Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. jobb oldali a Sarviz fl.-t (a Sárvizet). Torkolataikkal szemben a szigeti oldalon a VIII. szekció részletrajza egy-egy kisebb vízeret ábrázol, amelyek végei a belső részek mocsárvonulataiba vesznek. Nagyjából észak-déli irányban három nagyobb mocsár (palus) húzódik: Disnovits, Udvar és Udna sw. Palus. Az északi résznél a Baracskai-Duna tűnik főágnak, a déli összefolyásnál azonban már mindkét Duna-ág mederszelessége megegyezik. A IX. szekciót ábrázoló térkép több kanyarulatot a lefííződés állapotában mutat; a nyugati medret Kulikét (Kölked) közelében három nagyobb sziget jelentősen leszűkítette, s emiatt új ág kialakulása indult meg. A két Dunaág Culuttól (Kolut) délnyugatra egyesült ismét. í^iSmiaj'aAO^ C B aJ a ' PCZ-jO |V£awJt< ^ftp^e/rfru-a •«»ti. fr"---- » _ kQBercJc. XiiCulíit 3Iai'oc.O' P I eivsmarten 0/^Cj^^Tpj^X fSjgüf JUalÁ'ciitv iäiUlfOf^ O i. , •, ftilus.iyu ' . 4 ' V-"* 0""- EíK* • VySs^jnEtVirtrU» '•' ^.^ÍVdrOí)- ' • •Jí^-lHfliM^orfi^A a&uuHsc Vw_ - ,™V ' Kí.•'tudara .^tuj ^ Jűm z 5 1 jiUKtOVU 3. kép. A Duna átnézeti térképének részlete a Mohácsiszigettel Marsigli könyvéből A mappáival a Mikoviny-iskola hatását mutató Karpe Mihály 1764-ben készült latin feliratozású, színezett térképének részlete Marsigli munkájához képest több jelentős változást mutat. A nyugati Duna-ágból Szecső (ma Dunaszekcső) alatt kiágazó és Szántóvá (ma Hercegszántó) közelében a keleti Duna-ághoz csatlakozó (a terület természetes lejtésének irányába mutató), északnyugat-délkelet irányú és középső részén két nagyobb tóvá szélesedő vízér hosszában két részre osztja a szigetet: a keleti oldal az Insula S. Brigittáé (Szent Brigittasziget), a nyugati az Insula Mohacsiensis (Mohácsi-sziget). Az későbbiekben a részben eltűnő vízér miatt (a terepen már csak nyomokban lelhetők fel medermaradványai) egységessé vált területre napjainkban gyakrabban a Mohácsi-sziget, ritkábban a Margitta-sziget (változatként előfordul Margita-sziget is) elnevezéseket használják. 4 A térképen a Baracskai-Duna keleti partja mentén jelentős nagyságú belvíz-öblözetek láthatók. 4. kép, Karpe Mihály Bács-Bodrog vármegyéről 1764ben készült közigazgatási térképének részlete (KFL. VII 1.2.a. No. 149.) A XIX. század elejére megfigyelhető újabb változások közül talán legjelentősebb, hogy a Mohács melletti nyugati ág vált a Duna főmedrévé (jól szemléltetik ezt Pávai Sámuel K. mappáján a mederszélességek). Bátától Mohácsig a Duna enyhén kanyargós, Mohács és Batina (Kiskőszeg) között több elfajult és a lefűződés különböző szakaszában lévő kanyarulat látható. A keleti, túlfejlődött kanyarulatokból álló Baracskai-Duna (közülük számos tetőponti részén kisebb sziget rakódott) Bezdánnál kapcsolódott ismét a főmederhez. Amíg a parti magasabb részeket ártéri ligetek uralták, addig a sziget mélyebb, középső részén a Dunával párhuzamosan mocsarak övezte nagy tó alakult ki. A Baranya vármegyei települések lakói jártak át a Dunán a terület haszonvételére és építettek szállásokat a magasabb részeken; a szigeten uradalommal rendelkező pécsi püspök a Bács-Bodrog vármegyei falubelieknek is adott ki területeket árendába, ami ellen a mohácsiak élénken tiltakoztak (Fölkér, 1900)
