Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés - Tony Gibbons (főszerk.): Hajók enciklopédiája (Ism.: Korompai Gábor)
32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. Könyvismerteté s Tony Gibbons (főszerkesztő): Hajók enciklopédiája (A fordítás alapja: The Encyklopedia of Ships 2001. Kiadó: A Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója. A nyomtatás Szingapúrban készült. ISBN 963 368 580 X. Terjedelme: 543 oldal.) Bevezetőmben érdemesnek tarom utalni a manapság megbízhatóságáról híres Lloyd's Register of British and Foreign Shipping köteteire, amelyek az egész Földre kiterjedően vizsgálják a tengeri hajók számát, szerkezetét, felszereltségét, karbantartásását. A gondolat, hogy erre a minden hajóstársaságnak szükséges kiadványra kellő igény lesz, a XVII. század vége felé fogalmazódott meg Lloyd Edward kávéházában Angliában. Egyik csoportjuk a hajók biztosításával foglalkozik és az is világhírre tett szert. Befejező bíráló soraimra nem került volna sor, ha a szerzők a fenti aktuális köteteket áttekintik. A főszerkesztővel együtt négy szakember dolgozott a művön. Valamennyiük munkásságából több mint száz könyv került kiadásra ebben a témakörben. Az előszó és a bevezető után következik „A vitorlás korszak" című első rész. Három fejezete közül az első az ókort és a középkort tárgyalja 1450-ig, a második & felfedezések korát méltatja 1451 és 1729 között, és a harmadik a késői vitorlások idejét részletezi 1730 és 1859 közt. ^A gőzgép korszakától napjainkig" c. második rész öt egységre bomlik. Olvashatunk a kereskedelmi hajókról (1860-2000), a gőz és acél időszakáról (1860-1905), majd részletesen szólnak A hadihajókról (1906-1935 között). Külön fejezetet szántak a második világháború (1936-1945) bemutatásának, majd a könyv utolsó, nyolcadik fejezeteként az atomkor (1946-2000) kap részletes ismertetést. Mielőtt néhány fontos kiemelést végeznék, okvetlenül szólni kell a szerzők azon nevezetes igyekezetéről, amit az egyes hajók bemutatásával végeztek. Ugyanis minden esetben adják a tárgyalt mü rajzát, metszetét, fennmaradt darabjának képét, fényképét, hosszát, szélességét, merülési mélységét, vízkiszorítását, vitorlázatát, motorját, sebességét, fegyverzetét, hatósugarát, személyzetét, adott esetben főbb útvonalait. Az ókori Níluson alkalmazott folyami hajóktól az atomhajtású tengeralattjárókig hoszszú út vezet, aminek minden részletére nem térhetünk ki, de hasznos ismeretanyagnak tartjuk a sokrétű hajótípus bemutatását, mert nekik köszönhetjük igazán a Föld, mind pontosabb megismerését itt a vizek bolygóján. A XXI. századig minden fontos eseményre utalást kapunk, például a Titanic (46328 t), és több atomhajtású tengeralattjáró balesetére. Megismerhetjük a legnagyobb tengeri személyszállító, luxus szállodahajót, a Voyager of the Seas1. A Finnországban 1999-ben elkészült 137.300 t.-s óriás Floridából jár 3880 utasával a Karib-tenger egzotikus világába. A XX. század világháborúival illetve az atomkorszak hatalmas újításaival és ezek miatt a haditengerészettel talán a kelleténél többet foglalkozik a könyv, miközben a kereskedelmi hajókról szóló fejezetben sem kapunk felvilágosítást a ma már több mint hat (6) milliárd tonnás tengeri kereskedelemben kulcsszerepet játszó konténerszállítókról, tankerekről. Tehát mi teszünk hozzá néhány adatot, mivel elkészültek olyan óriások, mint a Japánban épült és jelenleg norvég szolgálatban álló KNOCK NEVIS szupertanker (458 m. hosszú, 564.763 t.-val terhelhető, amikor 24,6 m.-t merül, szélessége 69 m., épült 1979 és 1981 között). Ezzel felülmúlta a franciák által épített Pierre Guillaumat tankert, amelyik 28 m.-es merüléssel 555000 t. nyersolajat képes szállítani. Ez az órás 1977-től 1983-ig épült. Ezek természetesen nem válhatnak a tengeri folyékony árut szállító kereskedelem uralkodó típusává, mert mozgásterük a szerény számú felkereshető kikötő miatt nagyon szűk. Már a kötet elkészülte után építették meg az 1934-ben született Queen Mary (80744 t.) második tagját a Queen Mary 2-t (2002-2004), amelyik a Titanic-ot közel háromszorosan felülmúlja, ha tonna-hordképességét vesszük figyelembe. A Föld felszínét 71 %-ban tengerek borítják. Ezek már régen nem elválasztói, hanem összekötői a kontinenseknek, a világkereskedelemnek, ahol a tengeri kereskedelmi flotta teljes átalakulásáról lehet meggyőződni a II. világháború utáni évtizedekben. Ezért nem értjük a fenti hiányosságokat, hiszen a cím és a kötet nagysága (1500 hajót mutat be!) a teljesség igényével készült. Néhány soros előszavában Roy Clare ellentengernagy az angol Tengerhajózási Múzeum (Greenwich) igazgatója utal a konténer-szállító hajókra, a bevezető pedig az ömlesztett áruszállítókra, de a tanker-hajókkal együtt mindhárom méltó ismertetése kimaradt a vaskos kötetből. Hasznos lenne a gombamódra szaporodó, terjedelmes lefordított köteteket magyar szakértőkkel megvizsgáltatni, és szükség esetén kiegészíteni azokat. A gyors tájékozódást névmutató segíti Dr. Korompai Gábor
