Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Faludi Gábor–Kubatov János: Türr István halálának századik évfordulóján

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. máig, a belvizeket levezetni és öntözés által meg lehetne óvni emelni a földmívelést". Türr, miután sokan kételkedtek az országban az öntözés eredményességében, Gonda mérnök tanulmányaira hivatkozva a tények sokaságát sorolta fel az öntözés hasznosságának és eredményességének bizonyítására. Hangsúlyozta, hogy szorgalmas öntözés csak gondos megművelés és kellő trágyázás mellett hozhat kedvező eredményt. Türr-re jellemző a beszéd kritikai hangneme, valamint, a nevelés és a közgazdaság összefüggésének és központba állításának mindmáig figyelemre méltó bátor hangsúlyozása. "Csak sajnálni lehet - folytatja bírálóan - amit Zsedényi Ede képviselő úr az országgyűlésen mondott, hogy aki ma a nevelésre és közlekedési eszközökre pénzt akar kiadni, lehet kedélyes cosmopolita. de nem jó hazafi. Én pedig a mondom, hogy aki a nevelésre és a közgazdaságra szükséges befektetéseket elhanyagolja, azon hiedelemben élhet, hogy megtakarításokat eszközöl, de ezen jó hiedelmével az ország jövőjét és létét ássa alá". 1879-ben - a szegedi árvízkatasztrófa évében - több alkalommal tartott beszédet: március 9-én a vízről, mint éltető és romboló elemről, november 23-án pedig a vízi utakról. Ugyanebben az időszakban emlékirattal fordult a kormányhoz. Egyre szuggesztívebben akarta magával ragadni és megnyerni a közvéleményt a vízgazdálkodással kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Rámutatott, hogy a Bánság a felvirágzását mindenekelőtt a Béga-csatornának köszönhette, hiszen a korábbi mocsarak gazdag termőföldek lettek. Az Alsó-Bácska meggazdagodása, virágzóvá tétele döntő mértékben a Ferenc-csatorna létrehozásának volt a következménye. Hangsúlyozta, hogy a csatornák - amelyekre nagy szükség van - „kivihetők akarat és együttműködés által". Amerika és Anglia eredményeit idézte ösztönző példaként. "Nem tengerentúli expedícióra hívom én fel Önöket, hanem a tenger által adományozott földünk, hazánk és országunknak a mezőgazdászat, ipar és kereskedelem terén virágzóvá tételére. Ha azt akarjuk, hogy az Isten segítsen, kezdjünk magunkon segíteni". A közlekedési hálózat korszerűsítéséért Hazánk a közlekedés fejlődésében is saját utat járt. A polgári fejlődésben előrehaladottabb nyugat-európai országokban a vasutak elterjedése előtt nagy csatornázási munkálatokat végeztek. A megépített csatornákon bonyolódott le a termékek szállításának jelentős része, s ez mind a mezőgazdaság, mind az ipar fejlődését nagymértékben elősegítette. A gyorsan fejlődésnek induló vasúti közlekedés itt már viszonylag fejlett vízi út-hálózatot talált. A vasútépítés gyors üteme a vízi közlekedést háttérbe szorította, de figyelemre méltó, hogy ennek ellenére igen hamar felismerték a két közlekedési eszköz, a vasút és a víz egymást kiegészítő jellegét és összehangolásának szükségességét. Magyarországon a XIX. sz. közepén még nem volt kiépített hajózható csatornarendszer, aminek hiányát a vasútépítés - kétségtelenül indokolt, és az egész ország gazdasági életére kiható - fokozott üteme sem tudta ellensúlyozni. A kormány a közgazdasági helyzet lényegében reális felismeréséből adódóan nagy erővel karolta fel a vasútépítés ügyét: a közlekedés fejlesztésével szunnyadó gazdasági erőket akarta felébreszteni. Rövid idő alatt hatalmas összegeket fordítottak vasutak építésére, de ez - a fejlődés elősegítése mellett - nem kis mértékben hozzájárult az államháztartás egyensúlyának megbomlásához is. Mindezek a körülmények a nemzetközi tapasztalatokkal együtt tovább erősítették Türr Istvánban a vizek szabályozásának, és az egész országot átfogó hajózható csatornák kiépítésének gondolatát. 1868. novemberében előterjesztést tett az Adriai-tenger és a magyar Duna-völgy közötti közlekedés megteremtésére. Erre a problémára később is visszatért, több javaslatot juttatott el a kormányhoz. E tárgyban a fent említett első előteijesztése azt mutatta, hogy felismerte az ország fejlődésének elmaradottságát, és az általános gazdasági élet fellendítésének szükségességét. "Tény az, hogy hazánk közlekedési eszközök dolgában a nyugati polgárosodás mögött nagyon is hátramaradt. Nálunk mindenki vasútat és csatornát kiált segítségre. Hogy tehát a körülmények és a politikai vagy a nemzetgazdászati conjunkturának. netalán kedvezőtlen alakulása készületlenül ne érjen, szükséges ,minden vasúti és csatornai hálózatunkat gyorsan, erélyesen és ésszerűen megállapítanunk, mert bizonyos az, hogy egy nemzet hatalma és befolyása nem attól függ, hogy váljon a közállam erszénye megtelt-e, hanem ama hatalom, s ama befolyás mindig biztosabban azon mérték szerint ítélhető meg, mely polgárainak középaráriyban vett jólétét jelzi." Türr a vasútépítési láz közepette a két közlekedési eszköz - vasút és víz - kölcsönösségéről és az építés optimálisabb arányairól beszélt. A Béga-csatorna kérdésében mondott beszédében hangsúlyozta: "Nem azt akarom mondani, hogy nem kellett volna vasutakat építeni, de igenis lehetett, kellett is volna némely vasutak helyett csatornákat építeni, némelyeket pedig kiegészíteni, hogy céljuknak megfelelhessenek. Ha hiba volt az, hogy rohamosan és fényűzéssel építettük a vasutakat, ma bün volna meg nem tenni mindazt, ami erőt adna az országnak ezen teher elviselésére." . Türr 1875. májusában - tanulságul - ismét a francia tapasztalatokat idézte, s nemcsak a közlekedés és szállítás, hanem az öntözés és belvízelvezetés szempontjait is figyelembe véve: "Istennek hála, rég elmúltak azon idők, amidőn egy könnyen érthető, de kevésbé megfontolt vasutakérti rajongástól vezetve Franciaországban érvényre emelkedett azon vélemény, hogy a csatornák és közutak magukat túlélték, és hogy ezen közlekedési és szállítási eszközöket a vasutakkal kell helyettesíteni és pótolni. Az idő ezen túlzásokat igazi értékükre szállította le, és megmutatta, hogy a vízi utak, dacára szerkezetüknek, a versenyt a vasutakkal nemcsak kiállják, hanem ott, ahol léteznek, olcsóbb szállítási árt biztosítanak. Már maga az elkeseredett harc, amelyet a vasúti társulatok a csatornák ellen folytattak, ezen utóbbi közlekedési eszköz életképességét és kereskedelmi fontosságát bizonyítja. Az állam érdekében fekszik tehát a forgalom teijedelmét nem kevesbíteni, mert mind az, ami a forgalmat kevesbítené, nemcsak az állam által fizetendő kamatot növeli, hanem egyúttal kevesbítené az állam adóbevételét, és így kétszeresen sújtaná az államkincstárt. Megérthető tehát azoknak törekvése, kik a vízi utak építését, melyek a forgalomnak egy részét a vasutaktól elvonnák, határozottan és rendszerideg ellenzik. Egyenlőre a csatornák ellen intézett ellenvetés, még az elfogulatlanabb és tisztább felfogású emberre is benyomást tehet. De váljon ezen ellenvetés tökéletesen helyes-e? Váljon az állam csak vasúti társulatok és államkincstárból áll-e? Váljon nincs-e egy magasabb, minden mást felülmúló érdek? Igen, van, és ezen érdek, ezen cél a következő: hogy a meglevő közlekedési utak és eszközök a nemzetnek képesek legyenek kielégítő szolgálatot tenni.