyarulatai gazdag vízi növényzet kialakulását tették lehetővé. Ebből a szempont-