Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Sümegi Mihály: Csőkutas öntözések 1961–1965 között Észak-Dunántúlon
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. / Csőkutas öntözések 1961-1965 között Észak-Dunántúlon Sümegi Mihály 9024. Győr, Baross u. 75. Kivonat: 1961. tavaszán az egész országra kiterjedő kampányt hirdettek az öntözés, erre alkalmas területeken konkrétan a csőkutas öntözés elterjesztésének előmozdítására. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén jó lehetőségei voltak a csőkutas öntözésnek. A Szerző ezzel kapcsolatos egykori tapasztalatait elevenítette fel jelen visszaemlékezésében. Kulcsszavak: öntözés, vízügyi történelem. 1961. tavaszán az egész országra vonatkozó központi utasítás kötelezte a mezőgazdasági nagyüzemeket az öntözéses gazdálkodás megvalósítására. A vízügyi igazgatóságokat is kötelezték az öntözési szándékok maximális támogatására a tervezés, vízjogi engedélyezés, tanácsadás, építés, és gépbeszerzés vonatkozásában. Ahol felszíni vízkészlet állt rendelkezésre, megtervezték és megépítették az öntözőtelepeket, és öntözhettek. A mezőgazdasági nagyüzemek legtöbbje azonban nem volt ilyen szerencsés helyzetben, hogy felszíni vizekből öntözhetett volna. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak mégis kedvező volt a helyzete, mert sok helyen megvolt a lehetősége, hogy csőkutakat építsenek. A felszín alatt 10-20 m mélységben a sok helyen bőséges mennyiségű felszín alatti vízkészlet volt. Ebben az időben rábai szakaszmérnök voltam. Az öntözési program végrehajtásával az igazgatóság vezetése engem bízott meg, és az OVH utasítására az igazgatóság központjába helyeztek, termelési igazgatóhelyettesként. Első teendőm volt hogy a mezőgazdasági üzemek számára körlevelet adtam ki, hogy az öntözésükhöz szükséges csőkút-építéseket igazgatóságunknál rendeljék meg, és mi megépítjük a csőkutakat. A megrendeléseikkel együtt 1.10 000 léptékű helyszínrajzot kértünk az öntözni kívánt táblákról, valamint kimutatást is, hogy a termelt növényeikből (búza, rozs, árpa, kukorica, répa, stb.) száraz-gazdálkodással mennyi szokott teremni. Igazgatóságunknál a Gépészeti Osztályon szerveztem meg egy csőkút-építő részleget, amely a következő egységekből állt: - Csőkút-gyártó brigád, amely 5 m hosszú, 165 és 205 mm átmérőjű vascsövek végére cölöpsarut gyártott, és e felett 2,5 m hosszan 5 cm-enként 5 mm-es lyukakat fúrt. - 7 fős építő brigád a kútépítésekhez, két kicsi és egy nagy, pótkocsis DUTRA vontatóval felszerelve a csőszállításokhoz. A csövek leveréséhez beszereztettünk egy DEMAG, nyugatnémet cölöpverőt, felszereléséhez egy keletnémet hosszú pótkocsit, amelynek hátuljára csuklósan felszereltünk egy 7,5 m hosszú cölöpverőt, amelyet a cölöpveréshez függőlegesre lehetett állítani. Kapott a brigád még két nagyteljesítményű kompresszort is, egyet a kutak veréséhez, a másikat a kutak tisztításához. A kompresszorozás után három „Hortobágy" szivattyúval folytattuk a kutak tisztítását. A csövek toldásához a brigád hegesztőkészletet is kapott. Végül, egy négyszemélyes lakókocsit is biztosítottunk a berendezés őrzéséhez. Az építő brigád előtt egy három fős kitűző csoport haladt a csőkutak helyének kitűzésére. Egy technikus feladata volt a geológiai adatok összegyűjtése és feljegyzése. A verő-brigádon kívül még két kézifúrós brigád is dolgozott Komárom-Esztergom megyében. A csőkutak építése 1961. áprilisában indult. Az év végéig mind a 610 megrendelt csőkutat megépítettük. Ennek járulékos előnye volt — mivel az országban nagy volt a mezőgazdasági nagyüzemek lemaradása a csőkút építésekben — a vízügyi anyagbeszerzők közreműködésével az itteni üzemek tudták megvásárolni a csőkutakra szerelhető öntözőgépeket. így 1962-ben területünkön minden nagyüzem megkezdhette az öntözést. 1963-ban még öntöztek is. 1964-ben már az üzemek fele sem öntözött. Érdeklődtem, mi az oka az öntözés visszaesésének. Az üzemek vezetői nem nyilatkoztak szívesen. Végül az öntöző üzem költséges voltát jelölték meg. Véleményük szerint az öntözés többlet-termésének értéke kevesebb, mint amennyibe az üzemeltetés került. Ezt az általunk összegyűjtött részletes költség-adatok is igazolták. Azóta senki sem szorgalmazta a csőkutas öntözést, holott a csőkutak nagyrészt ma is megvannak, csak ki kellene azokat tisztítani. * A csőkutakra szerelt gépi öntözés valóban drága, s hatásfoka sem magas. Egyes üzemek részére ezért annak idején javaslatot tettem a csőkutas öntözés olcsóbb és hatékonyabb módjára a következőképpen: - Építsenek a csőkút mellé egy kb. 10x10 m alapterületű, 1,8 m magas tározót, földtöltéssel, és azon 25-30 cm átmérőjű csőzsilipekkel. Emeljék ki a vizet a csőkútból a tározóba, s a csőzsilipeken át a víz kiengedhető hagyományos - barázdás, árasztó, stb. - öntözésekhez - A csőkutas öntözés elsősorban a konyhakerti, és egyéb, nagyobb értékű növények öntözéséhez ajánlható. Ezek értéke miatt a csőkutas öntözés szivattyús üzeme is feltétlenül gazdaságos lehet! (A kézirat beérkezett: 2004. március 31.) Tube-well irrigations between 1961-1965 near Győr (Hungary) Sümegi, M. SÜMEGI MIHÁLY aranydiplomás mérnök. Oklevelét 1951-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szolgálatát az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1984-ig aktív, ezt követően nyugdíjas állományban látta el. Építésvezetői, szakaszmérnöki, osztályvezetői beosztásai mellett termelési igazgatóhelyettesként, majd a közös magyar-csehszlovák dunai folyamszakasz igazgatóságon magyar mérnök-szakértőként tevékenykedett. Legfőbb munkaterülete az árvízvédelem. Számos hazai árvízvédekezés tevékeny résztvevője és kitüntetettje.
