Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók töltő-ürítő műtárgyainak a kialakításával kapcsolatban

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. la szállítandó vízhozamot (esetünkben a 630 m

3/s-ot), megfelelő módon oda lehessen vezetni. Továbbá gondoskodni kell arról is, hogy a műtárgy környékén kialakuló nagy sebességek ott kimosódásokat ne okozzanak. Mind ezekről azonban a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével foglakozó legfrissebb anyag (Bognár 2007), sem ezzel, sem a többi tározóval kapcsolatban semmiféle tájékoztatást nem ad. így egyedüli lehetőségként a tervezők által elkészített ajánlati tervre támaszkodhatunk (VIZITERV 2004). Ebből viszont arra a következtetésre kell jussunk, hogy az a tápcsatorna, amelyet a hullámtérre terveztek a 630 m

3/s-os vízhozamot, megfelelő módon a műtárgyhoz bizonyosan oda nem vezeti. Nem beszélve arról, hogy a műtárgy elé sem megfelelő terelőmüvet, sem a talaj kimosódása ellen megfelelő védelmet nem terveztek. Nem túlzó tehát az a megállapítás, hogy a töltő-ürítő műtárgy felvizi oldalán, a hullámtéren szükséges vizsgálatok elvégzésével érdemben nem foglalkoztak.

8 A műtárgy alvizi oldalán előirányzott létesítmények sajátosságai Egészen általánosságban fogalmazva a műtárgy utáni létesítmények célja az, hogy a műtárgyon átfolyó vizet a tározóba úgy vezesse be, hogy az ott talaj kimosódásokat ne okozzon. Ezt figyelembe véve lássuk, hogy az ide vágó legújabb anyagot is figyelembe véve (Bognár 2007) mit tudunk az ide tervezett művekről: - A műtárgyon átfolyó vízhozamot egy 2,5 km körüli hosszúságú, nagyjából 450 m szélességű vízszállító útvonal vezeti a tározóba. - Ezt a mesterséges medret az árvédelmi töltéstől számított mintegy 1,4 km-es távolságban a Cigánd-Ricse közötti 3x34 m-es (összesen 102 m-es) szabad nyílással rendelkező, új közút híd keresztezi. Arra nincs nyilvános adat, hogy a híd nyílását mekkora vízhozam figyelembevételével határozták meg. Csupán azt lehet tudni, hogy ha az építés alatt álló töltő-ürítő műtárgynak mind az öt vízszállító nyílása teljesen nyitva van - vagyis ha számításaink szerint a híd alatt mintegy 400 m

3/s vízhozam halad át, - a vízszállítási útvonalon levonuló víz a híd alsó élét még nem éri el. - A szállítási útvonalon kialakuló sebességeket 260 m

3/s permanens vízhozam figyelembe vételével ellenőrizték. Ezért van némi alapja annak a feltételezésnek, hogy eredetileg ugyanezen vízhozam figyelembevételével méretezték a híd nyílásait is. - Tájékoztatást kapunk arról, hogy a 2,5 km-es vízszállító útvonal középvonalában kialakuló sebesség csak mintegy 700 m-es hosszon nem haladja meg az 1 m/s-ot. A kialakuló maximális sebességek vonatkozásában azonban a közölt adatok egymásnak ellentmondanak. Van olyan adat, amely szerint a maximális sebességek kialakulásának a helyén, a vízvezető útvonal középvonalában, legfeljebb 2,1 m/s-os sebesség alakul ki. Más adatok szerint pedig a híd mintegy 50 m-es környezetében 3 m/s-os sebességek is előfordulhatnak. 8 Ez viszont különösebb meglepetést bizonyára nem okoz annak, aki tudja, hogy ezzel együtt - megfelelő színvonalon - a rendeltetésszerű működés biztosításához szükséges más fontos vizsgálatot (így a töltőürítő műtárgy szükséges vízszállítóképességének a meghatározását) sem végezték el. - Célként tűzték ki, hogy a vízszállítási útvonalon a víz maximális sebessége lehetőleg minél kevesebb helyen haladja meg a 2 m/s-ot (mivel a tervezők szerint 2 m/s-nál kisebb sebességek esetén a talaj kimosódás elleni védelmére elégséges a füvesítés

9). Ennek érdekében egyes helyeken tereprendezést irányoztak elő. - Azokon a helyeken, ahol az előálló sebességeket túl nagynak ítélték

1

0, a talaj kimosódás elleni védelmére 30 cm vastag Reno matrac terítést irányoztak elő, s az így kialakított talajvédelem elé és után, ugyanolyan hosszon kőszórást terveztek.

1' Mindezek alapján a következők állapíthatók meg: - A műtárgy alatti - 260 m

3/s-os vízszállítás figyelembe vételével ellenőrzött és egyes helyeken tereprendezéssel módosított - vízszállító útvonal medre jelentős rongálódás nélkül bizonyára még azt sem viselné el, hogy rajta keresztül a tározóba a kivitelezés alatt álló műtárgy maximális vízszállító-képességének megfelelő 400 m

3/s vízhozamot vezetnék be. - Ez a vízszállító útvonal pedig - a jelenlegi tervek szerinti kialakítással - biztosan alkalmatlan arra, hogy rajta keresztül vezessék be a tározóba a szükséges 630 m

3/s-ot. A javasolt megoldás A körülmények feltárását követően térjünk most már a megválaszolandó kérdésre. Arra, hogy a tározóba a szükséges többlet vízhozamot miként vezessék be? A tározóba történő további vízhozam bevezetésénekjavasolt helye Ami az árapasztáshoz szükséges, még hiányzó vízhozam bevezetési helyét illeti, erre - a helyszíni adottságokat szem előtt tartva - két lehetőség van: - Az egyik hely a jelenlegi vízvezető útvonal felső végén, az árvédelmi töltésnél van, tehát ott, ahol a már kivitelezés alatt álló műtárgy is épül. - A másik hely pedig az épülő műtárgyhoz tartozó vízvezető útvonaltól délre alakítható ki; természetesen úgy, hogy hozzá egy új vízvezető útvonalat is kiépítenek. 9 Ami nyilvánvaló tévedés, hiszen 1,0-1,5 m/s-nál nagyobb sebességek esetén a füvesítés a talaj kimosódása ellen védelmet már nem nyújt. Nem beszélve arról, hogy a szóban forgó sebességeket (mint említettük) 260 m

3/s-os vízszállítás feltételezése mellett határozták meg; akkor, amikor mértékadó körülmények között a ténylegesen szállítandó vízhozam ennek több mint kétszerese, 630 m

3/s. Vagyis mértékadó esetben a füvesítés a talaj kimosódása ellen védelmet már biztosan nem nyújt még azokon a helyeken sem, ahol a tervezők által számított vízsebesség csak 1 m/s körül lenne. 1

0 Vagyis 260 m

3/s bevezetése esetén a számított sebesség meghaladta a 2 m/s-ot. 1

1 Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a töltő-ürítő műtárgy és a tározó közötti szállítási útvonalon, a töltő-ürítő műtárgy szerkezetének kialakítása miatt, a tározó leürítésekor a tározó feltöltéséhez viszonyítva lényegesen kisebb sebességek alakulnának ki, s ezért nincs szükség arra, hogy a Reno matrac elé és után ugyanolyan medervédelmet irányozzanak elő. Továbbá figyelmen kívül hagyva azt is, hogy a Reno matrac után betervezett kőszórás ugyan lecsökkenti a sebességet, de (tekintettel arra, hogy az energia nem vész el, csupán átalakul) a fenék közelében, a kőszórás teljes hossza mentén, jelentősen megnő a számottevő függőleges sebesség-komponenssel rendelkező turbulencia. A megnövekedett turbulens energiatartalommal rendelkező vízmozgás pedig (az ide vágó gyakorlati tapasztalatok szerint) a kőszórás és a kőszórással nem védett meder határán nagy üstöket alakít ki; már abban az estben, ha a kőszórás alá geotextiliát is fektettek. Ellenkező esetben ugyanis a turbulencia a kőszórás alól a talajt kimosva annak kövei a talajba be is süllyesztheti, s így az egész kőszórást el is tüntetheti.