Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

179 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Az EU Víz Keretirányelv előírásainak megfelelő minősítési eljárás a hazai vízfolyások halai alapján Halasi-Kovács Béla

1 - Tóthmérész Béla

2 'SCIAP Kft., 4031. Debrecen, Széchenyi u. 62., 2Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A Víz Keretirányelv (VKI) végrehajtása érdekében elfogadott kormányrendelet értelmében 2006 végére ki kell dolgozni Magyarországon a felszíni vizek minősítését szolgáló monitorozó rendszert. A rendszer vizsgálati objektumai között vannak a halak is. A biológiai minősítési elemek közül a halegyüttesekre vonatkozóan Magyarországon csak részlegesen álltak rendelkezésre a VKI céljainak megfelelő egységes adatok. A 2005-ben elvégzett ECOSURV projekt révén jelenleg 193 vízfolyás-víztest halállományának adatai állnak rendelkezésre a minősítési eljárás kidolgozásához. Ezen adatok elemzése azt mutatja, hogy a nyugat-európai (FAME) kutatási program eredményeként kialakított minősítési rendszer (European Fish Index, EFI) nem illeszthető jól a hazai víztípusokra. Célunk, hogy kvantitatív módszerekkel vizsgáljuk a halegyüttesek alapján történő vízminősítést olyan módon, hogy az megfeleljen a VKI előírásainak, igazodjon az egységesen kezelhető eredmények követelményéhez, így az EU-ban használt rendszerekkel összevethető minősítési eljárást biztosítson, ugyanakkor vegye figyelembe a hazai víztípusok és halfauna attól eltérő sajátságait. Kulcsszavak: biomonitorozás, funkcionális guildek, halegyüttes, vízminősítés Bevezetés A Víz Keretirányelv (VKI) előírásainak hazai jogrendbe történő illesztése után 2006. december 31-ig ki kell dolgozni a vizek ökológiai állapotának meghatározását biztosító minősítési eljárást. A jogszabályi megfelelés érdekében tett intézkedések fontos állomása volt a 2005-ben elvégzett országos léptékű, a VKI szerinti biomonitorozást megalapozó ECOSURV projekt. A felmérés egyedülálló standardizált adatbázist biztosított a minősítési eljárás kidolgozásához (ECOSURV 2005a). Korábban Magyarországon a halakra vonatkozóan VKI szempontú, egységes szemléletű, országos kiterjedésű monitorozó hálózat nem volt. A Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer (NBMR) ettől alapvetően eltérő céllal jött létre. A korábbi felmérések legnagyobb része is alapvetően természetvédelmi célú faunisztikai kutatás. Emiatt a monitorozás tudományos megalapozásához nem álltak rendelkezésre minőségi-mennyiségi szempontból megfelelő adatok (Halasi-Kovács 2006). Az európai országokban évek óta léteznek országos halmonitorozó rendszerek, amelyek közül több megfelel a VKI szempont-rendszerének. A vízfolyások ökológiai állapotának halállományokra alapozott európai érvényű minősítési, illetve monitorozási eljárás kidolgozását a FAME (Fish-based Assesment Method for the Ecological Status of European Rivers) munkacsoport végezte. A minősítő rendszer a biológiai integritás index (Index of Biological Integrity) módszeren (Karr 1991) alapul. A hazai minősítési rendszerrel szemben több elvárás fogalmazható meg: egyrészt legyen a hazai víztípusokra teljes körűen érvényes, másrészt feleljen meg a VKI előírásainak és az interkalibráció követelményének. A dolgozat az ECOSURV projekt halakra vonatkozó adatainak felhasználásával, az Európai rendszer hazai érvényességének meghatározását, a kiválasztott abiotikus környezeti tényezők által kialakított víztipológia validálását, valamint egy VKI szempontú, de a hazai sajátságokat figyelembe vevő minősítési eljárás kidolgozásának lépéseit mutatja be. A hazai minősítési rendszer kidolgozása során felhasználtuk a rendelkezésre álló szakirodalmat. A halfajok funkcionális guildekbe történő sorolása, valamint osztályozása során elsősorban Noble et Cowx (2002) összefoglaló munkáját használtuk. A mintavételi módszer kialakításakor - a teljes projekt tervezéséhez hasonlón - a vonatkozó szabványok előírásait figyelembe vettük (EN 14011; EN 14757) . Emellett a FAME projekt ajánlásait is felhasználtuk. Anyag és módszer A mintavétel Az ECOSURV program hal-monitorozó vizsgálathoz kijelölt víztestek közül 185 vízfolyás fogási adatait és a Zagyva-Tarna projekt adatait (8) használtuk fel az elemzéshez. A mintavételhez a kialakított protokoll értelmében egy tavaszi és egy nyári időszakot jelöltünk ki. Tavasszal azokat a víztesteket vizsgáltuk, amelyekben nyáron a nagymértékű növényesedés miatt nem lehetett volna eredményes mintavételt végezni. A nyári, kiegyenlítettebb környezeti feltételek megfelelőbb állapotot nyújtanak a mintavételezéshez. A mintavételi időszakok ilyen szempontú megosztása a tapasztalatok szerint megfelelő döntés volt. A 2005. év rendkívüli csapadékos időjárása több esetben befolyásolhatta az eredményeket. Ezt is figyelembe véve azonban a mintavétel eredményessége megfelelő volt. A mintavételt elektromos mintavételi eszközzel (EME) végeztük. A kisebb, gázolható vízfolyásokon akkumulátoros, a nagyobb vízfolyásokon aggregátról üzemelő EME-t használtunk (1. táblázat). 1. táblázat. Az elektromos mintavételi eszközök főbb paraméterei Adatok Akkumulátoros EME Aggregátos EME Áram jellege Pulzáló/egyenáram Pulzáló/egyenáram Feszültség állítható 100-500 V állítható 100-500 V Teljesítmény max. 400W DC max. 7 kW DC Imp. Frekvencia 35-120 Hz 35-120 Hz anód/katód száma 1/1 1/1 A mintavétel a kisebb, jellemzően 1 méternél nem mélyebb vízfolyásokon gázolva, az áramlással szemben, teljes szélességben történt. Záróhálót nem használtunk. A nagyobb vízfolyásokon a mintavétel csónakból, a víz sodrával egyező irányban, a mintavételi módszer adottságaiból adódóan elsősorban a szélvízen történt, jellemzően a víz sodrával megegyező sebességgel. Azokon a helyeken, ahol az áramlás erőssége nem tette lehetővé a mintavételt sodródással, ott fékezéssel a sodrásnál kisebb sebességgel, vagy motorral az áramlással szemben mintáztunk. Az effektív mintavételi hatótávolságot 2 méterben határoztuk meg. A mintavétel mind a gázlós, mind a csónakos módszer esetében a jogszabályoknak megfelelve ismétlés nélküli volt. A vízfolyásokat méretük alapján 5 technikai csoportba soroltuk: 1. kis vízfolyások (pl. Rákos-p., Kemence-p.), 2. közepes vízfolyások (pl. Galga-p., Vadász-p.), 3. nagy vízfolyások (pl. Bódva, Pinka, Ipoly, Rába, Sajó), 4. nagy folyók (pl. Dráva, Mura, Tisza), 5. Duna. Ezek mintázása a következők szerint zajlott: 1-2. típus: 150 m folyamatos, vagy amennyiben az élőhely változatossága szükségessé tet-