Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai

FALUDI G. - NEB0JSZK.1 L.: A Mohácsi-sziget kialakulása 49 hogy a sikeres háború egyik fontos feltétele a megfelelő helyismeret. Ennek zálogát a hadmérnökök által készített térképek és az erődítéseket ábrázoló tervrajzok jelentették. A harcokat követően a Német-Római Birodalom különböző részeiből érkező csapatok mappáinak egy része az egyes hadvezérek birtokában maradt. Különösen fontos ebből a szempontból Hermann őrgróf (1628-1691) és Lajos Vilmos (1655-1702), Baden uralkodója. Mindketten vezető szerepet töltöttek be a török elleni hadjáratokban, és hazatérve számos Kárpát-medencei területről rajzolt térképet vittek magukkal. Az anyag ma a karlsruhei levéltár gyűjteményében található; magyar vonatkozású feldolgozását 1933-ban Glaser Lajos végezte el (Glaser, 1933), az 1980-as évek közepén pedig Dóka Klára vizsgálta őket vízrajzi szempontból (Dóka, 1986). Glaser ismertetésében a 22. sorszámú, szerzőnév nélküli, 1685 kő rül készült színes mappa - az északi irány a keletinek felel meg - ábrázolja a Baja és Baranyavár közötti Duna vidéket a Mohácsi-szigettel. Továbbra is a Lázár-térkép szerinti helyen ágazik ketté a Duna, azonban már Apatintól jóval északabbra Coulud (Kollut, a belügyminiszter 1904. évi rendeletét követően Küllőd, majd 1921 óta Kolut Szerbiában) mellett egyesül ismét. A mappa készítésének idején a lecsökkent területü Mohácsi-szigetet keletről határoló Baracskai-Duna tűnik a főmedernek; egyúttal mindkét ágon a fejlődés különböző szakaszában lévő kanyarulatok láthatók. A település nélküli sziget északi végén a Baya (Baja) és Sezchu (Dunaszekcső) közötti út haladt keresztül. A térkép szerinti adottságok - a mély fekvésű, mocsarakkal, rétekkel és ligetes erdőkkel borított terep - kitűnő menedéket nyújtottak a vidék törökök elől gyakran bujkálni kényszerülő lakosságának.

1 2. kép. A karlsruhei gyűjtemény 1685 A törökök elleni hadi sikerek a visszafoglalt területeket újból Magyarország fennhatósága alá tartozónak elismerő 1699. évi karlócai békekötéshez vezettek.

2 Addig a hadmüveletekhez, most már a határrendezési tárgyalásokhoz, valamint az ország állapotának felméréséhez szükség volt a helyszíni bejárásokon alapuló, a kor színvonalán álló módszerekkel készült részletes katonai és kincstári térképekre. Luigi Ferdinando Marsigli,

3 munkatársával, Johann Cristoph Müllerrel - háromszögeléssel és csillagászati helymeghatározással dolgozva - először készített részletes térképsorozatot a Dunáról, így a Mohácsi-sziget térségéről (Baján 1696. június 2-án és 6-án végeztek csillagászati méréseket). Tevékenységük eredményeképpen tűnt el a Duna - Lázár deák által helyesen megrajzolt, de Tanstetter György hibás tájolása miatt a későbbi térképeken állandósult - torz folyásiránya. A hat kötetből és számos rézmetszésű táblából álló Danubius körül készült térképe a Mohácsi-szigetről Pannonico-Mysicus, amelynek a Kárpát-medence első tudományos leírását köszönhetjük, 1726-ban Hollandiában jelent meg, és a XVII. század végének, valamint a XVIII. század elejének megfelelő állapototokat őrizte meg számunkra. A Mohácsi-szigethez kapcsolódó Duna-szakaszt a VIII. és IX. számú részlettérképek (sectiok) ábrázolják. A szemléletes térképjeleknek köszönhetően már első pillantásra képet kapunk a sziget korabeli jellemzőiről. Jól felismerhetők a területet határoló Duna-ágak partjai mentén az ártéri ligeterdők; a mélyebb belső területeket vizenyős részek uralják. Marsigli két települést talált a szigeten: a Sárvíz befolyással szemben feküdt Bato (Báta), míg Moháccsal szemben Kiczin Moacs (Újmohács). A Duna - Baja alatti kettéágazása után - rövidesen két mellékvizet vett fel: a térkép feliratai szerint a bal oldali ág a Baja felől érkező Sorduk Canalt (a Szurdok-vizet), a