Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Nekrológ (Ambrus Lajos)
^ÜMEG^^^^zlovákia^ízüg^ 53 így a tavaszi belvizek idején a meder a tervezett vízhozamot akkor is szállítja, ha esetleg ősszel nem kaszálták ki. Fábry Vilmos barátom ismeretei szerint Szlovákiában az volt a sajnálatos helyzet, hogy örültek, ha az eléggé sürü csatornahálózat fontosabb csatornáit tisztogatni tudták, hiszen gépi és kézi erő nem, vagy csak alig állt rendelkezésükre. Megemlítettem azonban, hogy a bővített szelvény kikotrása lényegesen több munkát igényel, s így költségei is sokszorosai lehetnek annak, mintha csak a piros vonallal jelölt szűkebb szelvényt kotornák ki. A barátom ezt el is ismerte, de véleménye szerint ez csak akkor lehet igaz, ha rövid időszakokban gondolkodunk. Ok minimum egy kotrási fordulóra 30 évet vettek alapul. Megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló számításaikkal arra jutottak, hogy 30 év alatt legalább ötször kellene kotorni a medreket, hogy a csallóközi mezőgazdasági igényeket kielégíthessék. A négy-ötszöri kotrás esetén a kikotort térfogat is jelentősen megnövekedne. De, a fő probléma mégsem ez, hanem a kotrógép és a dózer négy-ötszöri felvonulásának tetemes költsége. A partokat is ugyanennyiszer kellene megbolygatni, s elkerülhetetlen volna a tenyészidei károkozás is. A legmagasabb költséget az évről-évre visszatérő kaszálás, tisztogatás költsége jelentené. A Szlovákiában alkalmazott módszer mellett a jelzett költségek elmaradnak, és ha pl. tíz évig nem tudják tisztogatni a medret, az akkor is elszállítja a méretezés alapjául szolgált vízhozamokat. Fák irtásának igénye esetén sem találnának munkaerőt. Szlovákiában csak a csatornaőr volt az egyetlen, aki a meder tisztogatását végezte. A szlovákiai módszerekről Decsi László mérnökkel, észak-komáromi vízügyi igazgatóval több alkalommal is beszélgettem. Megtekintettem - tavasszal is, ősszel is — főként a kisebb belvízcsatornáikat. Tény, hogy ezek medrének benőttsége közel sem volt akkora, mint általában nálunk. A mederpartok rendezettek voltak, s legtöbbnyire csak az egyik parton voltak fák. Néhány év múlva visszakerültem Győrbe, és társulati osztályvezető lettem. Láttam, hogy a vízgazdálkodási társulatoknak milyen fontos szerepe van a magyar vízgazdálkodásban és mezőgazdaságban. Kerestem a módját, hogy a szlovákiai kotrási módszert itthon is kipróbáljam. Megegyeztem a győri társulattal - Sokorai Miklóssá - hogy a Nyéki-ér mellékágainak jó karba helyezésekor mi is kipróbáljuk a bővített szelvényű kotrást. A 30 cm-es bővítést kissé soknak gondoltam, és 15 cm-ben állapodtunk meg. Azóta is több mint 15 év eltelt. Meg kellene nézni, mi a helyzet. A győri társulat még nem támadt fel, így lehet, hogy még egy kis ideig vámunk kell. Ha nem sikerül, akkor más társulatoknak is javasolom, hogy próbálják ki. Sok veszíteni való nincsen. Belvíz ártereken különösen érdemes lenne a kísérlet. (/4 kézirat beérkezett: 2004. március 31.) SÜMEGI MIHÁLY Observations of a Hungarian hydraulic engineer in Slovakia Sümegi, M. aranydiplomás mérnök. Oklevelét 1951-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szolgálatát az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1984-ig aktív, ezt követően nyugdíjas állományban látta el. Építésvezetői, szakaszmérnöki, osztályvezetői beosztásai mellett termelési igazgatóhelyettesként, majd a közös magyar-csehszlovák dunai folyamszakasz igazgatóságon magyar mérnök-szakértőként tevékenykedett. Legfőbb munkaterülete az árvízvédelem. Számos hazai árvízvédekezés tevékeny résztvevője és kitüntetettje. Nekroló g Ambrus Lajos 1923- 2006 2006. július 29-én Budapesten elhunyt Ambrus Lajos okleveles mérnök. 1923. január 7-én született Bercelen. Munkásságát műszaki tisztként az Alsó-Fehérkörösi Armentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulatnál kezdte Gyulán, majd az 1948. évi államosítás után a gyulai Folyammérnöki Hivatal mérnöke volt. Amikor 1953-ban megalakultak a területi vízgazdálkodási feladatok megoldására a vízügyi igazgatóságok, akkor a Gyulai VÍZIG mérnöke, majd szakaszmémöke volt. 1954-1955ben az Országos Vízügyi Főigazgatóságon szolgált, majd visszakérte magát Gyulára, ahol előbb árvízvédelmi csoport-, majd osztályvezető volt 1968-ig. Ekkor újra Budapestre, az Országos Vízügyi Hivatalba, annak Vízrendezési Főosztályára rendelték, ahol - többek között - sokat tett a magyar-román határvízi kapcsolatok fejlesztéséért. 1980-ban áthelyezését kérte a VIZITERV-htz, ahol szakmai tapasztalatait és kiváló nyelvtudását hasznosítva 1984-ig a Vállalat algériai kiküldetésében irányító tervezői, szaktanácsadói feladatokat látott el. Szakmai működésének főbb területei az árvízvédelem, folyószabályozás, vízrendezés és belvízvédelem voltak. Ambrus Lajos temetése 2006. augusztus 21-én volt a budapesti új köztemető szóró-parcellájában Emlékét kegyelettel megőrizzük!
